Szilágyság, 2015. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-09 / 1. szám

25 éve történt 4. oldalon Ösztönösen tudtuk mit kell tenni Ezzel teltek első napjaink, közben szerveződött az RMDSZ is. Ez szájról-szájra terjedt az ismerősök között, hogy református templomban megpró­­­bálják megalakítani a magyarság érdek-képviseletének megyei szervezetét. Összefoglaló Tekintsünk vissza az elmúlt esztendőre! A megye magyarságának összefogását és bölcs politizálását jellemzi, hogy már a kilencvenes évek elejétől kisebb megszakí­tásokkal mindig volt alprefektusa a megyének, sőt, egy ideig prefektusunk is volt Végh Sándor személyében. Közérdekű ilyen lesz az idő Romániában az első negyedévben Nem túlságosan hideg, de csapadékos téli hónapoknak nézünk elébe - jósolják angliai és romániai mete­orológusok. Előfizetés A Szilágyság hetilapra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni. Vállaljuk, hogy ön helyett elmegyünk a postára és előfizetünk az ön nevében. Várjuk Ziláh­on a Kossuth utca 33. szám alatti szerkesz­tőségünkbe! 25 éves a Szilágyság hetilap Az 1883-ban alapított újság újraindításáról és körülményeiről Fejér László újságíró a leghivatottabb beszélni. Fejér László 1968 közepe táján került Zilahra. Ide helyezték, mert felesége is zilahi. Azóta mintegy negyven évig a megye egyetlen, magyar újságíróként tudósította a központi magyar napilapot nem csak a Szilágyság, hanem a környező megyék helyzetéről is. Helyzetismerete tehát megkérdőjelezhetetlen. Erről az időszakról így vall: - A legjobban az zavart, hogy általános hazudozás volt minden területen. Állandó rekordtermésekről kellett írni, pedig távol álltak ettől. A gazdaságokban kettős könyvelés folyt, a termények nagy része mind az állami alapba került, nem a kereskedelembe. Az emberek elégedetlenek voltak. Az is elégedetlenséget szült, hogy mintegy fél évszázadon keresztül nem volt magyar sajtója a megyének. Ezt többször hangoztatták a szilágycsehi magyarok, és a rézhuzalgyár magyar dolgozói. Érthetetlen módon Máramaros megyében magyar napilap is volt, jóllehet ott a magyarság aránya alacsonyabb volt mint Szilágy megyében, ahol még hetilap sem jelent meg. A nyolcvanas évek végén Románia már elszigetelt állam volt, még a nagy szovjet testvértől is. A kelet-európai változások közepette Romániában utolsónak következett be - és véresen - változás. - Hogyan élte meg a rendszer bukását? - December közepén már nagy­on feszült volt a hangulat. Már előtte látható volt, amint a zilahi állomáson a páncélosokat rakták vonatra, általában nyugati irányba mentek a tankok és a kétéltű páncélosok. Ez 15­­16-án volt, érződött a hadsereg készülődése valamire. A temesvári eseményekről későn értesültem, mert Egrespatakon voltam egy temetésen. A 22-ére összehívott nagy­gyűlést már láttam. Közben Tegla$ kollegával (a Scinteia megyei tudósítója) beszélgettem, akinek a fia katona volt, és mozgósították egységét. Tudta, hogy­ harckészültség van, és vártuk, mi történik. Közben hazamentem, kiskorú, elemista gyeremekeim voltak. Otthon bekapcsoltam a televíziót, és adás volt. Nem akartam hinni a szememnek... Bekapcsoltam a rádiót, és ugy­anaz a szöveg hallatszott, amikor Dinescuék és a többiek bejelentették, hogy a diktátor elfutott. Zilahon szerencsésen zajlott a v­áltás Nem történt meg az, ami Kolozsváron, Brassóban, Temesváron vagy Bukarestben történt. Itt nem lőttek. Láttam, amikor a diktátor elfutását bejelentették, kékruhások