Vasárnap, 1994. június (1. évfolyam, 7-10. szám)
1994-06-05 / 7. szám
NAPRÓL NAPRA NAPRÓL NAPRA NAPRÓL Hétfő Már hajnalban - amint biztossá vált, hogy a szocialisták többséget szereztek a törvényhozásban - megkezdődött a hét nagy lélektani-politikai játszmája. A szocialista pártelnök sietett leszögezni, hogy elsöprő győzelmük ellenére is koalíciót akarnak, s ebben elsődleges partnernek az SZDSZ-t tekintik. A szabad demokraták Mérleg utcai székházában aligha akadt valaki e hajnalon, aki nagyobb összeget tett volna a koalíció megszületésére. (A párt prominensei néhány nappal korábban egyértelműen elutasították, hogy részt vegyenek egy Horn Gyula vezette kormányban.) Kuncze Gábor a korai órákban tartózkodóan fogalmazott: a koalíció többé nem kényszer, csupán egy lehetőség, aminek létrehozása most nehezebbé vált. Az első lélektani győzelmet - még az éjjel - Horn Gyula aratta: gratulációjával sikerült megelőznie Pető Ivánt, s azonnali találkozót ajánlott, amit a szabad demokrata elnök azzal hárított el, hogy várják a választói. A külföldi lapok ekkor általában még csak a szocialista győzelem okait elemezték, de mint kívánatost megemlítették a korábban már biztosra vett - szociálliberális koalíciót is, megjegyezve, hogy ennek kilátásai az SZDSZ szerint romlottak. Külön figyelmet érdemel az üzleti világban mértékadó brit Financial Times tudósítása. Vasárnap éjszakai kiadásában még azt úja, hogy „az üzleti és diplomáciai világ félt az MSZP abszolút többségétől”, s hozzáteszi, hogy a pártot „lejáratta a kommunista rendszerből való származása”. A hétfő reggeli kiadásban már nem használják ezeket az éles megfogalmazásokat, s úgy vélik, hogy Békesi László lehet a kompromisszumos kormányfő. Fejtő Ferenc, Párizsban élő történész az MTI-nek adott nyilatkozata szerint az SZDSZ számára az lenne a legjobb megoldás, ha nem csupán kétpárti, hanem szélesebb koalíció alakulna. Délután több párt vezető testülete is ülésezik. Az MSZP elnöksége megerősíti: koalíciót akar. Elsősorban az SZDSZ-szel, de lehetséges tárgyalás a Fidesszel, s bizonyos (később meghatározandó) feltételek esetén a KDNP-vel is. A kereszténydemokraták intézőbizottsága határozatban utasítja el az MSZP- vel való koalíciót. (Orbán Viktor már hajnalban úgy nyilatkozott, hogy ha lesz felkérés, azt a Fidesz megvizsgálja, de amíg ő az elnök, nem lépnek koalícióra a szocialistákkal.) Az SZDSZ ügyvivőinek tanácskozása után Pető kijelenti: csak olyan koalíciót tudnak elfogadni, amely személyi garanciát is teremt a Békesi László nevével fémjelzett gazdasági program végrehajtására. S utal arra, hogy az SZDSZ nem akar kiegyensúlyozó elem lenni az MSZP áramlatai között; ha kell a koalíció, előbb döntsék el ők e harcot. A köztársasági elnök fogadást ad, ahol a pártvezetők előtt a konszenzus szükségességéről beszél, s megemlíti, hogy szerinte koalíciós kormányzásra kell törekedni. Kedd A Demokratikus Charta gyűlést szervez, ahol a koalíció esélyeit latolgatják. Azt általában kívánatosnak nevezik, de többen felvetik, ha Horn Gyula lenne a miniszterelnök, az megosztaná a társadalmat. Kölcsönösen elfogadható szocialista jelöltként Békési László neve hangzik el. Békési a Magyar Távirati Iroda kérdésére megerősíti: ő csakis többpárti kormányban vállal funkciót, s szerinte egyértelmű, hogy most ehhez a szocialistáknak kell bizalomerősítő lépéseket tenniük. A külföldi lapok is már a koalíció kérdését elemzik. Elsöprő többségük biztosra veszi Horn miniszterelnökségét, megjegyezve: ő garancia a demokratikus piacgazdasági út folytatására. A koalíciótól egyébként azt várják, hogy a kormánynak legyen elegendő ereje a szükséges súlyos gazdasági intézkedések végrehajtásához. Az SZDSZ részvételének értelmét legtöbben abban látják, hogy az segíthet kiegyensúlyozni az MSZP szakszervezeti szárnyának nyomását. A