Vasárnap, 1994. november (1. évfolyam, 29-32. szám)
1994-11-13 / 30. szám
1994. november 13. Privatizációs törvény Legfőbb úr a pénzügyminiszter Bár még nincs az Országgyűlés előtt az új privatizációs törvény, az eddig nyilvánosságra került szakértői viták egy eredménnyel mindenképpen jártak: sikerült újból feltérképezni az állami vagyont. Valószínűleg a törvényjavaslat előkészítőit is meglepte, hogy jelenleg nyolc miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal ugyanúgy jelentős vagyonok felett rendelkezik, mint az ÁVÜ és az ÁV Rt. Az igazi vállalati kényúr azonban a Pénzügyminisztérium, amely az 1994-es évben véghezvitt bankkonszolidáció révén a több mint háromszázmilliárd forintnyi tőkeemeléssel a bankok legnagyobb tulajdonosává vált. A kisebbek között viszont megtaláljuk az Állami Fejlesztési Rt.-t, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankot, a Pénzintézeti Központot. S megindult egy sajátos újraállamosítás is, miután a csőd- és felszámolási eljárások miatt mintegy 100 milliárd forintnyi, egyszer már privatizált vagyon került az állami felszámolószervezetekhez, például a Reorg Gazdasági és Pénzügyi Rt.-hez, ugyanakkor a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelte a szovjet hadsereg, az MSZMP, a Munkásőrség, illetve a társadalmi szervezetek mintegy 90 milliárd forintnyi vagyonát. Az új törvény életbelépésével az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság magába olvasztja az ÁVÜ-t s a kincstárivagyon-kezelő szervezetet, de nem maradnak szegények a minisztériumok sem. A legújabb felosztás szerint a Miniszterelnöki Hivatal még gazdagodott is, mert a Közlöny és Lapkiadó Kft. mellett még a Kopint Datorg Rt. részvényeinek 25 százalékát plusz 1 szavazatot is magáénak mondhat majd. Az ÁPV-nél maradna 27 cég, köztük az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a MOL, a Mineralimpex, de például az Ipoly Erdő Rt. is. A földművelésügyi miniszter viszont körülbelül a duplájára szeretné növelni a hozzá tartozó cégek számát. A törvénytervezet kimondja, hogy a legfőbb hadúr a pénzügyminiszter, vagyis az ÁPV Rt.-ben a részvényesi jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja, de a cég megszüntetéséről a kormány dönthet. A vezető szerv áll tagból álló igazgatóság, akiknek megbízatása a cég megszűnéséig, de legfeljebb három évre szól, viszont tisztségükből bármikor visszahívhatók. Az igazgatóság elnökét és az igazgatóság tagjait a pénzügyminiszter javaslatára a kormány nevezi ki és menti fel. Az igazgatóság tagja nem lehet országgyűlési, illetve önkormányzati képviselő, valamint betegségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási önkormányzati képviselő. A 11-ekből egy-egy képviselőt küld az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a közlekedési tárca, a Földművelésügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium. Az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala is delegálhat valakit, és hosszas harcok után a hoppon maradt tárcák közül a Munkaügyi Minisztérium, a Környezetvédelmi, valamint a Gazdasági Versenyhivatal elérte, hogy az igazgatóság ülésein állandó meghívottként részt vegyen. A felügyelőbizottság elnökét az Állami Számvevőszék javaslatára nevezi ki a kormány, és egy tagot az Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldala delegálhat. A szervezeti és működési szabályzatot a törvény elfogadása után 30 nappal kell megalkotni, amit majd a Magyar Közlönyben hoznak nyilvánosságra, ahogy a versenyeztetés általános szabályait is. Az eddig kiszivárgott hírek szerint a legtöbb vita azon volt, hogy kell-e és mikor, meddig versenyeztetni a befektetőket. Az általános szabály az, hogy először ilyen módon kell megpróbálni eladni a vagyont, viszont a törvénytervezet már felsorolja a kivételeket. Tehát