Színes Vasárnap, 1996. június (3. évfolyam, 22-26. szám)

1996-06-02 / 22. szám

1996. június 2. 7 Folytatás az 1. oldalról A számvevők arra a következte­tésre jutottak, „nem állapítható meg, hogy ki és milyen célra kérte a pénzt". Annyit azonban kiderítettek, hogy a summát na­gyobbrészt külföldi befekteté­sekre használta fel a kamara. A Színes Vasárnap megkere­sésére Szabó Iván elmondta: az előző ciklusban pénzzel segített a kormány határon túli magya­rok vállalkozásalapításában. Ez azonban nem a költségvetésből történt, hanem az ÁFI-nál elkü­lönített alapból, elsősorban az állam tulajdonában s a pénz­ügyminiszter irányítása alatt ál­ló rt. nyereségéből. Ez összesen kétmilliárd forintot jelent. Szabó azonban eszik egy-két héttel az után értesült erről, hogy elfoglalta a pénzügyminisz­teri széket. Ekkor közölték vele, hogy­ a kétmilliárdból közel öt­venmillió maradt még az ÁFI kasszájában, s ezt az Illyés Ala­pítvánnyal kötött megállapodás értelmében a kamarának kell kiutalnia. Információi szerint a kamara egy erdélyi­ magyar ve­gyes vállalat megalapítására utalta tovább a pénzt. Arra azonban nem, hogy melyik volt ez a cég - mondta. A volt miniszter hozzátette, a dolog előzményeiről elődje, Ku­pa Mihály tud. A hasonló ügyle­tekről pedig nem készültek fel­jegyzések, nehogy a külföldi tit­kosszolgálatok felfedhessék, mely külföldi vállalkozások mű­ködnek magyar pénzből. Kupa Mihályt, lapzártánkig nem értük el. Daróczi Dávid Guruló forintok Vasárnap választanak Időközi önkormányzati kép­viselő- és polgármester-vá­lasztást tartanak vasárnap az ezerlakosú Heves megyei , Dormándon. Március végén ugyanis lemondott a telepü­lés teljes, 7 tagú képviselő­testülete. A faluatyák ugyanis ily módon akarták kikényszeríteni Ferenci Vil­mos polgármester távozá­sát, aki szerintük folyama­tosan visszaélt hivatali ha­talmával, és magatartásával aláásta a falu vezetésének tekintélyét. A Somogy megyei Csökölyben szintén polgár­­mestert választanak. A köz­ség eddigi polgármestere, az MSZP-s Simon Endre megromlott egészségi álla­pota miatt mondott le tiszt­ségéről. MAGYARORSZÁG Vita tízezer ágyról Folytatás az 1. oldalról Másrészt az orvoskamarai el­nök műtéti várólistákról és cső­dök lehetőségéről is beszélt hét végi lapnyilatkozatában. Igaza lehet, de akkor hozzá kell tenni, hogy műtéti várólisták már most is vannak, a csődök elke­rülése pedig a jelek szerint csak az elhatározott reform véghezvi­telével lehetséges. Mint a kormány legtöbb nagy­ lépése, ez sem volt megfelelően előkészítve arra, hogy a társada­lom megértse. Magyarországon ma a kórházak hatékonysági és költségmutatói nemzetközi ösz­­szehasonlításban roppant ked­vezőtlen. Egyetlen kórházi ágy évi költsége körülbelül 1,4 millió forint, az ágyak kihasználtsága pedig 25 év alatt 85-ről 69-70 százalékra csökkent. Az előrelé­pés ilyen körülmények között el­sősorban a betegek és természe­tesen a gyógyítók érdeke is. Ha a gyógyítás szempontjából indu­lunk ki, akkor a gondosan és dif­ferenciáltan végrehajtott ágy­­szám-megtakarításokkal - és el­sősorban azokkal - lehet elérni, hogy a valóban betegek gyógy­szert, ellátást kapjanak, hogy ne nőjenek a műtéti várólisták, és hogy a kórházak sok helyütt ka­tasztrofális, harmadik világbeli helyzetre emlékeztető műszere­zettsége javuljon. Sokan bírálják a kormány­pártok