Szilágyság, 2008. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

2008-12-05 / 49. szám

_______www.hhrf.org/szilagysag/______ Rendezvény7. 2008. december 5. Szilágyballai Új­borfesztivál 2008. november 23-án első alkalommal került megrendezésre a Szilágyságban is újdonságnak számító Újborfesztivál. A fesztivál a délutáni isztentiszteletet követően 16 órától a szilágyballai kultúrotthonban egy ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét. Máté József a Szilágyballai Újborfesztivál meg­szervezésének indítványozója, és a rendezvény főszervezője megnyitó beszédében hálaadó szavakkal indított, megköszönve mindazoknak a bizalmat és támogatást, akik hittek abban, hogy Ballán, habár a polgármesteri hivatal megtagadta a támogatást, azonban közösségi összefogással, sok talpalással, kopogtatással meg lehet szervezni a fesztivált. Kihangsúlyozta, hogy ne feledkezzünk meg hálát adni a legfőbb támogatónknak, az Úr Istennek, aki erőt és hitet adott, amely nélkül nem gyűlhettek volna össze a jó borokat és szórakoztató programokat kedvelő fiatalok és idősebb emberek. A hálaadás Boros Árpád szilágyballai lelkipásztor tolmácsolásában történt, aki mindezt egy kiselőadással kiegészítve valósította meg, bemutatva a bor megjelenésének árnyaltabb összefüggéseit a Bibliában. A lelkipásztor szívhez szóló szavait követően­ Boné Vilmos, a Szilágyballai RMDSZ szervezetének elnöke hívta fel a figyelmet arra, hogy az ilyen jellegű kulturális rendezvények az elmúlt néhány évben kimaradtak, azonban a helyi RMDSZ szerv­ezete, az alpolgármester asszony, illetve az RMDSZ-es tanácsosok, amint most is tették, támogatni fogják ennek a rendezvénynek évről-évre való hagyományosítását. Ezt követően Máté József elmondta, hogy az Újborfesztivál elsődleges célja tulajdonképpen nem más, mint hagyományteremtés. „Szégyenteljes és a szomorú tény, hogy az elmúlt néhány évben nem ápoltuk a hagyományainkat, gondolok itt elsősorban a szüreti ceremóniáinkra, a disznótorok nótaszóval való ékesítésére, a népdalok közösen való éneklésére, a színjátszótársulat (szerepesek) eltűnésére. Ezeket mind őseink hagyták ránk, s ahhoz, hogy mi fiatalok is hagyjunk valamit majd a gyerekeinkre, unokáinkra, elengedhetetlen volt a Szilágyballai Újborfesztivál megrendezése. Ez azonban koránt­sem elégséges! Újból fel kell hogy elevenítsük a már lassan feledésbe merülő hagyományainkat. A hagyományaink ápolásához, felelevenítéséhez azonban jelenleg hiányoznak az intézményi keretek, amelyek megkönnyítenék a folyamatot. Éppen ezért szükséges létrehoznunk egy Szilágyballai Kulturális Egyesületet, melynek elsődleges célja: a szilágyballai kulturális élet fellendítése, a hagyományaink ápolása, valamint új rendezvények évről-évre való hagyományosítása lesz. A Szilágyballai Új borfesztivál minden év novemberének utolsó, vagy decemberének első heteiben kerül majd megrendezésre.” A megnyitót követően az újonnan alakult szilágyballai néptáncegyüttes vette át a színpadot, akik egy igazi szívből jövő boldogsággal roptak el egy szilágysági táncot, melynek hatalmas sikere volt a közönség körében, olyannyira, hogy kétszer is táncra perdültek a tüzes szilágyballai ifjak. A táncot követően egy előadás tette színesebbé a borongós vasárnapi délutánt, melyet a Szilágyballai Általános Iskola néhány diákja adott elő A csalafinta szolga címmel. A humoros történetnek, melynek a középpontjában a szőlő állt, valamint a gyerekek remek színészi alakításának köszönhetően mosolyra bírták még a nagymamákat is, akik a nézők soraiban üldögéltek. Az előadást követően Király Deborah és Bálint Ágnes két népdalt énekeltek el, melytől az emberek bőre is libabőrös lett a síri csendben érces és tiszta hangon, szívmelengetően harsogó dallamok hallatán. A rendezvény színvonalát nagy­mértékben emelte Bálint Lajos szilágyballai borász