Színház, 1991 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
Vastag füzet, első oldalán bizakodó, elszánt mottó: Ami eszembe jutott, amit megéltem, tanúságul — Isten áldjon minket! — 1970. Április 10-én kerül az első bejegyzés e füzetbe: Latinovits Zoltán „levele” barátjának, az előző napon autóbaleset áldozatává lett Kozma Istvánnak. Másfél hónap múlva újra fellapozza Latinovits Zoltán e füzetet, újabb, most már szaggatott, kapkodó bejegyzéseket vet papírra, de az ötödik oldalon a töredékes jegyzetek is megszakadnak. Öt évvel később, valamikor 1975-ben kerül újra kezébe a könyv formátumú, vastag kötésű, finom papírból egybefűzött kötet, megfordítja, s az új első oldalra felírja: Versek mind. 1975. Megszámozza az első lapokat, az ötvenegyedik oldalig jut el, s Petőfi Sándor, József Attila, Ady Endre verseit kezdi másolni a füzetbe. Verseket, amelyeket szeret, amelyeket fejből tud, amelyeket pódiumon is szokott mondani. Az ötvenedik oldalon a versek sora is megszakad. Latinovits Zoltánt jellemző mondat az 1970- ben írott feljegyzések között: Szerencsétlen nap. 1970. V. 28. Zsebemben a toll, előveszem, mert sűrűsödnek a dolgok. írni magamnak nem szeretek, csak ha közölni lehet valamit. Már formálódnak benne a Ködszurkáló-kötet gondolatai, mondta. A Kozma Istvánnak 1970. április 10-én írott levél majd a könyv első fejezetében lesz olvasható. Előtte Latinovits Zoltán 1970. mácius végén kelt kórházi zárójelentésének szövege található, a Kozma Istvánnak írott levél után a San Sebastianban 1970. július 15-én megkapott legjobb férfialakítás díjának rövid, hivatalos kísérő szövege. Amit magának — s a halott Kozma Istvánnak — írt 1970. április 10-én, ebben a „keretben” teszi közzé a Ködszurkálóban. A könyvben ez a szöveg olvasható: „Meghalt Kozma István, többszörös magyar, olimpiai, Európa- és világbajnok birkózónk Drága Pista, Öcsi nem volt itthon, és mikorra hazaért, Téged már kétvállra fektetett a halál. Segítettél nekünk, hogy elhiggyük: győzhetünk is. Most örökre üres marad a helyed asztalunknál. Sokat sírunk miattad, Pici. Mindig mosolyogni kellett, ha beszéltek rólad. Talán jobb lett volna, ha együtt megyünk, melletted mindig biztonságban éreztük magunkat. Erősebb voltál, mint a felnőttek. Nekünk most még maradni kell, most helyetted is győzni kell tudni, ha győzzük. Itt maradtál nekünk, erőnek, példának. Csiszolt, gondosan szerkesztett, mérnöki pontosságú mondatok, semmi hevenyészettség, semmi feltűnősködő rögtönzöttség. De a kinyomtatott szöveg alig hasonlít az első fogalmazványra, bár a hangsúlyos mondatok — parányi, de fontos változtatásokkal — az első s az utolsó változatban is megtalálhatóak. Más dolog éjszaka, egyedül, tollal a kezünkben papír előtt ülve, felzaklatott idegekkel, a tavaszi széltől meglibbenő függöny zaját is a friss halál kaszasuhogásának érezve levelet fogalmazni halott barátunknak, s más ködszurkáló indulattal, színházat-világot jobbítani akaró elszántsággal könyvet írni — az ittmaradtaknak. De meg lehet-e mondani ma már — elmúlt húsz év, elmúlt a szocializmus —, vajon az eredeti kézirat mely mondatát rövidítette meg, hogy Latinovits Zoltán és Kozma István a Fészek Klubban (1968) ja el a javítani akaró írói szándék, mely mondatokról ítélkezett úgy Latinovits Zoltán a könyv kéziratát formálgatva, hogy éjszaka, könnyeivel küszködve, akkor valóban Kozma Istvánnal levél-beszélgetve, zaklatott lelkiállapotát pontosan tükrözték, őszinték s hitelesek voltak, ám könyvet írva, a közlés szándékától vezérelve, olvasókhoz szólva már feleslegessé váltak, s ezért rövidíthetőek, elhagyhatóak? S mely szavak, mondatok estek áldozatul a kor diktálta józan megfontolásnak, ésszerűségnek? Mely mondatokról, kifejezésekről gondolta szomorú keserűséggel úgy Latinovits Zoltán: kár benne hagyni a kéziratban, mert a kiadóban kíméletlenül el fogja távolítani azokat a rendszer biztonságát (a hatalomgyakorlók kiváltságait!) árgus szemmel óvó-vigyázó cenzor. A Ködszurkáló-kötet — amikor 1973 elején megjelent — vihart kavart, színházi s politikai bombák robbantak, megállás nélkül csörömpöltek a színházigazgatói, pártközponti s főszerkesztői telefonok. Volt, aki úgy támadta a könyvet: szakmailag jó, sőt nagyon jó, csak SZIGETHY GÁBOR LATINOVITS ZOLTÁN TÖREDÉKEI 1970 Hát vigyázz magadra, Isten Veled! 1970. április 10.” Szeptember 9-én lenne hatvanéves Latinovits Zoltán