soraiból is azt, hogy a tízezres ágyszámcsökkentésre a fenntartók és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kö­zötti szerződés megkötésekor, október 1-jével kerüljön sor, s a bírálók e helyett többlépcsős megoldást javasolnak. Ez lesz a következő hónapok nagy kérdé­se a parlamenti és társadalmi vi­tákban, ám az ellenérvek is vár­hatóan erősek lesznek. Abban is van tudniillik igazság, hogy a folyamat elhúzódása demorali­zálná a bizonytalanságban tar­tott egészségügyieket, és az el­­nyo­jtással még fájdalmasabbá tenné az átalakulást. Ez ügyben olyan sajátos politikai vita kez­dődött el és folytatódik, ahol a vélemények nem feltétlenül a pártérdekek törésvonalai men­tén jelennek meg, hanem a köz­érdeknek álcázott lobbyérdekek is rendkívül erősen jelentkez­nek, nem utolsósorban azok­nak szempontjai, akik a jelen retrográd helyzet fenntartását tartják előnyösnek. A kormány valószínűleg csak akkor tudja tartani magát ütemtervéhez, ha meg tudja ér­tetni a társadalommal, hogy az igazi katasztrófa a cselekvés el­halasztása lenne. Munkatársunktól Gyémánt pedagógusnapra A Máriaremetei Nyugdíjas Peda­gógus Otthonban Magyar Bálint szombati látogatásáig még soha nem járt miniszter. A régi szer­vita rendházhoz üvegfolyosóval csatlakozó új épület 79 lakót számlál, az átlagos életkor 76 év. A hölgyek ünnepi ruhában és csillogó szemekkel várták Magyar Bálintot, akik a pedagó­gusnap alkalmából jött köszön­teni a volt óvónőket, tanítókat, tanárokat és egyetemi oktató­kat. A miniszter minden valami­kori és mostani diák nevében köszönetet mondott áldozatos munkájukért. Majd kitünteté­seket, jutalmakat és ajándéko­kat adott át. Sipka Klára 65 év­vel ezelőtt vehette kézbe tanítói diplomáját, most Vas Diplomát kapott. Koncz Gabriella 60 évvel ezelőtti végzésére emlékeztet a Gyémánt Diploma. A nyugdíjas pedagógusokat az óvodások műsorral köszöntötték, majd újabb jutalomeső következett. A művelődési miniszter ajándéka egy video volt, a Pedagógus Szakszervezet pedig televízióké­szülékkel lepte meg a lakókat. Végül a miniszter az ünnepeltek közé telepedett. Géczy Etelka nyugdíjas pedagógus társai ne­vében egy szabadon idézett Né­meth László-gondolattal búcsú­­zott. Időskorban is az a legfon­tosabb, hogy a szemünkben csillogjon az érdeklődés - és mi bizony folyamatosan követjük a pedagógusszakma minden vál­tozását, kedves miniszter úr. (pavlovics) Sipka Klára Vas Diplomát kapott (Rieb Attila felvétele) Orbán szerint Felpuhították A kormány több alkalommal „felpuhította az alkotmányos rendet", kerüli az érdemi vitát az ellenzékkel: eközben folyik a Kádár-rendszer restaurálása, s a kormánytagok politikai fele­lőssége gyakorlatilag megszűnt - állítja Orbán Viktor. A pártel­nök a Fidesz-elnökök országos értekezletén megígérte, szep­temberben vitára bocsátják vá­lasztási programjukat. Orbán szerint az ország ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint két éve volt. A Fidesz- MPP igyekezett a romlást aka­dályozni, de nem sikerült. A vá­lasztások óta benyújtott 30 egyéni indítványuk közül pedig csupán egyet szívlelt meg a ko­alíció, a többit nem engedte na­pirendre tűzni a parlamentben, így azt sem, amelyik azt célozta, hogy a nyugdíjba vonulás idő­pontjának megállapításakor te­gyenek engedményeket azok­nak, akik vállalják a gyermek­­nevelés nehézségeit. Hasonló