előadása, melynek témája a szilágyballai szőlő és bortermelés múltja és jelene volt Vérbeli borászhoz méltó módon tudta előadni a mondanivalóját. Közérthető, humoros, azonban mégis méltóságteljes és a szilágyballai, szilágysági bortermelők emlékéhez méltó módon, úgy hogy a közönség figyelem az előadás közben nem hogy lankadt volna, hanem egyre inkább fokozódott. Az előadást követően ingyenes szakmai tanácsadásban részesültek a szilágyballai bortermelők, akik részéről 25 különböző borminta érkezett, úgyhogy jócskán volt mit kóstolgatni. Az egységes címkével ellátott palackokon azonban mindenki a saját neve alatt kóstoltathatta a borát a jelenlévőkkel. Szaktanácsadásért Ambrus Ernőhöz és Bálint Lajoshoz, nemcsak a Szilágyságban, hanem Erdély szinten elismert borászokhoz fordulhattak a bortermelők. A borkóstolást még hangulatosabbá tette a magyar nótaszó, mely a hegedű kíséretében oly szívhez szólóan csengett, hogy­ egy-egy pohár borban, a levegőben ott voltak velünk az őseink, a szilágysági bortermelők, akik ezt a nagyszerű nedű előreállításának tudományát ránk hagyták. Tegyünk arról, hogy­ mi fiatalok is méltók legyünk erre a felbecsülhetetlen értékű hagyatékra! A nótacsokrot a Lelik Berta által v­ezetett krasznai Bokréta néptáncegyüttes műsora egészítette ki, amelynek keretében két krasznamenti táncot mutattak be az ifjak, melyet nagy érdeklődés övezett. A rendezvény műsorának záró szavait Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke, Borbély Károly informatikai és távközlési miniszter valamint Fekete Szabó András Levente szenátor mondták el, mindannyian kitérve a bor szerepére a magyar, az erdélyi, a szilágy­sági kultúrában. A délutáni műsor után kezdetét vette a bál, melyen a DINAMYT zenekar, valóban nagyot robbantott, a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban. Olyan fergeteges hangulat alakult ki a szilágyballai kultúrotthonban, amire a szilágysági ifjak elmondása szerint már jó néhány éve nem volt példa. A bálban a méltó öltözékbe öltöztetett, palackozott minőségi szilágyballai borokat a romániai borpiaci áraknak megfelelő áron tudtuk értékesíteni, és az nagy meglepetésre a szilágysági fiatalok körében hatalmas sikere volt, s az Újborfesztiv­ál legnépszerűbb itala lett. Mindez arra ad bizonyítékot, hogy­ az oly sokat hangoztatott helybeli értékesítési lehetőségre van megoldás, csupán rendezvényi kereteket kell biztosítani a szilágy­sági bortermelők számára. Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik anyagilag vagy bármilyen formában támogattak bennünket. Legmélyebb köszönetem mindnyájuké, mivel a legtöbben magánszemélyként, családfenntartóként, igaz szívből támogattak bennünket. Úgy v­élem, hogy ez a rendezvény remek alkalom volt arra, hogy mindazok, akik szeretik jó borok kóstolgatásával, szórakoztató programokkal, tölteni az idejüket olyan közösségben, ahol az emberek a borban nem a mámort, hanem az ízek, illatok és zamatok harmóniáját keresik jól érezték magukat, ennek a hagyományteremtő, kulturális rendezvénynek évről-évre létjogosultsága van Szilágyballán. Máté József Levél az utókornak Az emlékmű alapkövébe elhelyezett hengerben a jövőnek üzen a falu közössége Kárásztelek, 2008. november 23. Kedves Barátaink! Kedves Utódaink! Kedves Utókor! Ha olvassátok ezeket a sorokat , ez azt jelenti, hogy megtaláltátok a jövőnek szánt üzenetünket . Reméljük sok évszázad is eltelik majd, mire rábukkantok erre, amikor elbontjátok ezen alapkő fölé emelt emlékművet. Reméljük jó szándékkal teszitek majd ezt, restaurálás, esetleg újjáépítés szándékával­. Ezzel az alkalommal el szeretnénk mondani nektek, hogy ez az emlékmű, amelynek alakövét, ma, 2008. november 23- án tettük le, Kárásztelek második Turulmadaras emlékműve. Az első kárásztelki Turulmadaras emlékművet 1942. szeptember 18-án szentelték fel, az