és hazafias gárdások elszaladtak valamerre... Eltűntek az utcáról. Délután kimentem a márványtérre, ahol már gyülekezett a tömeg. Valamit furcsállok: mindenféle népség felment az erkélyre és össze-vissza beszélt. Mänäila ezredes próbálta visszatartani a tömeget (úgy tudom, ő menekítette ki a párttitkárt a pártbizottság hátsó kapuján egy katonai terepjárón). A szónokok és a tömeg választásokat követelt, neveket kiabáltak és „le vele” meg „fel vele" kiáltások. Látszott, hogy senkinek sincs semmiféle elképzelése arról, hogyan tovább. A párt második­harmadik vonalbeli emberei indultak be, mint Moldovan, a volt ügy­ész, aki később ifjúsági és sportminiszter is lett. Meg Manäilä ezredes, a tartalékosok és a hazafias gárda parancsnoka, Maier egy nagyvállaltja rézhuzalgyár igazgatója volt. Ő lett az ideiglenes tanács elnöke, de két nap után szívrohammal kórházba került, ekkor Mänäilä követte ebben a tisztségben. Ez szerencsés megoldás volt, mert a tartalékosok parancsnokaként a civilekkel, katonaként a hadsereg tisztjeivel is jó kapcsolatban v­olt. A botrányos összetűzésektől a város és a megy­e lakossága is megmenekült. (Folytatás a 3. oldalon) BALLAGÁS KÉPEKBEN A gr­ár szociológia kertért hirdatett m-c «»*»'■ “ Kirí^r^^Tjún^r. !*­Ist­án CyrnryOMdTW*« krrtit jk romániai <H hirdetett témakör lUvri m­­briváteUwrt a tanárok»«*» ka­ti ko« tnlyl: • «•kmumk •• rrik r<*» a­h­laJu 4« &M iako»«r íUtí^ ry*a»r­bátta váróim • i»e*aU vokal jvvnvom! *ak^ÍT\ii "lettan* otda»ár»in korai k­ot tok mm a l*nát­ A Ulálknjú k­*W«Blíaehh •nodmánvr »r. hory i rfcH>o­­vók maítilifiodlik »> «dH« tanAnhmíiok íc.|yt«hlAlMk HyenricTV tér*yalámba« A* a Spar IrrdraiíMao küvrtkettétrm *«4­ í«­Im1|mí fokuvott «yawpc **« mind aaadnvafl. mind Urndalml «armrtaitból Mirtótt olyan térhakr* rúná­nak ki r*. múl­yöknek kúrrikra­­mánya íalulit tanúevr» a­.ino­-n««rt*l?>k­ n > IrJw>T "•Ai^s*. Preieir«* jí hivaUdiunk IMON­­­**-ában. né»W« fittben. sc«dd«n olvadtuk: magyar nyH- vö­­«lira» (pUWt, vagy mí) Se* Imi «d­ Z­ Ufaorv Jótmestkoiw. dr4t, tíAre eltemrwrtt céllal*. Ma­d |«5a a. kisdé*: ki n*m £ c» numil |U!Í1 Zílisfrrmj «Uraim!* — fy, nekünk ^a.b1­ itt meg uraknak Mi jól érezzük masunkat! a rfl*1 ■ ■ tituuilruik nunkét­­ Iádéin* rlsUí.* kát biJKMJfittkr)» *d­e « cftt ■én már fl* I» érvként nnrepet, hotfv • EEdbon­dák 4c római W» caon in­ m­uísaanak. Mm ind:* mól .nyámok (hintik) (Ö, pmafer, W..J vinikar) hor­dák ca •ntjai.* Ml JA 4»i­r«ak masunk a­ Zi­­labml ne aki Irta * frn;«n­­ Úrit rcc okai, búenyilimi tudj A lurry ar al»it**t»It mo*­nyilvánul*!**! a* ümcov Itt ék* magva. *»k­r*y ®!t‘r‘.CTI*k'*' Vaay rsi­k rrty-kát­­ orrálcjB vmpara­­tini A» llyen títhdn­l ml I« atttéljkk. dv árért klWriak ma­ Jfjnlmnk ezer év alatt ádilittek nvuv*r fiaamk­anAk A szabadság Európája » A K4nvn SWivciwre! Kúlögy­­■ innloter. Gembhri — rxonráe a Dny.rhiüníllpnk rárftóullomiti­­nak nyilatkozva *! mondta tr&kváKia a* »árrvilt Európa fntiviWii. twitartva aSrrv. tetimlóf b a Kelet-Európai 41- Ufficiot tv A háború leh,­t5<A-­fH Örökre ki k»H «ám! a vaSósl­arrt Európáját kell mnia­­arra**!» «ági napon, WTO­ tw aarantu­m left! » ki«:U«t.|t. ionokat Wnva­wrrint hóníájd­­ni riAk a béfcé* Eurúpa­i«n*n­­rAváhov A fumavvlarirtactl­­el»»tS»á*0. mim a námrt-fran­­oán riygaaót Oonaehor n­*n­t>y­in . nl tof. véleményt a *ni<t4-tl nemu­.ok *l­mn«»k­ott Javai­­vtv »iy­.Ta...lunétui kap­ovlat- Vw. Ki áriról»* tu*. H lánTratám-

Next