Szilágyság, 2002. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
2002-07-05 / 27. szám
Somlyó visszanyerheti régi fényét Gazdasági fellendülés jelei A becsült adatok alapján mintegy 16 ezernyi lakosságú Szilágysomlyó gazdasági helyzete 1989 előtt sem volt túl rózsás. A ’90-es évek privatizációja után sokkal rosszabb lett a helyzet, de Fekete Szabó András optimista. Régi Somlyóiként, volt alpolgármesterként is kitűnően ismeri a helyzetet. Alapos elemzőként nem találja túl katasztrofálisnak a helyzetet, a mostani befektetők jelentkezése pedig megoldani látszik a helyzetet. Közhelynek számít, hogy régebben mindenkinek volt munkahelye. Ezt akkor bújtatott munkanélküliségnek neveztük, mert a valóságban kevesen dolgoztak... Szilágysomlyón nem voltak több ezer embert foglalkoztató ipari kolosszusok, átlag párszáz alkalmazottja volt a városba telepített termelőegységeknek. A privatizáció folyamán mindent privatizáltak, sajnos egy kivételével mind sikertelenül. A nagyváradi $iiube által megvett állami kereskedelmi vállalat fulladozik a kis boltok konkurenciájában. A pezsgőgyárat is ő vette meg, de a folyamat jogtalanságai ellen pert indított az alkalmazottak szakszervezete. A pert majd minden szinten megnyerték, a napokban Bukarestben a legfelsőbb bíróság is ítéletet fog mondani. Ha sikerül átvenniük a gyárat, akkor talán újra talpra tehető a somlyóiak egyik büszkesége, amely már-már a város szimbólumává is vált a kitűnő minőségű, sok díjat nyert termékeivel. A vajgyárat megvette egy görög üzletember, azóta felé sem nézett. Ugyanerre a sorsra jutott a kenyérgyár is, amelyet egy romániai származású Amerikában élő üzletember vett meg, azóta felé sem nézett. Az épületben most az olaszok számára cipőket állítanak össze. Bezárták a csapszerelvény gyár Somlyói részlegét, a szigetelőanyag gyárat, a gyapottfonódát. A vágóhíd annak idején kizárólag exportra dolgozott, most üresen áll. Egyedül a kizárólag exportra dolgozó bútorgyár virágzik. A látszat ellenére a munkanélküliség mégsem olyan magas, mint ahogyan a gyárakból elbocsátottak létszáma indokolná. A Somlyói ember találékony, mozgékony, ezért nagyon hamar elszaporodtak a kis magánvállalkozások, amelyek nagyon sok család megélhetését biztosítják. Legtöbbjük 3-5 ember megélhetéséhez járul hozzá. Az emberek nagy része a kiskereskedelem felé tájékozódott, de Lejegyezte: J.L. (folytatás a 3. oldalon) TAMOGATÁSAVAL fi tartalomból Magyarságunk szolgálata Szilágycsehben (5. oldalon) Európai színvonal itthon (II. oldalon) Az RMDSZ zilahi szervezetének közleménye A szervezeti választásokat követően július 10-e, szerda este 7 órára a Kossuth u. 33. sz. alatti székházba összehívom a városi szervezet Helyi Képviselők Tanácsának megválasztott tagjait és póttagjait, az Ellenőrző Bizottság és az Etikai Bizottság megválasztott tagjait a testületek alakulóülésére. A gyűlés nyílt, mindenkit szeretettel várunk! Kerekes Edit elnök Meghívó A Tövishát Kulturális Társaság 2002. július 9-én, kedden este 19 órától, a szilágycsehi Magyar Ház nagytermében tartja évi rendes közgyűlését. Szeretettel várjuk a Társaság minden tagját! A Kuratórium Július elsején ünnepelték a pedagógusokat A Szilágy megyei tanfelügyelőség vezetői hétfőn kis ünnepségen köszöntötte mindazokat, akik ebben a tanévben fejezték be pedagógiai pályafutásukat. Ha anyagi megbecsülésben nem sok részük is volt a pedagógusok nagy többsége lelkiismeretesen, áldozatkészséggel vállalta generációk sorának felkészítését a nagybetűs ÉLET-re. Most legalább a szakemberek - ha csak szimbolikusan is - értékelték egy élet munkásságát. A társadalom, a környezet viszont hajlamos elfelejteni azokat, akiknek létét köszönheti. Tudjuk, akik most nyugdíjba mentek, azok számára ez nem jelent nyugalomba vonulást, hiszen aki valaha is pedagógus volt, élete végéig az is marad. A tanfelügyelőség és a pedagógusok szakszervezetének vezetői díszoklevéllel ismerték el az oktatók életművét. Díszoklevelet kapott Mester Éva és Szabó Etelka Zilahról, Joikits Attila Szilágysomlyóról. Sok-sok egészséget és a közösség számára továbbra is gyümölcsöző tevékenységet - no meg természetesen a hozzávaló energiát - kívánunk mindnyájuknak. Magunknak pedig csak azt kívánhatjuk, hogy a helyükbe lépő generáció képes lesz majd helytállni és legalább ugyanolyan szinten oktatni gyerekeinket, mint amilyen szinten ők gyakorolták ezt a nemes hivatást. Józsa László