emlékmű alapzatán márványkőbe vésett első világháborús hőseink nevei v­oltak. Egy átkos korszaknak behódolt atyánkfiai egy napon, parancsra, vagy csak túlbuzgóságból azt az emlékművet meggyalázták, lerombolták. A márványtáblát, hőseink nevével, sikerült valakiknek megmenteni, majd a Kálvária temető feszületének alapzatába beépíteni. Ma is ott van. Évek óta foglalkoztatott minket, kárásztelekieket az a gondolat, hogy második Turulmadaras emlékművet állítsunk fel, legalább olyan szépet és magasztost amilyen az első volt . Isten segítségével és sok kárásztelki és nem kárásztelki ember akaratából és segítségével, ma 2008. november 23-án délben eljutottunk az alapkő letételéhez. Itt ezen a helyen, a templomkertben, Kárásztelken, Szilágy megyében, Románia nevű hazánkban, Európa közepén Turulmadaras emlékmű építése kezdődött meg. Most még üres a kert, csak az emlékmű alapja van készen. Az alap betonjába kerül ez a fémhenger, amelybe beleraktunk mindent, ami eszünkbe jutott: a település történetét, fényképeket, az első emlékműről készült képet, a legfrissebb Szilágy megyei újságot, a létesítendő műemlék tervezőinek és kivitelezőinek a nevét, aprópénzt és az itt jelenlévők sajátkezű aláírását, amit itt ebben a hengerben találtok. A hengert ma lezárjuk, és erre építjük emlékművünket, amire remélem mindannyian, ti is velünk együtt, büszkék leszünk. Reméljük sikerül megvalósítani a tervünket: nemcsak megépül az emlékmű, hanem fennmaradását is sokáig biztosítani fogjuk, v­igyázunk rá. Mi a most élők, a mi utódaink , aztán majd az utánuk jövők sohasem hagyjuk meggyalázni, lerombolni. Tudjuk, hogy semmi sem tart örökké, így biztosak vagyunk, hogy ez az emlékmű is egyszer lebontásra, de reméljük, újjáépítésre kerül. És akkor­ nekünk majd­­ nektek most­előkerül ez a henger , benne mindenféle - nekünk fontos, nektek furcsa- dolgokkal. Fogadjátok szeretettel üzeneteinket! Reméljük, hogy könnyen elolvashatók lesznek ezek a sorok , mert ez azt jelenti, hogy még érteni fogjátok ezt a magyar nyelvet. Ha nem , akkor majd tudósaitok és fejlett technikátok segítségével képesek lesztek megfejteni és megérteni az általunk írottakat. Sok sikert ehhez! Még egyszer üdvözlünk benneteket, jövőben élő embertársainkat! Emlékezzetek ránk , a jóval korábban éltekre! Szeressétek ti is a falunkat, úgy mint mi szeretjük most! E sorokat tisztelettel és szeretettel írta Faluvégi Ferenc, Kárásztelek polgármestere «Harangszó A kárpátaljai Nagydobrony református középiskolájának csendes napján tartott előadást Tőkés László püspök, EP- képv­iselő. Erről és a kárpátaljai magy­arság és reformátusság mindennapjairól számol be címoldalas riportban a Harangszó. „Adventi december következik. Sziporkázni és vakítani fognak a színes­­giccses műfények, utcákon, tereken, ablakainkban. Pótolunk, helyettesítünk valamit, ami a lelkünkből hiányzik.” Bereczki András Kismennyország címen jegyzi adv­enti jegyzetét. Minden esetben a segítő szándék vitt - vallja gyülekezeti látogatásairól Csűry István helyettes püspök, akit a Harangszó év végi visszatekintő beszélgetésre kért. Idén immár harmadik alkalommal tartották meg a nagyváradi Nemzetközi Orgonafesztivált. Orosz Otília Valéria az idei fellépőket méltatja. Fülöp János Érsemjéni vendégjárás címmel tudósít a gyülekezet eseményeiről, beszámolót olvashatunk tov­ábbá a felekezeti iskolák államosítására emlékező tanügyi konferenciáról. A lap Külhon rovatában ezúttal az amerikai magyar reformátusok életéről tudósít Miami­ból Lukácsi László lelkipásztor. A Harangszóban ezúttal is jelentkeznek a megszokott rovatok. A Szegletkő­oldalon A Lélek csendje és a Hiszem és vallom, illetve a Prebiter-oldal és a Hírvivő. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente megjelenő gyülekezeti lapja megvásárolható és megrendelhető a lelkészi hivatalokban.

Next