Die Presse pedig, melyet az Antall-kormány előszeretettel tekintett a „budapesti liberálisok szócsövének”, egy esetleges nagykoalíció előnyeiről ír. Szerda Szabó Lajos Mátyás, a szocialisták budapesti elnöke így foglalja össze pártja álláspontját: „Koalíció mindenképpen, de nem minden áron.” Gál Zoltán, az MSZP frakcióvezetője úgy nyilatkozik, hogy a kormányfő egyszemélyi felelőssége a koalíciós szerződésben korlátozható, azaz a pártok bizonyos rendelkezési jogot kaphatnának saját minisztereik felett. A miniszterek „kölcsönös függését”, illetve a koalíciós partnerek vétójogát a politikai posztok betöltésénél korábban Pető Iván nevezte szükségesnek, amikor arról is beszélt, hogy a kormány összetételének nem a pártok erőviszonyát kell tükröznie. Csütörtök Az SZDSZ-frakció alakuló ülése után kiderül: a szabad demokraták vasárnapi küldöttgyűlése nem a koalícióról dönt, hanem csupán tárgyalási felhatalmazást adna a párt delegációjának - az esetleges megállapodást pedig egy újabb gyűlésnek kellene jóváhagynia. Ezzel az SZDSZ ugyanazt a döntési konstrukciót választja, mint az MSZP. Pető Iván és Kuncze Gábor háromnegyed órás nem hivatalos látogatást tesz a Köztársaság téren Horn Gyulánál. A találkozón — nyilatkozataik szerint — nem esett szó a koalíciós feltételekről vagy más vitatott témáról. Pető Iván utóbb kijelentette, ha az MSZP Hornt jelöli kormányfőnek, akkor ezt az SZDSZ nem adottságnak, hanem ajánlatnak fogja tekinteni. A Magyar Hírlap Pető Iván véleményét idézi, akitől - mint mondja - nem áll távol Békesi elképzelése a kormányzat felépítéséről: eszerint, ha a miniszterelnök nem gazdasági szakember, akkor szükség van miniszterelnök-helyettesre, aki a gazdasági kabinetet vezeti. A francia Le Figaro interjút közöl Horn Gyulával. A kérdésre, hogy sikerül-e majd kiegyensúlyoznia az MSZOSZ befolyását, megjegyzi: „Engem elég jól ismernek ahhoz, hogy tudják: egyedül hozom a döntéseimet.” A Népszabadság egyébként úgy értesült, hogy több meghatározó kerszténydemokrata politikus szerint egyelőre nem lehet teljesen kizárni a párt koalíciós szerepvállalását. Pérszek Ülésezik az MSZP elnöksége és választmánya. A párt tagjaival folytatott konzultáció után úgy döntenek, hogy a szombati kongresszuson Horn Gyulát ajánlják miniszterelnöknek. Javasolják továbbá, hogy az SZDSZ-szel kezdeményezzenek koalíciós tárgyalásokat, s - a pártprogram keretei között - adjanak szabad kezet a tárgyaló küldöttségnek. A Fideszről mint lehetséges koalíciós partnerről később foglal állást az elnökség, míg a KDNP-vel - várható haszon és eredmény híján - nem akarnak tárgyalást kezdeni. Az SZDSZ szinte folyamatosan ülésező ügyvivő testülete úgy látja, hogy csakis a koalíciós tárgyalásokon lehet megismerni az MSZP szándékát. S ennek megfelelő felhatalmazást kérnek az országos tanácstól és a vasárnapi küldöttgyűléstől. hajó Lemondok Hétfőtől péntekig a következők váltak meg tisztségüktől: MDF. Lemondott Siklós Csaba, a MÁV Rt. elnöke, Bogárdi Zoltán, a Bábolna Rt. elnöke, Fekete György, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Rubovszky András pártigazgató, Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke, Székelyhídi Ágoston választmányi tag, KDNP. Elsőként Szilágyiné Császár Terézia alelnök mondott le, az elnökség június végén követi. Fidesz. Távozott posztjáról Körmendy-Ékes Judit, a párt szóvivője. Felelős szerkesztő: NAGY N. PÉTER Lapszerkesztők: MÜLLER TIBOR (Hírlap), MALONYAI PÉTER, SZEKERES TAMÁS (Sport), GÖMÖRI JUDIT (Család), VARJAS ENDRE (Műsor, Páholy) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Szerkesztők: ANDRASSEW IVÁN (publicisztika), HALMAI KATAI( Külföld), KATONA JÓZSEF (belpolitika), KLEB ATTILA (fotó), LAKATOS MÁRIA (gazdaság), PÓR VILMOS (belpolitika) Vendégszerkesztők: BÁNYAI GÁBOR, BENDA LÁSZLÓ, HAVAS HENRIK Főmunkatársak: FÉNER TAMÁS, GYÉMÁNT MARIANN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europress és a WestelPress Kiadja: a Centál Kft. Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Telefon: 266-7234, 175-6722 (MTI) Fax: 266-7236 A kiadó és a szerkesztőség levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 80 Hirdetési vezető: VESZÉLY ILONA Telefon: 156-8083, 175-6722/2054, 2055 Fax: 266-7236 A kiadó hirdetési ügyekkel megbízott ügynöksége: Szinekura Kft., 1066 Budapest, Zichy Jenő u. 30. Telefon: 132-0324, 132-4109,269-4481 Fax:112-4280 Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Telefon: 156-8083, 175-6722/2056, 2096, Fax: 266-7236 Terjeszti a Hírker Rt. a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt, a regionális részvénytársaságok, az ERAL Rt . és az EXTRA HÍR Nagyker. Rt. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél. Előfizetési díj negyedévre: 696, fél évre 1392, egész évre 2784 FL DTP és műszaki vezető: FERENCZY GÁBOR Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető DR CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató ISSN 1218-1579 ORSZÁG-VILÁG 1994. június 5. EZ VOLT A HÉT BALÓ GYÖRGY Kaptunk egy hetest a hollandoktól. Ebben az a megrendítő, már-már futballtörténeti hír, hogy ez már nem is hír. Jó, hát hír, hírecske, mert azért még kinyomtatják, valamivel azért mégiscsak meg kell tölteni az újságot, és ez a hetes persze a statisztikának is része, de hát sehol egy szalagcím, sehol semmi csillárszakadás, Marseilles, csehszlovákok, miegymás, az egész történet körülbelül akkora súlyú, mint a hét végi időjárásjelentés. Ami csak arra mutat, hogy a szerkesztő urak hírérzéke még ilyen kiélezett helyzetekben is egységesen kiválóan működik, s valamennyien pontosan tudják, egy ilyen hetesben már rég nincs semmi szenzáció. Olyannyira nincs, hogy csak le kéne kötni a meccset, és megkaphatnánk ugyanezt mondjuk Máltától, Izlandtól, hovatovább Andorrától és Liechtensteintől is. Ezért újabban talán San Marino és a Vatikán lehetne a magyar válogatott nemes ellenfele, legalább itthon jók lehetnének egy döntetlenre, s még közönség is akadna, ha az MLSZ egyirányú repülőjegyekkel látná el mindkét miniállam teljes lakosságát - tessék belegondolni, valutában fizetnének a szállodáért, igaz, együttvéve is talán valamivel kevesebbet, mint amennyit a fiúk kapnának egy-egy ilyen értékes hazai döntetlenért, de hát ha ennyi áldozatra is képtelenek lennénk az idegenforgalomért, akkor focizzunk inkább négyszögletes labdával, az legalább soha sehova nem pattanna el. Különben is, ezt a hollandok elleni meccset még a tévé sem adta, nagy mázlijukra megvették előlük. Volt egy másik 7:1, igaz, majdnem negyven éve, azt sem adta a tévé, mert akkor még (nálunk) nem volt, hát még egy maszek cég, ami csak úgy meccseket vesz külföldről. Szóval, akkor történetesen tőlünk kaptak egy hetest az angolok, és másnap azért a hidegháború minden frontján dörögtek a szalagcímek, a nyugati imperialista sajtó holmi száguldozó hunoktól rémüldözött, nálunk pedig természetesen a szocialista rendszer ebben is megmutatkozó fölényét emlegette az akkori országos. Szerencsére az élet ma már egy igazi piacgazdasághoz méltóan egészségesen sokszínű Magyarországon, szó sincs róla, hogy felüdülésért, kikapcsolódásért, sikerélményért hétvégenként a meccsekre kelljen járnia az adófizető állampolgárnak. Nem is jár. Főleg, ha lassan már sörre sincs pénze, miközben az álldogáló játékosokon tekintélyes sörreklámok virítanak, amelyek olvashatóságát egyikük sem fenyegeti meggondolatlanul heves testmozgással. Az igazság az, hogy a Mátrai-Sipos-Sárosi védelem átjáróház volt ahhoz a betonfalhoz képest, amit a magyar labdarúgás mindenféle változás ellen kifejlesztett. Ez a MAGYAR FAL még a berlini fal összeomlását is könnyedén túlélte. Tessenek