Állami gimnázium, Szilágysomlyó, 1942
Főméltóságú Vitéz Nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes Urunk emlékére. Csaknem egy éve, annak, hogy a Hadak Útján újra fényesebben tündökölnek a magyar csillagok. Országalapító Szent István királyunk napját ünnepeltük éppen, amikor váratlan szomorú hír sújtott le az elszoruló szívekre. A magyar hősök szinte végtelen tündöklő sorában új vezérlő tag gyűlt ki. Akit mi élők szerettünk volna vezérünknek látni egykoron, egy nálunk méltóbb seregnek, a magyar hősi halottaknak állott az élére. És talán egyszer, ha bajban lesz újra a magyar, a tűz, a víz és a csilagok üzennek, és Vitéz Nagybányai Horthy István megindul a végtelen égi fényességből a hadak útján csodálatos seregével. És akkor újra feltámadnak majd a halottak ifjú és élő magyar hősök szívében. De addig is ezer és ezer fiatal szív dobban meg nemzetünk nagy halottjának áldott nevére. A fiatalság barátja volt, a Diákkaptárak megteremtő lelke, minden igaz magyar ifjú reménysége és büszkesége. Dicsőséges ravatalához a mi diákkaptárunk is elküldte a maga egyszerű fenyőgallyát. Ezeken a fenyőágakon 250 magyar diák könnyező szeretete és soha ki nem alvó hálája csillogott. Jöhetnek és múlhatnak a gyorslábon suhanó évek, emléke köztünk el nem halványuló fénnyel fog égni szerte mindenütt az országban, és itt is a magyar tudásnak ebben a szerény hajlékában, ahol ifjú magyarok fognak hősi élete és halála példáján nagy tettekre lelkesülni. A lezuhanó büszke gépmadár csupán fiatal testét temethette maga alá. Lelke kincseit a szívünkbe zártuk, és úgy adjuk örökségül késő unokáinknak, késő századoknak. SS 3