sorsra jutott a kábítószer-ke­reskedők szigorúbb büntetését lehetővé tévő javaslat. Vagy a legutóbbi: évente számoljon el garanciavállalásairól a kor­mány, s a választások előtt há­rom hónappal tegye közzé, mi­lyen terheket hagy utódjára. Az államháztartás átalakítá­sa kapcsán Orbán úgy véli, „történelmi léptékű reform he­lyett csak az éves költségvetési mérleg helyzetére hivatkozó in­tézkedéseket kaptunk, amelyek az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás és a kultúra szisztematikus szétverését eredményezték". E rett seg i - h et vég e A Konferencia az érettségi re­formjáról című rendezvényen szombattól vasárnap délutánig tanácskoznak a pedagógusok. A Történelemtanárok Egylete immár másodszor kezdeménye­zett fórumot valamely aktuális közoktatási kérdésről. Szándé­kukról a szervezet elnöke. Miklósi László tájékoztatta a Színes Vasárnapot. - Tavaly a Nemzeti Alap Tan­tervről, közkeletű nevén a NAT- ról rendeztünk konferenciát, idén az érettségit találtuk a vitá­ra legalkalmasabb témának. A tanácskozáson részt vevő civil szervezetek értékrendje és ál­láspontja jelentősen különbö­zik, de célunk azonos, az egész pedagógusszakmát érintő kér­désekben közös vélemény kiala­kítására törekszünk. Jó időpon­tot is választottunk, hiszen a parlament most tárgyalja a köz­oktatási törvény módosításának javaslatát. A konferenciára szép számban várunk vendégeket így véleményünk segítséget ad­hat a parlament további mun­kájához is. - Az év elején komoly vitákat váltott ki a történelemérettségi eltörlésének terve: ma melyek a muntrát érintő legfontosabb kér­dések? - A magyar- és a történelemé­rettségi eltörlését érintő polémi­ák csak a jéghegy csúcsát mu­tatták. A fontos dolgokról még mindig nem esett szó, a részle­tek megvitatása és a szakmai vélemény kialakítása a konfe­rencia feladata lesz. A közeljö­vőben megváltozik a középfokú oktatás, amit expanziónak szoktak emlegetni, de ezt lehet felhígulásként is értékelni. A kétszintű érettségi kapcsán is számos megválaszolatlan kér­dés van. Például ahhoz az utol­só két évben más óraszámban kell történelmet tanulnia an­nak, aki emelt szintű érettségit akar tenni, és más lesz az óra­száma az alapszintű érettségire készülőknek. Kérdés, hogy ta­nárokkal és tanteremmel ho­gyan lehet megoldani a kétféle képzést. A vizsgafeladatokat is két változatban kell kidolgozni, vizsgaközpontokat kell létrehoz­­Bár a felmérések szerint a ta­nárok zöme nem ért egyet az érettségi kétfokozatúvá téte­lével, a tárca mégis ezt szor­galmazza. Báthory Zoltán he­lyettes államtitkár a szombati tanácskozáson is megismé­telte: „Mást kell elvárni egy tovább tanulni vágyótól, mint aki érettségi után munkába áll. A kutatások azt mutatják, a differenciálást általában a pedagógusok is szükséges­nek tartják.”­m­, s sorolhatnám még a kérdé­ses szakmai részleteket. - A történelemtanárok hogyan vélekednek a kétszintű érettségi tervezetéről? - Az eddigi közvélemény-ku­tatások alapján úgy tűnik, a konferencia résztvevői nem tá­mogatják a kétszintű érettségit. Azért sem, mert feloldhatatlan­nak látszik az iskolaszerkezet és a NAT között feszülő ellent­mondás. A NAT 16 éves korig adja meg a tanulás gerincét, a következő két évet kimeneti idő­szaknak tekinti. A konferencia munkájában részt vevő pedagó­gusok már tavaly is egyetértet­tek abban, hogy kívánatos