Szilágysági Vidéki Napló, 2001. január-június (2. évfolyam, 15-39. szám)

2001-01-11 / 15. szám

­(Is)merem állítani! Azt írták az újságok, hogy V.C. Tudor hatalomra jutásával be fogja tiltani az RMDSZ-t, fel fogja oszlatni a Parla­mentet, az újságírókat a Duna­­kanálishoz viteti kényszermun­kára, 1000-es fekete lista stb. Megijedtünk. Komoly poli­tológusok az ország fel­­darabolódását vélték" látni, Erdély függetlenségét egy esetleges Vadim siker után. A választások első fordulója után kialakult helyzet sokakat megrémített,egyeseket pánik­­hangulatba kergetett,­­másokat vegyes érzésekkel vagy egy kis reményei telített Nem a mi mérkőzésünk, hangzott több politikus szájából. Ne szavazzunk a RTDP-re, mondta Toró T.Tibor. Nem szabad koalícióra lépni az RTDP-vel tanácsolta­­ Tőkés László. Az RMDSZ felső vezetői is kitartottak ideig­­óráig, de újból beadták a derekukat, a kevésbé rosszat választva, a kényelmesebbet. Tudván azt, hogy követ­kezik egy újabb négyéves hely­­ben topogás, de remélve, hogy jut majd egy kis morzsa a magyaroknak is az urasági asz­talról. Ezek tények. Ezen már nincs mit szépíteni. A remény éltessen tovább bennünket! Füstbe ment egy álom, amit Sabin Gherman megálmodott, egy álom, amely minden magyar dédelgetett álma volt. Csak ezért küzdeni kell, áldozat nélkül nem lehet. Valakiknek kellett volna vállalni az áldozati bárány szerepét. Azoknak, akiknek nem volt vér valahol... Inkább választottuk a kényel­mes, megalkuvó, sunyi és megjuhászkodó négy év „szol­gasorsot”. Várva, kunyerálva, hogy megadják azt, ami a mienk, és azt, amihez jogunk van. Sokan megkérdőjelezik az egyház szerepét a jelenlegi tár­sadalmi helyzetben. Igen, az egyház elsőrendű feladata az ige hirdetése, de jelen esetben amiben vagyunk (és nem véletlenül), az egyháznak magára kell vállalnia sok olyan feladatot is, ami kisebbségi sor­sunk velejárója, és „mások” nem vállalják, ők tudják, milyen okból kifolyólag. A Wesselényi Kollégium visszakérése alkalmából rendezett csendes tüntető menetben hány világi magyar ember vállalta az iskola ügyet? A papok egytől-egyig ott voltak. Fia Vadim került volna uralomra, bezárják a parla­mentet. Honatyáinknak fix fizetésből kellett volna megél­niük, vagy az elmúlt időben „összekuporgatott” pénzekből. Oda lett volna a húsos fazék. Ha Vadim kerül hatalomra, beszün­teti az RMDSZ-t. Melyik (nehéz munkában lesoványo­dott) tisztségviselőnk vállalta volna az­­llegális munkát, érdekképviseletet fizetés nélkül, az ezer veszéllyel járó kisebbsé­gi magyar sorsot? Merem állí­tani, hogy azok közül egy sem, akik mostanáig kikerekítették pocakjaikat (fel lehet ismerni őket). Ezért választottuk a kisebb rosszat Üres hassal, pénz nélkül nem lehet tudni hányan válalná­­nak érdekképviseletet. (radi­kál­is) Olvasóink figyelmébe! Bár lapunk kedvező fogad­tatása az új évben is reményteljes, az egyre növekvő előállítási költ­ségek - amelyet még nem tudtunk ellensúlyozni - arra késztettek bennünket, hogy egyelőre egy héten egyszer, csütörtökön jelen­jünk meg. januári Azok akik már előfizettek , illetve a februári hónapokra a különbözetért tovább fogják kapni a lapot. Remélve, hogy továbbra is olvasni fognak bennünket, bíz­zunk megértésükben. A szerkesztőség. Mottó: Nem tudom megadni Önnek a siker receptjét, de meg tudom adni a kudarcot: igyekezzék min­denkinek kedvébe járni. Herbert Bayer Swop A tartalomból: Megtámadták a Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét Romániában 4. oldal TV műsor 7-10. oldal A Magyar Könyvklubról 11. oldal Diszkért és zöldséges 13. oldal Nyolcvan százalékkal csökkentette a román kormány a vámdíjakat 13. oldal Zilah - 2001. január IL, II. évfolyam (15.) Ára: 3000 lej szabadárusításban 2500 lej előfizetőknek független polgári lap A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD Az új évezred küszöbén Egy pesszimista vallomás Különösebb meghatódás nélkül léptük át a Krisztus utáni időszámítás III. évezredének küszöbét. Fényáradat, pezsgőbontás és lelkesedés, de szívünkben kellemetlen elérzékenyülés és álmeghatódás. ez Nehezen értjük meg, mit jelent a „határ” számunkra. Felületességet és látványosságot, legtöbbünkben ürességet. Ha jól belegondolunk, az idő, a tér és az események összefüggésében rájövünk arra az igazságra, hogy az emberiség történelmének egy fontos időszakát éljük át. Sokszor próbáltuk és próbáljuk elképzelni a kétezer évvel ezelőtti elődeinket, akik Krisztus születésének voltak a kortársai. Mit tettek, ho­gyan éltek? Sokat tudunk róluk de mégis nagyon keveset. Kétezer évvel ezelőtt egy olyan történt, esemény amely mindenkorra megváltoztatta a világtörténelmet