Szinészek Lapja, 1931 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1931-03-01 / 3. szám
A színészek lapja Házasságuk ifjú kora összeesett éppen a magyar színészet szárnyaló emelkedésével s természetesen ezzel nőtt boldogságuk is, mert a jobblét azt is fokozta. Akkor pedig drága fiúk megszületett, boldogságuk delelőjéhez értek. A színészetnek mindketten példát mutató, lelkiismeretes, pontos és igen hasznos tagjai voltak s az igazgatók és társulatok mindig szívesen látott tagjai, ami a gyermeknevelés gondjait nagyban megkönnyíté. Hej, pedig a vidéki színész legsúlyosabb gondja mindig a gyemleknevelés volt, a ma itt, holnap ott való tartózkodás miatt. (Tudom magamról..) Néki is hányszor kellett télvíz idején saját keble melegével fűteni kicsikéjének takaróit utazás közben — hányszor kellett kétségben aggódnia: Istenem! nem lesz-e beteg az ártatlan ?! Isten megóvta őket e csapástól s mire a színészet a »bronz«-ból az »aranykorszak«-ba ért, szívüknek drága gyöngye már mint képzett ember került az életbe s midőn a nagy világégés alatt nyugalomba vonultak, kedves fiuk háztűzhelyénél melegedhettek. így érték meg ők boldog egyetértésben aszínészet »bronz-«, »arany-« s a legújabb »kőkorszakát«. Alest fájdalom, ma a kőkorszakba sülyedt vissza az összeeső számtalan körülmény miatt, mik között nemcsak Hazánk siratni való megcsonkítása, a közönség közönye, gazdasági pangás; de valljuk meg, művészi hanyatlás s irodalmi sivárság is lényegesen hozzájáruló ülésen, úgy elérhető az az általános jogos óhaj, hogy az ügyek együtt legyenek megvitathatók. December 6-án az egész tanács az elnökséggel az élén tisztelget örökös díszelnökünknél, az akkor már 83 éves Feleky Miklósnál névnapja, alkalmából Az 1001. évben működő színigazgattók névssora: BallaKálmán, Balogh Árpád, Bolródi Károly, Berky Ferenc, Bokodi Antal, Deák Péter, Fehér Károly, Földessi Sándor, Gáspár Jenő, Halas Béla, Halmay Imre, Kárpátsfy György. Kolozsvár, Komjáthy János, Kövesi Albert, Kéri Ede, Krecsányi Ignác, Krémer Sándor, Kunhegyi Miklós, Leszkay András, Makó Lajos, Mezei Béla, Micsei György, Monori Sándor, Pesti I. Lajos Belle Iván, Somogyi Károly, Szabadhegyi Aladár, Szálkai Lajos, Szendrey Mihály, Szilágyi Dezső, Tiszai Dezsőné, Zoltán Gyula. (Folyatjuk.) Képzeletemben dicsfénnyel koszorúzottan jelenik meg előttem Hevesyné Lehoczky Cornélia nemesen szép arca, ajakon a boldog nyugalom mosolyával, mintha vigasztalná bánatos, kesergő férjét: »most is veled vagyok!« Alutassatok nekem még egy párt, ki a magyar színészet hajnalhasadásától, annak bealkonyodásáig boldog egyetértésben 52 évig együtt élt. (Az én tudtommal azonban még él egy pár, de róluk majd máskor szól az ének.) Azért lelkemben az a gondolat virágzott ki, hogy e ritka, hűségeséletű asszony és színésznő emlékét ne csak e szerény sorok e lap hasábjain, hanem a rákoskeresztúri temetőben is örökítsük meg mi tényleges és nyugalmazott színészek közösen, szerény filléreinkből s a sírkőre írjuk fel: »A színésznőnek, aki 52 évig élt hűséggel színészférjével.« Az örök világosság fényeskedjék neki! Sólyom Lajos, hírek Eredeti bemutatók a szegedi színházban. A szegedi színház ez idén számos eredeti bemutatóval gazdagította repertoárját és magában február havában, mint az eredeti bemutató-ciklus 10—11 és 12-ik előadása, a következő művek kerültek színpadra: Február 3-án. Harsányi Zsolt: •»Család«, c- 3 felvonásos drámája, amelyben az illusztris és nagy sikereket aratott szerző megrázó erővel mutatja be az elvált feleség bosszúért égő harcát volt férje ellen, aminek áldozatául esik a gyermek. A bemutató közönsége nagy megértéssel fogadta a sötét tónusú darabot és melegen ünnepelte a szerzőt, amely ünneplésből kivette részét a szereplő személyzet, elsősorban: Peéry Piri, Kiss Roland, Táray, Gyöngyösi és valamennyien. Február 11-én, Dr. Rácz Andor és Jung Béla: »Paris almája« c. operettje aratott zajos sikert. A mindkét szerző Szeged véres társadalmi életének ismert alakja és így érthető volt az érdeklődés a bemutató iránt, amely ettől eltekintve is, őszinte siker jegyében folyt le és biztatóul szolgál a szerzők további munkálkodására. A szereplők: Sz. Patkós Irma, Elek Ica, Tolnay, Fülöp tehetségük javát vitték harcba. Február 18-án, Galamb Sándor dr. »1.Utolsó szerep« és a »Nótárius pelesimi« tragikomédiája került színre nagy siker mellett. Az »Utolsó szerep«-ben Egressi Gábor tragikus halálát eleveníti meg a szerző, beleszőve Egressi életéből eddig ismeretlen és nagyjelentőségű momentumokat. Ebben a műben Táray, Gyöngyösi Erzsi, Ajtai, Rónai jeleskedtek, a »Nótárius peleskei« tragikomédiáját Peéryt Piri, Kiss Alanyi, Táray, Fülöp és Zilahy segítették diadalra. A pécsi színház bérlete. Pécs város törvényhatósági bizottsága a színügyi bizottság véleménye alapján a pécsi színházat pályázat mellőzésével újabb három évre vagyis 1934. évi augusztus 31-ig Fodor Oszkárnak adta ki. Okadatolta a törvényhatóság ezt a határozatot azzal, hogy működése alatt törhetlen ambícióval, ritka áldozatkészséggel és hozzáértéssel vitte előre a pécsi színház ügyét. Örülünk Fodor Oszkár ezen erkölcsi sikerének. Ányos Laci jubileuma. Ányos Laci, a hírneves dalköltő és zeneszerző február 22-én ünnepelte meg 25 éves művészi működésének jubileumát a Zeneakadémia nagytermében rendezett hangverseny keretén. A hangverseny közönsége szeretettel ünnepelte a közszeretetnek örvendő jubilánst, akinek mi is szívből kívánunk minden jót, hogy még számos éveken át gyönyörködtesse dalaival az ő kedves közönségét. A „Csodabár“ vidéki sikerei, úgy látszik ebben a színházi szezonban a »Csodabár« az üdvöskéje az igazgatóknak. Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Miskolcon teljes sikerrel sorozatos előadások keretén került színre. Legutóbb Kecskeméten Miklóssi Imre társulatánál került bemutatásra és mint a hozzánk beküldött »Kecskeméti Lapok«-ban olvassuk, teljes siker jegyében. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat és lelkesen ünnepelte a szereplőket.