Szilágyság, 2019. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

2019-01-11 / 1. szám

Közéleti és közművelődési hetilap • 2019. január 11. • XXX. évfolyam 1. szám • Ára: 2 lej, előfizetőknek: 1,7 lej Az ember a legfontosabb Bonczidai Csabával, a községek egyesületének Szilágy megyei elnö­kével, az országos egyesület titkárával beszélgettünk a községek tevékenységéről, új perspektívákról, s nem utolsó sorban Szilágy­­perecsen községről, amelynek már több mint 25 éve polgármestere. - Községek egyesületének el­nökeként, hogyan értékeled az elmúlt időszakot? - Visszatekintve, az elmúlt időszak a kibontakozás idősza­ka volt, amitől mi nagyon so­kat vártunk, és amihez sok reményt fűztünk. Az Európai Unióhoz való csatlakozás ál­tal néhány téren óriási elő­relépések történtek, de vannak kudarcérzéseink is, mert mi egy pragmatikusabb Európára szavaztunk, s úgy képzeltük, hogy az EU-ban dominál a pragmatizmus. Az igennek igen az értelme, a nemnek nem, s keserű szájízzzel tapasztaltuk, hogy ez nem mindig így tör­ténik. A régióink nagyon el voltak maradva mind fejlesz­tési, mind gazdasági téren, viszont nagyon kedvező, hogy a vidékfejlesztési finan­szírozások, a projektek, a 2007- es csatlakozási szerződésünk szerint úgy vannak értelmezve, hogy az európai uniós régiók közötti különbséget enyhíteni lehessen, mert rájöttünk, hogy mi a Nyugatnak piacaivá vál­tunk, s többnyire tőlünk függ az előrelépésünk, haladásunk. Előrelépések voltak az in­frastruktúra terén, viszont hátrányunk van abból, hogy a humán erőforrással nem tudtunk gazdálkodni, és a jö­vőt, a fiatalságot a Nyugat el­szippantja, amit nem tudunk elítélni. Főleg azt a fiatalt nem, aki a jobb élet reményében külföldre megy. Az viszont az önkormányzatok negatívuma, hogy az ottani tapasztalatokat, erőforrást, tőkét nem tudjuk hazacsalogatni. Fiataljaink egy része elment, s ott maradt, de abban reménykedünk, hogy a reformkori vándordiákhoz hasonlóan, akik annak idején elmentek Nyugatra új technológiát, új életviteli stílust tanulni s elsajátítani, a mi fiataljaink is hazajönnek majd a jövőben. Az infrastruktúra terén elmondhatjuk, hogy a telepü­léseken többnyire megvan a minimális lakhatósági feltétel: gáz, víz, csatorna, úthálózat, ami ma már nem tekinthető luxusnak. Kérdés az, hogy mit tudunk még bónuszként ehhez hozzáadni, milyen új gazdasági lehetőségeket, s hogyan tudjuk a társadalmi közhangulatot ja­vítani. Erre egy jó példa, hogy Szilágyperecsenbe költözött egy egykori zilahi lakosú nyug­díjas házaspár, annak ellenére, hogy máshol is van vízhálózat, csatornahálózat. Viszont úgy vélte, hogy nálunk jobb a közösség. Egy ilyen példa min­dig pozitív visszajezés, s egy újabb lendületet ad, nyitásra késztet. - Megyei szinten milyen a községek helyzete? - Megyei szinten nagyon változatos. Sok román kollé­gám azt érzi, hogy nincs egy gondoskodó állam, párt, az önkormányzat magára van hagyva. A másik észrevételem, hogy az önkormányzatok kö­zött is fennáll egy olyan ver­seny, hogy ki ér el többet. Mi megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot a képviselőkkel, államtitkárokkal, a megyei ön­­kormányzatok embereivel, s így közösen együtt dolgozunk a közösségért. A