mellőzni lehet a versenyeztetést, ha olyan részvénytársaságok papírjait adják el, amelyeket portfóliócsomagok kezelésére hoztak létre, ha részvénycserét hirdetnek meg, ha tőzsdei értékesítésre adnak megbízást, ha bizonyos gazdasági társaságoknak adnak át nem pénzbeli hozzájárulásként állami vállalati részvényt, vagy ha az ÁPV Rt. a munkavállalók részére értékesíti a vagyont a törvényben meghatározott kedvezményes mértékig. A szakértők szerint az eljárás mindenesetre hosszabb lesz, mint ahogy eredetileg tervezték, a munkavállalók szava pedig nagyobb, mint ahogy egy piacgazdaságban illenék. Mindenesetre azt senki sem tartja teljes mértékben kizártnak, hogy január 1-jéig megszülessen az új törvény. Lakatos Mária Fúrják az államkasszát Az APEH szokásos sajtótájékoztatóján szinte minden évben elhangzik, hogy az alkalmazottak több jövedelemadót fizetnek fejenként, mint a vállalkozók. A tavalyi adatok pedig még arról is tanúskodnak, hogy Magyarországon összesen mintegy 12 ezer mezőgazdasági vállalkozó működik, ugyanis ennyien adtak adóbevallást, de csak mintegy kétezer lépi át az adómentes küszöböt és fizet valamit az államkasszába. Sokak szerint mindennek ellenszere, ha az emberek nyugtát adnak és kérnek. Egy 1993. február 9-én kibocsátott pénzügyminiszteri rendelet a kereskedelemben és a vendéglátóiparban működő vállalkozóknak nyugtaadási kötelezettséget rendelt el, és pénztárgép vételére utasította azokat. Az eredmény hamar megjött - megindult az első kofasztrájk, mondván: ők nem bírják kézzel azt a sok írást. Majd jött a válasz: akkor vegyenek pénztárgépet, amelyet 1993. június 1 jéig teljesen ingyen lehetett kapni. Mert az APEH állta a cechet. Nos, a közelmúltig a Samsung cég felmérése szerint a magyar vállalkozók többsége nem szerezte be a gépet. Pedig a nyugtaadási kötelezettség elmulasztását meglehetősen szigorúan büntetik: első alkalommal százezer forint, másodjára kétszázezer a tarifa, és harmadjára, ha két éven belül fordul elő az eset, már négyszázezer forintot is kérhetnek. A gyártók persze mindenféle kedvezménnyel próbálják a portékájukat kelendővé tenni, s hű társai az APEH-nek, aki a maga szerény eszközeivel megpróbálja végrehajtani a jogszabályt. Az 1993-as rendeletet mindenesetre a szakemberek a következő év elején áttekintik, és ahol kell, módosítják. A gyártók persze azt remélik, az ő javukra. 1. m. GAZDASÁG HungarHotels -privatizáció Lánccal vagy lánc ellen? A Pannónia és a Danubius privatizációja után a HungarHotels többségi állami tulajdonának eladása kínálja az utolsó lehetőséget arra a nagy nemzetközi szállodavállalkozásoknak, hogy Magyarországon jelentős érdekeltséget szerezzenek. A HungarHotels esetében ugyan korábban felmerült a tőzsdei privatizáció lehetősége is, de ez lassan elhalt, bár sokan már készültek egy, az emlékezetes „700 százalékos” hozammal kecsegtető, a Danubius-részvényakcióhoz hasonló befektetési lehetőségre. A HungarHotelst az idők során folyamatosan faragták a vagyonkezelők - bevallásuk szerint főként profiltisztítási céllal. A két karcsúsításon átesett cég azonban Magyarországon még most is tizenöt szállodával rendelkezik, és Németországban is van kettő. A vagyona tehát tetemes, jegyzett tőkéje 9 milliárd forint, tavalyi árbevétele 51 százalékos kihasználtság mellett eddig elérte a 6,3 milliárdot, adózás előtti nyeresége pedig 430 millió forint volt, ez azonban jóval kevesebb, mint amennyi 1992-ben volt. Az ÁVÜ a részvények 51 százalékát kétfordulós pályázaton szakmai befektetőknek kínálta fel május elején. Az ajánlatokat csak készpénzben fogadták el. Az állami tulajdonban maradó 27 százalékot kitevő részvénycsomagot egy későbbi időpontban kisbefektetőknek akarják felajánlani, hacsak be nem kapja ezt a nagy falatot a társadalombiztosítás, amely a hírek szerint ennél nagyobb tulajdonrészt sem utasítana vissza. A 4,5 milliárd forint névértékű részvényének értékesítésére kiírt pályázatra kéttucatnyian jelentkeztek, de az első forduló után az ÁVÜ IT döntése alapján öt pályázó maradt talpon a második menetre: a Saffary Rt., a Tara International Ltd., az Inter-Continental Hotels, a CP Holding Ltd./Interag Holding Rt. és az American General Hospitality. A Saffary Rt.