Színház, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

t­em ki minden rovatot, s nem is a színé­szek iránti figyelmetlenségből. Kompro­misszum nélkül­­ mindössze ennyit ér­zek igaznak. ISZLAI ZOLTÁN Film Színház Muzsika A legjobb magyar dráma: Ratkó József: Se­gítsd a királyt! A legjobb előadás: Pirandello: Az ember, az állat és az erény (Eger, rendezte: Zsámbéki Gábor) A legjobb női alakítás: Margitai Ági (Máli néni, Játékszín) A legjobb férfi alakítás: Holl István (Se­gítsd a királyt! Nyíregyháza) A legjobb női mellékszereplő: Bodnár Erika (Az ember, az állat és az erény, Eger) A legjobb férfi mellékszereplő: Gáspár Sándor (Máli néni, Játékszín) A legjobb díszlet: Kerényi József (IV. Henrik király, Miskolc; A kétfejű fene­vad, Pécs) A legjobb jelmez : K.Kós Iván (A kispolgár hét főbűne, Bábszínház) Különdíj: Szőke István rendezéseiért Pé­csett illetve Miskolcon KOLTAI TAMÁS Színház A legjobb új magyar dráma: Nádas Péter: Találkozás A legjobb előadás: Fejes Endre: Cserepes Margit házassága (Játékszín, rendezte: Garas Dezső) A legjobb női alakítás: Margitai Ági (Máli néni, Játékszín) A legjobb férfialakítás: Bálint András (Szép Ernő és a lányok, Radnóti Szín­pad) és Kállai Ferenc (Tartuffe, Várszín­ház) A legjobb női mellékszereplő: Bodnár Erika (Az ember, az állat és az erény, Eger) A legjobb férfi mellékszereplő: Végvári Ta­más (Az utolsó pohár, Tatabánya) A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Az utolsó pohár, Tatabánya) A legjobb jelmez­- Szakács Györgyi (Cse­resznyéskert, Kaposvár) Különdíj: Hogyan vagy partizán avagy Bánk bán (Kaposvár) Gyönge szezon volt. Az átlag is nívótla­­nabbnak tetszett a szokásosnál, de ami igazán föltűnő: hiányzott az a négy-öt kiemelkedő előadás, amelyből nehéz, de kellemes kötelesség kiválasztani a leg­jobbat. Természetesen most is akadtak „legjobbak”, de csak a „jókhoz” és a „kevésbé jókhoz” képest. Szokásomhoz híven a legegységesebb produkciók között osztottam ki privát díjaimat, így ha valaki elolvassa a listát, azt is látja, hogy szerintem melyek a leg­jobb előadások. Azért fölsorolom őket. Fejes: Cserepes Margit házassága (Játék­szín); Szép Ernő és a lányok (Radnóti Színpad); Pinter: Afféle gilaszka, Az utolsó pohár (Tatabányai Orpheusz Szín­pad); Csehov: Cseresznyéskert (Kapos­vár); Füst Milán: Máli néni (Játékszín); García Lorca: Bernarda Alba háza (Ka­posvár); Moliére Tartuffe (Várszínház). Nádas Péter Találkozása kiváló drá­ma­­ és Ruttkai Éva legjobb alakítása az utóbbi években. Szívem szerint őt is díjaztam volna. Akárcsak Egri Katit. Ha három szerepe közül kellene választa­nom, a Sötét galamb és a Ti­zet viszek ro­vására a Máli nénit választanám. Kállai Orgonja és Bálint András Szép Ernője között nem tudtam dönteni. Bubik mint Tartuffe látványosabb, de kevésbé mély, mint Kállai. Sinkó Lászlóé (Übü), Benedek Miklósé (a Pirandello­­darabban), Bezerédy Zoltáné (Gőzfürdő) erős alakítás. Még egyet: a Garas rendezte Fejes­darab egy drámai remek tökéletesen mai érvényű megszólaltatása. Voksom ezút­tal egyszerre szól az egész előadásnak, de személy szerint a rendezőnek és a sze­replők mindegyikének is. S végül a különdíjhoz. A kaposvári Bánk bán „ellenszínházát” csak tradicio­­nalista gondolkodásom kényszere utalja kategórián kívülre. Azt hiszem, ha egy­általán történt valami ebben az évadban - ezen az előadáson történt. KOVÁCS DEZSŐ Kritika A legjobb új magyar dráma: Nádas Péter: Találkozás A legjobb előadás:­­ A legjobb női alakítás: Bodnár Erika (Affé­le Alaszka, Tatabánya) A legjobb férfialakítás: Hirtling István (János király, Várszínház) és Lukáts An­dor (Cseresznyéskert, Kaposvár) A legjobb női mellékszereplő: Pregitzer Fru­zsina (Adáshiba, Tüzet viszek, Játékszín) A legjobb férfi mellékszereplő: Szoboszlay Sándor (Ó, ifjúság, Veszprém) A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Afféle Alaszka, Az utolsó pohár, Tatabánya) A legjobb jelmez: Jánoskuti Márta (II. Richárd, Vígszínház) Különdíj:­­Szenvedélymentes évad volt ez a leg­utóbbi, hiányoztak belőle a szellemi ki­sugárzóerejükkel meghatározó, távlatos és az évadon túlmutató produkciók, bár az idén is akadt jó néhány profi szakmai színvonalon kivitelezett előadás, markáns koncepciójú rendezés, erőteljes színészi alakítás vagy jeles díszlettervezői munka. A szezon legfontosabb magyar bemu­tatójául számomra Nádas Péter Talál­kozást szolgált, még akkor is, ha a Pesti Színház előadása messze a dráma lehető­ségei mögött maradt. Úgy látszik, a ma­gyar drámaíróknak nincs túl nagy sze­rencséjük a színházakkal: ha végre (rit­kán) születik egy-egy életképes magyar dráma, az vagy várakozólistára kerül, s könyv- vagy folyóiratlapokba zárva alussza Csipkerózsika-álmát, vagy nem találja meg az adekvát színpadi megfor­málást. Nádas darabjának sajátos dra­maturgiája ellenállni látszott a színjátszói hagyományoknak, ami persze mit sem von le a vállalkozás értékéből: a Találko­zás - a képzelet színpadán - elevenen élő dráma; talán az első, kevéssé sikerült „ta­lálkozás” nem veszi el a rendezők ked­vét a további kísérletektől. Igazából csak az új magyar dráma ka­tegóriájában voksolhattam nyugodt szív­vel egy produkcióra, a többi kate­góriában egymással nagyjából egyenran­gú, bár olykor nehezen összemérhető tel­jesítmények kiemelése kínálkozott. A legjobb színészi alakítások, úgy vélem, az egyes előadások szellemiségét is fém­jelzik. Bár azon el lehetne gondolkodni, hogy ami „legjobb”, az már valóban „jó-e”? KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR Új Tükör A legjobb új magyar dráma: Nagy András, Báthory Erzsébet A legjobb előadás: Örkény István: Sötét galamb (Szolnok, rendezte: Ács János) A legjobb női alakítás: Bodnár Erika (Afféle Alaszka, Tatabányai Orpheusz Színpad) A legjobb férfialakítás: Benedek Miklós (Az ember, az állat és az erény, Eger)

Next