Színház, 1991 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

V­astag füzet, első oldalán bizakodó, elszánt mottó: Ami eszembe jutott, amit megéltem, tanúságul — Isten áldjon minket! — 1970. Április 10-én kerül az első bejegyzés e fü­zetbe: Latinovits Zoltán „levele” barátjának, az előző napon autóbaleset áldozatává lett Kozma Istvánnak. Másfél hónap múlva újra fellapozza Latinovits Zoltán e füzetet, újabb, most már szaggatott, kapkodó bejegyzéseket vet papírra, de az ötödik oldalon a töredékes jegyzetek is megszakadnak. Öt évvel később, valamikor 1975-ben kerül újra kezébe a könyv formátumú, vastag kötésű, finom papírból egybefűzött kötet, megfordítja, s az új első oldalra felírja: Versek m­ind. 1975. Megszámozza az első lapokat, az öt­­venegyedik oldalig jut el, s Petőfi Sándor, József Attila, Ady Endre verseit kezdi másolni a füzetbe. Verseket, amelyeket szeret, amelyeket fejből tud, amelyeket pódiumon is szokott mondani. Az ötvenedik oldalon a versek sora is megsza­kad. Latinovits Zoltánt jellemző mondat az 1970- ben írott feljegyzések között: Szerencsétlen nap. 1970. V. 28. Zsebemben a toll, előveszem, mert sűrűsödnek a dolgok. írni magamnak nem szere­tek, csak ha közölni lehet valamit. Már formálódnak benne a Ködszurkáló-kötet gondolatai, mondta­. A Kozma Istvánnak 1970. április 10-én írott le­vél majd a könyv első fejezetében lesz olvasható. Előtte Latinovits Zoltán 1970. mácius végén kelt kórházi zárójelentésének szövege található, a Kozma Istvánnak írott levél után a San Sebasti­­anban 1970. július 15-én megkapott legjobb fér­­fialakítás díjának rövid, hivatalos kísérő szövege. Amit magának — s a halott Kozma Istvánnak — írt 1970. április 10-én, ebben a „keretben” te­szi közzé a Ködszurkálóban. A könyvben ez a szöveg olvasható: „Meghalt Kozma István, többszörös magyar, olimpiai, Európa- és világbajnok birkózónk Drága Pista, Öcsi nem volt itthon, és mikorra ha­zaért, Téged már kétvállra fektetett a halál. Segítettél nekünk, hogy elhiggyük: győzhe­tünk is. Most örökre üres marad a helyed aszta­lunknál. Sokat sírunk miattad, Pici. Mindig mosolyogni kellett, ha beszéltek ró­lad. Talán jobb lett volna, ha együtt megyünk, melletted mindig biztonságban éreztük magun­kat. Erősebb voltál, mint a felnőttek. Nekünk most még maradni kell, most helyet­ted is győzni kell tudni, ha győzzük. Itt maradtál nekünk, erőnek, példának. Csiszolt, gondosan szerkesztett, mérnöki pontosságú mondatok, semmi hevenyészett­­ség, semmi feltűnősködő rögtönzöttség. De a kinyomtatott szöveg alig hasonlít az első fogalmazványra, bár a hangsúlyos mondatok — parányi, de fontos változtatásokkal — az első s az utolsó változatban is megtalálhatóak. Más dolog éjszaka, egyedül, tollal a kezünk­ben papír előtt ülve, felzaklatott idegekkel, a ta­vaszi széltől meglibbenő függöny zaját is a friss halál kaszasuhogásának érezve levelet fogal­mazni halott barátunknak, s más ködszurkáló in­dulattal, színházat-világot jobbítani akaró el­szántsággal könyvet írni — az ittmaradtaknak. De meg lehet-e mondani ma már — elmúlt húsz év, elmúlt a szocializmus —, vajon az ere­deti kézirat mely mondatát rövidítette meg, hogy­ Latinovits Zoltán és Kozma István a Fészek Klubban (1968) ja el a javítani akaró írói szándék, mely monda­tokról ítélkezett úgy Latinovits Zoltán a könyv kéziratát formálgatva, hogy éjszaka, könnyeivel küszködve, akkor valóban Kozma Istvánnal le­­vél-beszélgetve, zaklatott lelkiállapotát ponto­san tükrözték, őszinték s hitelesek voltak, ám könyvet írva, a közlés szándékától vezérelve, ol­vasókhoz szólva már feleslegessé váltak, s ezért rövidíthetőek, elhagyhatóak? S mely szavak, mondatok estek áldozatul a kor diktálta józan megfontolásnak, ésszerűségnek? Mely mondatokról, kifejezésekről gondolta szomorú keserűséggel úgy Latinovits Zoltán: kár benne hagyni a kéziratban, mert a kiadóban kí­méletlenül el fogja távolítani azokat a rendszer biztonságát (a hatalomgyakorlók kiváltságait!) árgus szemmel óvó-vigyázó cenzor. A Ködszurkáló-kötet — amikor 1973 elején megjelent — vihart kavart, színházi s politikai bombák robbantak, megállás nélkül csörömpöl­tek a színházigazgatói, pártközponti s főszer­kesztői telefonok. Volt, aki úgy támadta a könyvet: szakmailag jó, sőt nagyon jó, csak SZIGETHY GÁBOR LATINOVITS ZOLTÁN TÖREDÉKEI 1970 Hát vigyázz magadra, Isten Veled! 1970. április 10.” Szeptember 9-én lenne hatvanéves Latinovits Zoltán

Next