-t magyar természetes személyek kifejezetten a HungarHotels privatizációjára hozták létre. Az egyetlen jogi személy a társaságban éppen maga a valódi befektető, amelyben egy ismeretlen nyugateurópai céget tisztelhetünk. Ez a cég azonban, hasonlóan a a Tara International Ltd.-hez, nem adott be érvényes anyagot a második körre. Maradtak tehát hárman. Az egyik jelölt közülük az az American General Hospitality Inc., amelynek ez lenne az első európai befektetése. Ehhez a hírek szerint a Creditanstalt segítségét venné igénybe. Az American General Hospitality Inc. a második legnagyobb független szállodaüzemeltető vállalat az USA-ban. Mintegy 90 szállodája van különböző márkanevek alatt, amelyek között megtalálható a nálunk is jól csengő Hilton, Radisson, Mariott, Holiday. A másik, még ringben lévő versenyző az InterContinentalcsoport, amely a német Dorint szállodalánccal kötött szövetséget a HungarHotels-részvények megvásárlására. A négy- és ötcsillagos szállodák piacán vezető szerepet játszó, amerikai központú, japán tulajdonú szállodacsoport választása azért esett az alacsonyabb kategóriájú, a két-, illetve háromcsillagos szállodákat és üdülőket üzemeltető német cégre, mert a HungarHotels szállodák nagy része a háromcsillagos kategóriába tartozik, és ezen a téren az Intercontinentalnak szüksége van egy tapasztalt partnerre, amely ráadásul ismeri a vendégkör jelentős részét kitevő német turisták szokásait, elvárásait. A beadott üzleti tervében az InterContinental a legfontosabb feladatának Hungar márkanév továbbfejlesztését, a szállodák üzemeltetéséhez szükséges technológiák meghonosítását és az egész világra kiterjedő marketing-, értékesítési és szobafoglalási hálózatba való csatlakozást, illetve az ezekkel kapcsolatos beruházások mielőbbi megvalósítását tekinti. A két említett pályázóval szemben - akik láncuk részévé tennék a HungarHotelst - a harmadik jelölt, az Interag szerint a HungarHotelsnek az utazási irodákkal önálló kapcsolatokat kialakítva kellene versenyeznie a nemzetközi láncokkal. Úgy vélik, a magyar cég két-három csillagos szállodái nehezen illeszthetők egy nemzetközi, magasabb kategóriájú láncba. A pályázó Interagban egyébként 67,3 százalékos érdekeltségű az Investor, amelyben viszont 60 százalékos tulajdonrésze van az amerikai NC-nek. Az NIC többségi tulajdonosa a C.P. Holding, amely izraeli szállodai érdekeltségei révén már szerzett bizonyos tapasztalatokat az iparágban. Ők tehát a versenyzők a produkciójukat már bemutatták, most a pontozóbírókon a sor. (Munkatársunktól) Drága a menyasszony Bankkiárusítás A bankok privatizációja speciális dolog - mondta Farkas István, a Pénzügyminisztérium bank és privatizációs főcsoportfőnöke hiszen a bankon keresztül, a hitelekkel magyar vállalatot ad el. A bankprivatizáció kormánybiztosa hangsúlyozta: a magyar kormány rá volt kényszerülve, hogy bankügyben lépéseket tegyen. Farkas István, a bankprivatizáció kormánybiztosa, a Pénzügyminisztérium csoportfőnöke, az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság megbízott elnöke a múlt héten számolt be elképzeléseiről. Véleménye szerint az egész pénzügyi rendszert kell rendbe tenni. Szeretné, ha ez a fogalom tág értelmezést kapna, és beleértenék a bankokon kívül az egyéb tőkepiaci közvetítőket, például a biztosítókat is. Kívánatosnak tartotta, hogy a bankok kétes kintlévőségeinek