kollégák a arra is panaszkodnak, hogy kintlévőségeket, adó­elmaradásokat nem tud­ják behajtani. Továbbá törvény előírta, hogy minden a községnek legyen egy köztiszt­viselő műépítésze, ezt is si­került közösen megoldani. Vannak felkérések arra, hogy a helyi rendőrséget jó lenne felállítani, ami nem biztos, hogy minden szempontból jó megoldás lenne. - Milyen ütemben fejlődnek a többnyire magyarok lakta közsé­gek? - Minden felmérés azt mutatja, hogy az RMDSZ-es községekben nagyobb a fej­lesztés, a pályázatlehívás te­rén merészebbek vagyunk, voltunk Ez annak köszön­hető, hogy nagyon jó a kap­csolattartás a képviselő úrral, Seres Dénessel, mert egy-egy törvényt, lehetőséget első­kézből kapunk. Míg más község, pl. a szurdoki, hat év alatt egyetlen pályázatot sem tett le, addig a magyar telepü­lések több tízet. Nagyon fontos a folytonosság is, mert ahol ez megvan, ott nem kell mindent újból kezdeni, s lehet tovább vinni azt, ami már elkezdődött. Egy olyan magyar településünk sincs, ahol ne kaptunk volna meg a működési engedélyt, ahol ne lenne vizes blokkunk, vagy az üzemhely ne lenne megfelelő helyen. Észrevettem, hogy a körülöt­tünk lévő román települések is jobban tevékenykednek mert látják mi hogyan dolgozunk s próbálnak példát venni tőlünk Mi arra törekszünk, hogy az embereket az igényességre késztessük Azt kell nézzük mindig, hogy mit tehetünk azért, hogy nekünk jobb legyen.­­ Ha már említetted Szilágy­­perecsent, milyennek látod az elmúlt éveket, s hogyan látod a jövőt? -1992. február 27-től vagyok polgármester, ez már a 7. mandátumom, s úgy érzem, hogy ebben az időszakban sokat fejlődött a község. Mi már az infrastruktúrát meg­oldottuk most már arra kell törekedjünk, hogy azok akik elköltöztek vágyjanak ha­za, akik itt maradtak, azok meg ne bánják meg, hogy itt maradtak A két ünnep között elbeszélgettem az Olaszországból és Német­országból hazajött vendég­­munkásokkal, s azt mondták, hogy Nyugaton is romlik a helyzet, s a jövőt már néhányan itthon képzelik el, mondván, ha itt is megkapnák a 800- 1000 eurót, akkor 1500 euróért már nem mennének vissza. Én a minimálbér növekedést csak támogatni tudom, mert van olyan külföldön dol­gozó, aki nem érte el a célját, s visszajönne, mert a család sokat jelent számára. Néhá­nyan azt mondják, hogy félve gondolnak arra, hogy évek múlva, amikor hazajönnek, a gyerekük már nagykorú lesz, s ők azzal kell szembesüljenek, hogy kimaradtak a gyere­keik neveléséből. Lelkiisme­­retfurdalás is jelentkezik akkor, amikor felvetődik a kérdés: mi lesz azzal a gyerekkel, amelyik a külföldön dolgozó apa nélkül nő fel. Ami a jövőt illeti, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor egy új stratégiát kell kialakítani Fontos a gazdaság, de a közösség-összekovácsolás is, mert ez lesz a jövő. Folytatás a 2. oldalon VIDÉKEINK Karácsony a szeretet ünnepe. Mindenkinek szüksége van szeretetre, egy őszinte mosolyra, egy meleg kézfogásra. SPORT Fociszilveszterkor mindig a felhozatal benevezőkből. Nem történt másként idén sem... VIDÉKEINK Az RMDSZ Nőszervezete 2015 óta tevékenykedik közösségünkben. Hagyo­mányainkat gazdagította egy rendezvénysorozattal, mely advent négy hetét öltözteti ünneplő ruhába, r

Next