Színház, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
tem ki minden rovatot, s nem is a színészek iránti figyelmetlenségből. Kompromisszum nélkül mindössze ennyit érzek igaznak. ISZLAI ZOLTÁN Film Színház Muzsika A legjobb magyar dráma: Ratkó József: Segítsd a királyt! A legjobb előadás: Pirandello: Az ember, az állat és az erény (Eger, rendezte: Zsámbéki Gábor) A legjobb női alakítás: Margitai Ági (Máli néni, Játékszín) A legjobb férfi alakítás: Holl István (Segítsd a királyt! Nyíregyháza) A legjobb női mellékszereplő: Bodnár Erika (Az ember, az állat és az erény, Eger) A legjobb férfi mellékszereplő: Gáspár Sándor (Máli néni, Játékszín) A legjobb díszlet: Kerényi József (IV. Henrik király, Miskolc; A kétfejű fenevad, Pécs) A legjobb jelmez : K.Kós Iván (A kispolgár hét főbűne, Bábszínház) Különdíj: Szőke István rendezéseiért Pécsett illetve Miskolcon KOLTAI TAMÁS Színház A legjobb új magyar dráma: Nádas Péter: Találkozás A legjobb előadás: Fejes Endre: Cserepes Margit házassága (Játékszín, rendezte: Garas Dezső) A legjobb női alakítás: Margitai Ági (Máli néni, Játékszín) A legjobb férfialakítás: Bálint András (Szép Ernő és a lányok, Radnóti Színpad) és Kállai Ferenc (Tartuffe, Várszínház) A legjobb női mellékszereplő: Bodnár Erika (Az ember, az állat és az erény, Eger) A legjobb férfi mellékszereplő: Végvári Tamás (Az utolsó pohár, Tatabánya) A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Az utolsó pohár, Tatabánya) A legjobb jelmez- Szakács Györgyi (Cseresznyéskert, Kaposvár) Különdíj: Hogyan vagy partizán avagy Bánk bán (Kaposvár) Gyönge szezon volt. Az átlag is nívótlanabbnak tetszett a szokásosnál, de ami igazán föltűnő: hiányzott az a négy-öt kiemelkedő előadás, amelyből nehéz, de kellemes kötelesség kiválasztani a legjobbat. Természetesen most is akadtak „legjobbak”, de csak a „jókhoz” és a „kevésbé jókhoz” képest. Szokásomhoz híven a legegységesebb produkciók között osztottam ki privát díjaimat, így ha valaki elolvassa a listát, azt is látja, hogy szerintem melyek a legjobb előadások. Azért fölsorolom őket. Fejes: Cserepes Margit házassága (Játékszín); Szép Ernő és a lányok (Radnóti Színpad); Pinter: Afféle gilaszka, Az utolsó pohár (Tatabányai Orpheusz Színpad); Csehov: Cseresznyéskert (Kaposvár); Füst Milán: Máli néni (Játékszín); García Lorca: Bernarda Alba háza (Kaposvár); Moliére Tartuffe (Várszínház). Nádas Péter Találkozása kiváló dráma és Ruttkai Éva legjobb alakítása az utóbbi években. Szívem szerint őt is díjaztam volna. Akárcsak Egri Katit. Ha három szerepe közül kellene választanom, a Sötét galamb és a Tizet viszek rovására a Máli nénit választanám. Kállai Orgonja és Bálint András Szép Ernője között nem tudtam dönteni. Bubik mint Tartuffe látványosabb, de kevésbé mély, mint Kállai. Sinkó Lászlóé (Übü), Benedek Miklósé (a Pirandellodarabban), Bezerédy Zoltáné (Gőzfürdő) erős alakítás. Még egyet: a Garas rendezte Fejesdarab egy drámai remek tökéletesen mai érvényű megszólaltatása. Voksom ezúttal egyszerre szól az egész előadásnak, de személy szerint a rendezőnek és a szereplők mindegyikének is. S végül a különdíjhoz. A kaposvári Bánk bán „ellenszínházát” csak tradicionalista gondolkodásom kényszere utalja kategórián kívülre. Azt hiszem, ha egyáltalán történt valami ebben az évadban - ezen az előadáson történt. KOVÁCS DEZSŐ Kritika A legjobb új magyar dráma: Nádas Péter: Találkozás A legjobb előadás: A legjobb női alakítás: Bodnár Erika (Afféle Alaszka, Tatabánya) A legjobb férfialakítás: Hirtling István (János király, Várszínház) és Lukáts Andor (Cseresznyéskert, Kaposvár) A legjobb női mellékszereplő: Pregitzer Fruzsina (Adáshiba, Tüzet viszek, Játékszín) A legjobb férfi mellékszereplő: Szoboszlay Sándor (Ó, ifjúság, Veszprém) A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Afféle Alaszka, Az utolsó pohár, Tatabánya) A legjobb jelmez: Jánoskuti Márta (II. Richárd, Vígszínház) Különdíj:Szenvedélymentes évad volt ez a legutóbbi, hiányoztak belőle a szellemi kisugárzóerejükkel meghatározó, távlatos és az évadon túlmutató produkciók, bár az idén is akadt jó néhány profi szakmai színvonalon kivitelezett előadás, markáns koncepciójú rendezés, erőteljes színészi alakítás vagy jeles díszlettervezői munka. A szezon legfontosabb magyar bemutatójául számomra Nádas Péter Találkozást szolgált, még akkor is, ha a Pesti Színház előadása messze a dráma lehetőségei mögött maradt. Úgy látszik, a magyar drámaíróknak nincs túl nagy szerencséjük a színházakkal: ha végre (ritkán) születik egy-egy életképes magyar dráma, az vagy várakozólistára kerül, s könyv- vagy folyóiratlapokba zárva alussza Csipkerózsika-álmát, vagy nem találja meg az adekvát színpadi megformálást. Nádas darabjának sajátos dramaturgiája ellenállni látszott a színjátszói hagyományoknak, ami persze mit sem von le a vállalkozás értékéből: a Találkozás - a képzelet színpadán - elevenen élő dráma; talán az első, kevéssé sikerült „találkozás” nem veszi el a rendezők kedvét a további kísérletektől. Igazából csak az új magyar dráma kategóriájában voksolhattam nyugodt szívvel egy produkcióra, a többi kategóriában egymással nagyjából egyenrangú, bár olykor nehezen összemérhető teljesítmények kiemelése kínálkozott. A legjobb színészi alakítások, úgy vélem, az egyes előadások szellemiségét is fémjelzik. Bár azon el lehetne gondolkodni, hogy ami „legjobb”, az már valóban „jó-e”? KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR Új Tükör A legjobb új magyar dráma: Nagy András, Báthory Erzsébet A legjobb előadás: Örkény István: Sötét galamb (Szolnok, rendezte: Ács János) A legjobb női alakítás: Bodnár Erika (Afféle Alaszka, Tatabányai Orpheusz Színpad) A legjobb férfialakítás: Benedek Miklós (Az ember, az állat és az erény, Eger)