beírni a szerkesztőségbe, ha tudnak valamit, ami az elmúlt öt évben a futballnál ellenállóképesebbnek bizonyult. Ennek az egyedülálló maradandóságnak az egyik titka alighanem az, hogy a magyar futball mindig kontrát játszott. A régi rendszerben profik akartunk lenni, most meg, amikor csak azok lehetünk, az akkori állami, vállalati, belügyi, katonai, vas- és fémipari satöbbi támogatás hiányzik. Bulgária, Románia, Szerbia, Horvátország, Oroszország fél Európát klasszis játékosokkal szórja meg, mi meg itthon Varga Zoliról és Tiliről ábrándozunk. Körülbelül negyedszázada annak, hogy utoljára futballt lehetett látni Magyarországon. Akkor jönnek a szakértők, és elmesélik, hogy nincsenek már grundok, holott például Londonban közismerten annyi van belőlük, hogy lassan elfoglalják a parkolókat. Akkor jönnek más szakértők, és elmesélik, hogy a magyar fiatalokat annyi minden más vonzza, mint a foci, holott például Madridban közismerten statárium van, ami alól csak az mentesül, aki a Real edzésére megy. És aztán új szakértő, új történet. Mindez így körülbelül rendben is lenne, s lehetne azt mondani, több is veszett Hollandiában. De az igazság az, hogy sokan még mindig emlékszünk a magyar labdarúgásra, és sokunknak még mindig fájó, hogy nincs. Jön a vb, éjszakánként némi szomorúsággal nézzük majd a meccseket, és egy hónapig az ország jó része álmos lesz. Többen, mint ahányan meccsre járnak, de jóval kevesebben, mint ha a magyar csapat is ott lehetne. De erre most már alighanem a harmadik évezredig kell várni... 7:1 Szociálliberális paradoxon és a matematika Az MSZP plusz 16 mandátumán múlott, hogy az SZDSZ nem lett matematikailag is elengedhetetlen szövetséges. Ha másképp történik, megspórolhattuk volna az e heti kínos násztáncot: megkötik a házassági szerződést, s felnevelik közös gyermeküket, a Békésiprogramot, így viszont a szocialista frakció túl nagy lett ahhoz, hogy a program végrehajtásához papíron is szükségük legyen az SZDSZ-re. De ahhoz is túl nagy, hogy hosszú távon se legyen szükség a liberálisokra, hiszen ennyi egyéni képviselő között mindig lesz 16, akinek sajátos érdekei vannak. A döntést viszont most kell meghozni, amikor még senki nem tudja kiszámítani, mennyi lenne a szövetség reális ára. Kényes alku ez, mert ha nem diktál a közérdek, gondosan kell mérlegelni az önérdeket. Tehát, bemenjen-e az SZDSZ a koalícióba? Ha igen: mellékalakok lehetnek az erő pozíciójában. Ha nem: főszerepet játszhatnak a gyengék közt. Ha igen: felbőszítik a „vörösre kényes” támogatóikat. Ha nem: magukra haragítják—amúgy MDF-Fidesz módra - azt a befolyásos értelmiségi réteget, amely ebben a koalícióban látja az ország egyetlen esélyét. Ha igen: Nagysándorral, Kiss Péterrel, Schalkhammer Antallal és Lusztig Péténél fognak együtt szavazni. Ha nem: Lezsák, Kónya, Balsai, Torgyán és Gáspár Miklós lesznek a természetes szövetségeseik. Ha igen, megsemmisítő vereséget kockáztatnak, hiszen az új kormánnyal szembeni szociális várakozások irreálisak. Ha nem, felelőssé válnak, ha a szocialista kormány támogatottság híján még közös programpontjaikat sem tudja végrehajtani. Ha igen, kiszolgáltatják magukat az MSZP-n belüli bizonytalan erőviszonyoknak. Ha nem, szocialista szövetségeseiket szolgáltatják ki a konzervatívoknak. Összegezve. Ha nem, újra a döntésekből kiszoruló párt lehet az SZDSZ, s akkor négy év alatt demoralizálódik, elveszti anyagi támogatóinak és külföldi barátainak figyelmét. Ha igen, esélyt adhat egy új politikai együttműködés kialakulásának, amelyben az ellenzéki pártok is befolyáshoz, ellenőrző szerephez juthatnak (ha már ma így lenne, nyugodtan maradhatnának ellenzékben...). Vasárnap estére várhatóan mindkét érintettnél meghozza gyümölcsét a heti násztánc, s felhatalmazzák a pártvezetőket: felejtsék el a matematikát. Katona József