Állami gimnázium, Szilágysomlyó, 1941
Emlékeztető. Történelmi időkben, népünk, fajunk sorsának nagy fordulópontján fejeztük be a Mindenható segítségével a lefolyt tanévet. Eljött a nyár, de nem a megérdemelt pihenés ideje, hanem új munkák kezdete országunkért, hazánkért. Most nincsen helye a tunya henyélésnek. Az iskokolapadból kilépő fiaink odaállanak édesatyjuk mellé, belépnek üresen maradt műhelyébe, mert szent most a munka Isten és ember előtt. Messze, a végtelen orosz mezőkön kibuggyan a magyar honvéd drága vére, hogy a pusztulás és és rombolás vörös rémét saját iszonyú fészkében fojtsa meg, mielőtt elérte volna piros cserepes falusi házaink békéjét és nyugalmát. Ott künn a honvéd vére csordul, itthon a magyar ifjú verejtéke hull a rögre. Vér és verejték. Két csodálatos hatalmas erő, két éjszakába világító fáklya. Ez az a két kőszikla, amelyeken felépül a biztos győzelem és a boldog magyar feltámadás.