Szilágyság, 2006. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

2006-07-21 / 29. szám

Hagyományaink V.Zsibai 2006 Szilágycsehben július 8.-15. között zajlott az immár ötödik alkalommal megrendezett Zsibai Nemzetközi Népzene, Néptánc és Kézműves tábor, amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A Berekenye Ifjúsági Társaság, a budapesti Zene-Tánc-Mozgás Kulturális Egyesület valamint a városi művelődési ház szervezésében megrendezett tábor - amint Bodea György táborpanncsnok említette - a térségben egyedülállóan foglalkozik a szilágysági táncok gyűjtésével, oktatásával kezdő és haladó szinten. Céljaik a nemzeti kultúra ápolása, az erdélyi és szilágysági népzene, néptánc, népdalok, régi mesterségek bemutatása, megszerettetése a fiatalokkal. S örvendetes, hogy a szervezők munkája nem hiábavaló, mert évről-évre a tábor hetében megtelik az iskolacsoport bentlakásának udvara. Az idén 191 bentlakó résztvevője (tanulók, oktatók, kísérő tanárok, zenészek) volt a tábornak. Nagy részük a megyéből jött, de voltak Szatmárnémetiből és Magyarországról is. A legnépesebb csoport Krasznáról (35), Sarmaságról (36) és Zilahról (43) érkezett. Szilágycsehből és Völcsökről 75 tanuló vett részt és köszöntötte a táborozókat. A tábori tevékenységek két altaáborban folytak. A néptánc, népdal, népi foglalkozások altábornak vezetője Szőke Anna kulturális referens volt, a színjátszó altábort pedig Nagy István, a Budapesti ZTM elnöke vezette. Az altáborokban délelőtt és délután tartották a tevékenységeket, a szabadidőben népi mesterségekkel ismerkedtek a gyerekek vagy népmeséket hallgattak. A kosárfonást a zsibói Téglás Petra, a korongozást a désházi Máté Lajos oktatta, a fafaragást pedig Hunyadi Imre irányította. A mesemondó Bakk András volt. Népdalokat tanított Gáspár Anna Zilahról és Birtalan József Szilágybagosról. Az idén a táborozók szilágysági táncokat tanultak. Antal Roland és Antal Dóra nyíregyházi táncpedagógusok lent hangsúlyos belsőlábas szilágysági táncot oktatott, mellettük dolgozott Matyi Tamás is Zilahról. Hercz Vilmos és Hercz Beáta a Debreceni Népi Együttes művészi vezetői fent hangsúlyos belsőlábas szilágysági táncot tanítottak. Őket segítette Bodea Tímea, Szőke Norbert és Szőke Berti. Az autentikus élőzenét pedig két zenekar szolgáltatta: Szilágyi Pityu és zenekara valamint a bagosi Csengettyűs Népizenekar Csorba János vezetésével. Ki kell emelnünk, hogy a tábor programjában meghívott adatközlők is szerepeltek. A Szilágy­szegről érkezett csoport bükkaljai román néptáncokat mutatott be. A varsói és Major Ferenc és Major Gyöngyi Kraszna- és berettyómenti belső lábas szilágysági táncot jártak, a viseletét pedig Dénes Irén tanítónő mutatta be. Keresztes Bálint (72 éves) és Keresztes Erzsébet — Bözsi néni (70 éves)­­ Sarmaságról külső lábas tövisháti táncot ismertetett. A­ színjátszók táborában Bessenyei István a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának színművésze és Nagy István budapesti versrendező irányították a munkát három csoportban. Az első csoportban a krasznai Tinikomédiások, a másodikban a tasnádi Teletinik dolgoztak, s még volt egy harmadik úgynevezett vegyes csoport. A közös tevékenységekben foglalkoztak légzéstechnikával, beszédtechnikával, szövegelemzéssel, szövegmondással, de voltak lazító gyakorlatok, csapatjátékok, közös fejlesztő tréningek. A tevékenységek keretében rendezőképzés is folyt. A tavalyi táborban elkezdett