Katolikus gimnázium, Szilágysomlyó, 1900
»Az Aral-Kaspiumi horpadás föld-, nép- és vízrajzi viszonyai.« A földrajzi tudomány hivatva van egyrészt átnézetet nyújtani az emberiségnek a világegyetemről, másrészt a föld fejlődésének, alakulásának, részeinek és sajátságainak ismeretét szélesebb körben terjeszteni s ekként a tudományszomjas olvasó előtt iparkodik az öszhangzó természet törvényeiben mutatkozó egységet a különféleségben feltárni. A reál tudományok közül nagyszerűség és fontosság tekintetében alig létezik oly ág, mely oly sokoldalú ismerettel képes volna az ember emlékező tehetségét gazdagítani, s szellemi láthatárát szélesbíteni. Tárgyánál fogva az egész külvilágot karolja fel, sok néppel, országgal, intézménynyel és szokással ismertet meg bennünket, s mint ilyen hivatva van az emberiséget tökéletességre vezetni s oly színvonalra emelni, hogy a különféle népek szokásai s erkölcseinek tanulmányozása s összehasonlításából mindenkor az igazat, szépet és jót megítélhessük s követhessük. Ámbár a vallás, erkölcs, életmód, szin, alkat, éghajlat szerint az emberek lényegesen különböznek egymástól, mégis az egész emberi nem mint testvér tűnik fel, s így különböző utakon ugyan, de ugyanazon czél felé törekszik. A geológiai tudománynak ama kérdései, melyek által a tudósok a földnek alakulását, fejlődését okozatos összefüggésben szokták vizsgálni, érdekességüknél fogva mindenkor kiváló figyelemben részesülnek. Jelen alkalommal csak ama mozzanatokat szándékozom különösen kiemelni, melyek fejtegetésem tárgyának megvilágítására szolgálnak. A tertior korszak óta az éjszaki földgömbön a föld éjszaki és nyugati irányban nagymérvű kiterjedést nyert, a déli és keleti irányban tekintélyes szárazföld tűnt el, s erről leginkább a korai szigetek tanúskodnak, továbbá Új-Zeélandban és Dél-