és egyben az egész emberiség történelmét. Ehhez igazítjuk tet­teink és történelmi eseményeink óráját, vele mérjük cselekedeteink igazát, magunk és embertársaink légjogosultságát. Felteszem kérdést: megértjük ezt most, két­­ ezer év után, úgy ahogy megértet­ték kétezer évvel ezelőtt Krisztus kortársai? A magyarság számára létfontosságúnak azok az ese­mények számítanak amelyek ezer évvel ezelőtt történtek. Krisztus által lett egy keresztény királyunk. Szent István számunkra az­ Európához tartozás krisztusi ajándéka. Éltünk ezzel az aján­dékkal és reméljük, örökre fogunk vele élni, mert csak így élhet tovább nemzetünk is. Hála a tech­nika és a tudomány mai fejlettségi szintjének, 3000-ben utódaink nagyon sokat fognak tudni róluk. De vajon érdekli-e majd őket mostani „nemes mivoltunk”? Több mint valószínű: nem. És ennek megvan, illetve meglesz az oka. A jelen történelmi eseményei még ha fontosak is számunkra, el kell ismerjük, nem­ világra szólóak. Boncolgatva, elemezve a mai helyzetet sokan nem fognak velem egyetérteni. Miért csak Krisztus születése, miért csak István kirá­lyunk keresztén­nyé válása volt olyan fontos? Vajon nincs érdemünk abban hogy szinte min­den másképpen van a világban? Összehasonlítva, jobban élünk mint kétezer évvel, és ezer évvel ezelőtt. Meg lehetünk elégedve magunkkal, mert csak ha névtelenül is, de belekerülünk a világtörténelembe. Mi egy ezred­forduló generációi vagyunk, és büszkén viseljük az emberiség, a magyarság történelmének dic­ső múltját. Ennyi az érdemünk, és nem több. Ha ennek tudatában vagyunk, akkor azt is tudjuk, min­den ember munkája számít, hogy méltóan tudjuk tovább vinni a kétezer, és ezer évvel ezelőtti események magasztos értékét. Életünk egy örökös várakozás, ismeretlen jövőnk találgatása. Jövőnk megállíthatatlanul rohan felénk, és mi mégis a múltunkban merülünk el. M.K. Krisztus által lett egy keresztény királyunk. Szent István számunkra az Európához tartozás krisztusi ajándéka. Örömmel tudatjuk lapunkat előfizetni óhajtó olvasóinkkal, hogy a februári hónapra január 26-ig bármelyik postahi­vatalban is megtehetik, a 14.622-es katalógusszámon. Erre vonatkozó információkkal a 060 - 616041- es szerkesztőségi telefonszámon szolgálunk. • » ■ - . ■ Várni, mindig csak várni...! Hagyományosan, a keresztény kultúrkörben legalábbis. Advent a várakozás ideje. Ilyenkor az ember testileg-lelkileg felkészül a Megváltó méltó eljövetelére. Sajnos ma már elmondhatjuk, kies hazánkban az állandó várakozás, a megtisztulás korszaka kissé hosszúra nyúlt. Immár tizenegy esztendeje csak várunk, várakozunk, hátha már valami megmozdul egy úgynevezett­­ igazi karácsony irányába. Bár mi, erdélyi magyarok, az elmúlt évszázadban hozzáedződtünk ezen állapothoz. Annyiszor szajkózták már, s hirdették hangosan, nagy csin­nadrattával a felszabadító, a megváltó megérkezését, hogy gyakran még a fejünket sem mer­jük felemelni, hogy legalább a szemébe nézhessünk az állítóla­­gos megszabadítónak. Hogy milyen volt e felszabadítás, erről leginkább azok a megbecste­­lenített, kifosztott családok tagjai mesélhetnének, akiknek hálából még a házukat is fölégették a dicső szovjet csapatok. No, nem akarom túlságosan keserű hangnemben kezdeni az új évet évtizedet, évszázadot és a még újabb évezredet. Mert ugye egy év kezdetén az emberek szeretnének újra kezdeni mindent. Ismét nagy fogadalmakat tesznek, hogy úgymond az új évben ezt meg ezt fogom másképp csinálni, erről meg amarról fogok leszokni. Most aztán tele reményekkel, vágunk az új évezredbe vadonatújra csiszolt, régi öreg harcos kormányunkkal, ígérgetések már voltak, de van­nak, amiket megalapozatlanul már eleve elutasítottak jogainkból. folytatás az 5. oldalon B. Simon György Váltani, változtatni kellene!? Politikusaink, akiknek érettségéről, legalább tíz éves ténykedésük alapján aligha állapítható meg az, hogy a hitelesség és hatékonyság érettségi vizsgáin túljutottak, újfent saját ügyeik rendezésével vannak elfoglalva. Számtalan beszámolójuk nehéz küzdelmekről szól, persze az elért eredmények konkrét felmutatása nélkül, mert ugye a négy éve nyúttt földtörvényt valamint az erdők visszaszolgáltatását lehetővé tevő jogsz­abályt, akárcsak az államosított ingatlanok helyzetét rendezőt, a mai napig nem lehet ,,eredménynek" elkönyvelni. Nem beszélve a magyar nyelvű állami egyetemről. Ez már utópiaszámba megy még akkor is, ha az Iliescu-Nastase páros meleg védőszárnya alá dugja buja fejét az RMDSZ. Az újabb négy éves mandátum nem fog különbözni az előzőtől. Helyben topogás vagy még rosszabb, visszalépés várható a kisebbségi politikában. (Somlyói)

Next