munka hatása már az őszi PADIF-on is érezhető volt. A szervezők ezért érezték fontosnak a képzés folytatását. Az idei táborban az újdonság erejével hatott és nagy sikert aratott a bábozás. A csoportot Szabó Antalné Katalin kisvárdai tanítónő vezette, aki az otthoni bábjáték-verseny­eken több díjat is nyert tanulóival. Tudását, tapasztalatait szívesen osztotta meg az itteni óvónőkkel, tanítókkal. A házcsoport tagjai: Bálint Hajnal (Varsolc), Fülöp Magdolna (Nagyfalu) és Szilágycsehből Láng Mária, Varga D. Erzsébet, Móni Júlia és Szigeti Csaba. Ők néhány nap alatt megismerték a bábkészítés fortélyait, a bábkezelést, a hanggal történő játékot, a mozgást, s megtanulhatták irodalmi szövegek bábszínpadra való átírását is. A bábok készítésében részt vett Csudin Anna, a gyermekklub­b kézimunka tanárnője is. A gazdag és változatos tábori program 14- én este gálaműsorral ért véget a művelődési házban. A Bodea Tímea és Nagy István által konferált gálán táborozók színes műsorokkal örvendeztették meg a nézőket, akik az előcsarnokban a táborozók kézimunkáiból összeállított kiállítást tekinthettek meg. Elsőkként a bábosok léptek színpadra, akik Szabó Antalné irányításával Zelk Zoltán két meséjének keretes szerkezetű adaptációját mutatták be Egy bolond század csinál címmel. Az előadásban közreműködött két kisiskolás - Márkász Iris és Bakk Eszter. A színjátszók közül a tasnádi Teletinik Tóga Judit és Jájer Enikő vezetésével mutaták be sok derűvel és nyelvi humorral a Hófehérke­ és a hét törpe paródiát. Ezután Boda Tímea, Román Zsófia és Péter Tamás Petőfi István öcsémhez című versét elevenítették meg a színpadon. A krasznai Tinikomédiások Ozsváth Ilona irányításával ismét remekeltek a Csipkerózsika az Unióban című parodisztikus játékukban a nevettés mögött végig ott volt az uniformizálódás veszélyének, a nemzeti értékek elvesztésének a leleplezése. A harmadik színjátszó csoport Madách Imre tragédiájából az athéni színt mutatta be Bessenyei István irányításával. A nevelők jól megoldották a nem könyv feladatot. Játékukat a kidolgozott színpadi mozgás, a pontos szövegmondás jellemezte. Barakonyi Gergő prózamondása után a harmadik csapat g­arm­as­ági, szilágycsehi, zilahi, pécsi és kisvárdai szereplőkkel szerkesztett műsorral tisztelegtek az ötvenhatos forradalmárok emléke előtt. Rendezte Nagy István és a sarmasági Bándi Immánuel. A színjátszókat a néptáncosok követték. Előbb a kezdő majd a haladó csoport krasznamenti belső lábas táncot mutatott be, Erdei Ildikó Sarmaságról népdalokat énekelt, majd a táncosok kezdő és haladó csoportja külső lábas tövisháti táncot adott elő. A két tánc között Láng Orsolya népdalokat énekelt. Felemelő volt a táncoló gyerekek látványa, akik nem csak táncoltak a zenére, hanem érezték is azt. A táborozók végezetül szilágysági népdalokkal és két búcsúdallal köszöntek el a lelkesen tapsoló közönségtől. A gálára nagyon sok szülő is eljött, de a közönség közt ott volt Seres Dénes képviselő, Csóka Tibor, a megyei tanács alelnöke, Végh Sándor alprefektus, Kerekes Edit, az RMDSZ zilahi szervezetének elnöke, Kovács Kurucz János tanár és a sarmasági, sámsoni, kémeri polgármester is. Az V. Zsidai Nemzetközi Tábor az idén is sikeres rendezvény volt. Társszervező volt az RMDSZ szilágycsehi szervezete, az iskolacsoport, az Ady-Sincai Általános Iskola, a Gyermekklub és a Tövishát Kulturális Társaság. A siker másik titka az az összeforott csapatmunka, amely szinte