len­ne a 12 osztályos általános kép­zés bevezetése. - Az érettségi formája és tar­talma még vitatott, a NAT vi­szont végre elkészült, kapaszko­dót jelent az iskolák számára. - Valóban, a NAT-hoz igazo­dók azzal érvelnek, hogy az egyetlen biztos pont az iskolák számára a NAT. Az elmondot­takból is jól látszik, hogy van ér­telme egy ilyen találkozásnak, van mit megbeszélnünk. (pavlovics) W nvJw) U Uj cv Ov I_Vc­b-t n . ÁJL­­ Kft JU SZÍNES VASÁRNAP 3 m­ iJUa U' '­­x K£V hA.va.tj0 * ^ Csaljunk! - Vnagyin szólt a nép PÉTER ! Népszavazást rendeztek pénteken este Magyarországon. A szava­zók elsöprő fölénnyel nyilvánították ki, hogy csalni szabad. A le­endő alkotmányról folyó viták kellős közepén meggondolatlanság lenne figyelmen kívül hagyni a tegnapi referendumot. Amikor dönteni kell például arról, hogy részenként bocsássák-e a nép íté­lőszéke­i elé az alaptörvényt, ahogy­ az nemrégiben felmerült, vagy egészben, s külön még a halálbüntetésről is voksolni kell-e, gon­doljunk május 31-re, azon belül is a TV 1 főműsorára, az Ön döntre. A nézők telefonon válaszolhattak arra a kérdésre, hogy helye­sen cselekszik-e az a filmbéli anya, aki iskolai takarítónőként el­lopja az év végi záróvizsga tesztkérdéseit az igazgatónő fiókjából, hogy nem túl jelentős képességű gyermekét, kinek maga egyéb­ként nemigen tud segíteni, úgymond egyenlő versenyhelyzetbe hozza. Az egyik telefonszámon a „másolja le!" választ lehetett pártfogolni, a másikon a „hagyja ott!"-at. És hiába mondta a stú­dióban Beke Kata és Kútvölgyi Erzsébet, hogy ez egyszerűen csa­lás, ami tönkreteszi az anyát, a gyereket, megalázza az erkölcsöt. Kánya Kata színművésznő volt inkább nép­szerű, amikor kifejtet­te, hogy egy anya azért anya, hogy mindent megtegyen a gyereké­ért. Az a legkevesebb, hogy ellopja a tesztet. Körülbelül tizenötezer szavazat érkezett, vagyis a minta tizenöt­szöröse volt a közvélemény-kutatók által általában elégségesnek mondottnak. A népszavazás egyik jelentős veszélye köszöntött ez ügyben ránk. Nem az, hogy lám, a nép hajlamos eltekinteni a legalapve­tőbb erkölcsi elvektől, hiszen itt a Tízparancsolattól a hétköznapi érintkezés elemi szabályaiig szinte mindent a sarokba vágtak a szavazók. De ez nem baj, hiszen az elemi önzés érdekkörébe eső kérdések nemigen kerülnek népszavazásra, ezt a kis jellemtorzu­­lást tehát valószínűleg megtarthatnánk a privát szférának. A nagy gond akkor keletkezik, ha jön egy simaszájú, potenciá­lis demagóg, mint most, és cikkeket-cakkokat kezd el írogatni ar­ról, hogy lám, aki népszavazást szeretne tartatni az ügyben, hogy szükséges-e a halálbüntetés, bizonyára a nép most szombaton is megnyilvánult rosszabbik énjére számít, arra, hogy a bosszúvá­­gyat felgerjesztve érhet el sikert. Ha pedig a köztársasági elnök közvetlen választását szeretné népszavaztatni, akkor a régi ref­lexekre játszik, melyek szerint könnyebben bízunk egy-egy nagy hatalmú jó emberben, mint egy fáradságosan, nehezen érthetően, sok közvetítéssel működő politikai mechanizmusban. S aligha nyomhatjuk el azt az érzésünket, hogy az ilyen választásokat erőltető politikus saját, esetlegesen a népből fakasztott teljhatal­mára is gondol. A népszavazások értékén kajánkodó simaszájú potenciális de­magóg azt is megkérdezhetné, ha már az életünket alapvetően be­folyásoló döntéseket a lakosság