behajtása az erre szakosodott cégekhez vándoroljon át, hiszen nem igazán tud egy pénzintézet ekkora csődtömeget kezelni. Hozzátette: „Mindenki csinálja azt, amihez ért.” Szerinte nem lehet lokálisan gondolkodni sem a bankprivatizáció, sem más privatizációs ügyekben. Magyarország a Nyugat felé próbál közeledni - fejtette ki -, ha Európához kívánunk csatlakozni, be kell tartani az Unió normáit. Ha a bankok, példának okáért, a szolgáltatásaikat fejlesztenék - aminek egyre nagyobb az aránya a fejlett országban működő szervezeteknél -, könnyebben értenének szót a külhoni befektetőkkel. Ha pedig az ország pénzügyi rendszere elfogadható a külföldieknek, nagyobb arányban képviseltethetik magukat a privatizációban. Farkas úr leszögezte: szükség volt a bankkonszolidációra. Funkciója volt, és nem lehetett elkerülni. A bankkonszolidáció több mindent takar, és a vége az igazán érdekes - mondta. Kitért a bankprivatizáció speciális helyzetére is. Kifejtette: amellett, hogy a magyar gazdaságot adjuk magánkézba általa, ez bizalmi kérdés is. A bankprivatizációban nemcsak tőkeemelést akarunk végrehajtani - tette hozzá ez tulajdonképpen csak a második helyen lehet a szempontrendszerben. A pénzintézetek eladásánál inkább szaktudást szeretnének beszerezni, amely nemcsupán új piacokat, új technológiát jelent, hanem új szervezeti felépítést is. A közeljövőben nem lesz használható a bankprivatizáció a költségvetési hiány fedezésére, arra még várni kell, hogy ebből az államnak profitja származzon, ez csak az eladások második ütemében várható. A még ez évben sorra kerülő lépésekről szólva: a Budapest Bank eladása gyorsulhat föl. Persze az állami szándékon kívül kell a másik fél, a vevő akarata is, hogy létrejöjjön az üzlet. Hangoztatta: mozdulni kell még az idén a konszolidáció ügyében, a törvény és az ésszerűség is erre kötelezi őket. V. I. VASÁRNAPI HÍRLAP 11 Miért pont Fuerventura? Fuerventura homokdűnés, gyönyörű sárga homokos partjai az afrikai partoktól körülbelül 100 km-re, különlegesen jó adottságnak a Kanári-szigetek tagjainak sorában. A második legnagyobb (200 négyzetkilométer) sziget a csoportban. Felszíne sík, homokdűnés, néhány heggyel, amelyek között a legmagasabb, a Pico de la Zarza is csak 807 méter magas. Az átlaghőmérséklet az „örök tavasz” szigetén 25 fok. A turista tehát különleges dologgal találkozik: a sós tengervízzel feltöltött gyönyörű úszómedencékben fűtik a vizet, hogy télen-nyáron úszhasson az idegen... A Politours spanyol utazási iroda budapesti kirendeltsége, a Viajes Hungária legautentikusabbként utaztatja a magyarokat a szigetre. A Playa Club apartmanjaiban (maximum 4 személy fér el egy ilyen kétszobás lakrészben) félpanziós ellátással, magyar idegenvezetővel és különösen gazdag, különleges programokkal várják azokat, akik egzotikus környezetre, meghatározóan szép élményekre, de ugyanakkor nagyfokú nyugalomra, tartózkodóan elegáns üdülésre vágynak. A Park Club a városközponttól 500 méterre, a tengertől 100 méterre épült. A főváros, Puerto de Rosario (ahol a repülőtér is van) és Corrulejo, az üdülőhely 29 kilométeres távolságát autóbusszal, bérelhető személygépkocsival, bérelhető kerékpárral, taxival lehet áthidalni. Érdemes! A főváros nyüzsgése, bevásárlóhelyei, tipikus mediterrán bazárai, kanyargós kis utcái és kicsi, fehér falú templomai különleges szépségűek. Van két érdekes múzeuma: a területi művészeti kiállítás és a történetetnikai múzeum. És akinek mindez még nem elég, hát átlátogathat a szomszédos közeli vagy távolabbi szigetre, vagy kihasználva az örökké fújdogáló szellőt, hódolhat a vízi sportoknak. Ha sikerült érdeklődésüket felkelteni (mert árban kedvező, elérhető), keressék személyesen vagy telefonon a Viajes Hungária Irodát a Budapest XL. Karinthy F. u. 22. alatt, telefon: 185-0381.