hagyományos már a szilágycsehi kulturális rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Az idén is így volt, köszönet érte a lelkes segítőknek. A tábor anyagi támogatói: a Comunitas Alapítvány, a Szilágy Megyei Népi Alkotások Háza, a Szilágycsehi Polgármesteri Hivatal, a Nagyfalui Református Egyház, a Nagyfalui Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ Nagyfalui szervezete, a Kémeri Polgármesteri Hivatal valamint a krasznai szülők. A gálaest után a művelődési ház bejáratánál egyik legényke így szólt a másikhoz: „Nem baj, majd jövőre megmutatjuk nekik.” Úgy legyen! Viszontlátásra 2007-ben. Varga D. István Báboktatás Szilágycsehben Az eseményt az író írja, s ha színműve lesz, a rendező rendezi, a színész szerepel benne és kelti életre­­, ő maga vagy a bábu segítségével abban a díszletvilágában, amely berendezési tárgyak, anyagok tervezetten létrehozott együttese. Mindez azért, hogy a néző itt és most, állapota szerint, tanulságként összegezze magában. Első lépés az előadás felé... A kisvárdai báb­továbbképzésen megismertem Szabó Kata báboktatót, és abban egyeztünk meg, hogy az idén Szilágycsehben az V. Zsidai tábor keretében a báboktatást együtt vezetjük. Az idén Zelk Zoltán írónk születésének száz éves évfordulóját ünnepeljük, a mesék közül kiválasztottuk A tölgyfa születésnapja című mesét, de ez egy színpadi előadásnak nem volt elegendő, így hát egy mesefüzért alkottunk, folytatva A három nyúl mesével. Az első napokban a báboktatóval megírtuk a szövegkönyvet,­majd aztán csatlakoztak hozzánk óvónénik, tanítónénik, magyar tanár, gyerekeink és férjeink. Szétnéztünk odahaza, a régi holmik között, s pulóverekből, bébitipegőből, fonalakból és cipőfűzőből, wc­­papír gurigából és hulladék polisztirolból, na meg sok-sok ötletből elkészítettük több napon át a bábukat. Tű, cérna, kés és fűrész, meg az olló, toll, ecset, járt a kezünkben. Mindent textilből készítettünk. A bábukat, illetve figurákat az adott mesékhez terveztük. Eldöntöttük, hogy kesztyűs bábukkal játszunk. Kiszabtuk a kesztyűformát, aztán a fej­formákhoz került a sor. Az elkészült fejformákat be is kellett vonni, és mivel egy rókafejet szerettem volna elkészíteni, egy narancsvörös filcet forgattam a kezemben, és azon tűnődtem, hogy kellene hozzá fogni? Az előadónk, látva tétovázásomat, mellém lépett, aminek én nyomban megörültem, azonnal meg is kérdeztem, hogy hol kezdjem el a munkát? Mire ő azt felelte: próbálgasd, próbálgasd, meglátod sikerül! Elszontyolodva kezdtem a próbálkozáshoz, de amikor készen volt a bábum, rájöttem, hogy nincs benne semmi ördöngösség, meg kell tanítani az anyagot engedelmességre, csak türelem kell hozzá. Sokféle anyaggal ismerkedtünk meg, s mind úgy simultak a kezünkhöz, ahogy mi akartuk. Micsoda remeklések születtek! Reggelenként elméleti előadásokat is hallgatunk, a nap többi részében bábukat készítettünk. A paraván mögötti szereplésre nem igazán volt időnk, mert a bábuk készítése nagyon sok időt igényelt egy hét kevés volt. A közönség tapsaiból kivehető volt az, hogy ezt a műfajt gyerek és felnőtt egyaránt kedveli, felismerte benne a humort, és a szórakoztató jellegét és pedagógusaink didaktikai eszköznek használni fogják. A bábozás a művészetek között eléggé mostohagyerekként kezelt művészeti ág, én és csapatom megszállottjai lettünk a műfajnak, a bábművészetnek, bábuknak, mert számunkra a egy csodás világot teremtett. Láng Mária 7 Szilágyság 2006/29

Next