egészével kell megerősíttetni, a nyugdíjkorhatár felemelését például miért nem bocsátották refe­rendumra? Nyilván azért nem, mert nem kapna 2-3 százaléknál többet a korhatáremelés. Akkor hogy­ van ez? Ha elutasításra kell számítani, nincs szavazás, ha nem, akkor van? A népámítókra azonban a ráció erejével rá kell pirítani. Figyel­­meztetni kell őket arra, hogy­ a nyugdíjügy a pénzről szól, és sza­vazhat bárhogy a nép, ha nincs pénz, akkor nincs. No de a halál­­büntetés, a köztársasági elnök választása vagy a szociális jogok­nak az alkotmány elejére emelése nem kerül szinte semmibe. Erre is van azonban válasz. Egy állam kettéválása nem jelen­téktelen kérdés. A délszláv térségben több helyen népszavazás erősítette meg a szuverenitás kimondását. Aztán történt, ami tör­tént. Csehszlovákia kettéválásáról azonban nem más szavazott, mint a csehszlovák parlament. A szétválás mellett döntöttek, s bársonyosan - már amennyire ez lehetséges - szétköltöztek a fe­lek. Népszavazás nem volt, máig nem is hiányzik senkinek. A magyar parlament 1989 óta tizenötször módosította az alkot­mányt, amely így­ kifogástalanul alkalmasnak bizonyult arra, hogy a rendszerváltozás jogi, intézményi, erkölcsi kereteit bizto­sítsa. Egyetlen alkalommal sem merült fel a tizenötből, hogy nép­szavazásra lenne szükség. (Egyébként a jogi helyzet most az, hogy a népszavazásról szóló törvény szerint az alkotmány elfogadásá­hoz, megerősítéséhez népszavazásra van szükség, az alkotmány maga azonban ilyesmiről nem tud.) Az eddigieket végiggondolva talán megkockáztathatom azt a kö­vetkeztetést, hogy e népszavazás-sorozattal kapcsolatos ellenér­zéseket nem is csak a szombati tévéműsor egyébként végtelenül szomorú végeredményére lehet alapozni. Lehet persze arra is. Mondhatjuk, hogy félő, ha azt a kérdést tennénk fel, hogy vajon meg lehet-e ölni rendkívül ellenszenves, nyilvánvalóan mindenki számára ártalmas személyes ellenfelünket, ha ezzel ráadásul az ő családját sem döntjük a bánat tengerébe, azt a választ kapnánk: hogyha nem tudja meg senki, miért ne?! Körülbelül az ezernégy­­századik törvényes és igazságos halált halt „nyavalyás" után lát­nánk csak be, hogy nem jól döntött a nép szava, mely pedig Isten szava. E néplejárató gondolatkísérletektől, simaszájú demagógunktól azonban akár el is tekinthetünk, ha úgy­ gondoljuk, hogy még az alkotmányozás egésze során sincs feltétlenül szükség népszava­zásra, a nagy fejezetenkénti urna elé szólíttatás pedig egyenesen a nevetségesség veszélyét rejti magában. És nem a szavazók irán­ti bizalmatlanság miatt. Ami a tétet illeti: nem szeretném a politikai igénytelenség vád­ját magamra venni, de az jut az eszembe, hogy a csehszlovák tör­vényhozás éppen a nevezetes 1968-as esztendőben döntött arról, hogy felállítják az alkotmánybíróságot, mert kontroll kell a hata­lomnak. Ezt alkotmányba foglalták. Aztán nem történt semmi, egészen addig, míg a történelem maga nem írt új alkotmányt. A nép pedig ekkor már arról szavazott, hogy melyik politikai erő ké­pes azt végrehajtani a legjobban. Ehhez a választáshoz a nép - úgy fest - meglehetősen jól ért ezen a tájon. Ezt mindenképpen meg kellene hagyni őfelségének. A többivel azonban nem kellene zaklatni. Végül az alkotmánytól függetlenül: csalni akkor sem szabad, ha a nép minősített többséggel az ellenkezőjére szavaz.

Next