Színház, 1995 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1995-05-01 / 5. szám

(Visszarántja) Felügyelő úr! FELÜGYELŐ (égre emelt tekintettel)... megdarálom és az egészet le­húzom a vécén! ŐRMESTER Ha elkapnám ezt az állambiztonsági szempontból ve­szedelmes párocskát, az sem volna elég érdem? FELÜGYELŐ Feltéve, ha maga fogná el őket, ami kizárt dolog, akkor — amilyen pechem van — esetleg előléptetnék hadnaggyá. ŐRMESTER: És akkor talán könyvecskét is... FELÜGYELŐ Tudja, milyen messze van egy nyomozó hadnagy az ál­lami könyvecskétől? Ezt a könyvecskét az ezredesi fokozat körül kezdik osztogatni. De inkább a tábornokinál. Tábornok pedig még belőlem sem lesz, nemhogy magából. Idefigyeljen, szeretnék becsöngetni és telefonálni, hogy végre megszabaduljak magától. Megengedi? ŐRMESTER Ó, természetesen. FELÜGYELŐ Köszönöm, hogy ilyen kegyes hozzám. Szünet Akkor én most csöngetek. ŐRMESTER Rajta. Mert nem csönget már? FELÜGYELŐ (mereven ránéz, majd hirtelen odakap a csengőbojthoz és megrántja) Végre! MADAME (lecsapja a kötést) Végre! Már azt hittem, elfelejtettek ben­nünket a kuncsaftok. Rendben vagytok, lányok? KOKÓ Igen, madame. GIGI Bevetésre készen. MADAME (feláll, a bejárathoz megy, és mintha kisablakon nézne ki, hogy ki csöngetett. Meglátja az Őrmestert, dühös lesz) Ez extraterri­toriális terület! Ide nincs joga belépni hatósági közegnek. FELÜGYELŐ Bocsásson meg, madame, mi csak egy kis szívességet szeretnénk kérni a madame-tól. MADAME Éspedig? FELÜGYELŐ Egy kis baleset történt... MADAME Ja, igen, valami kiáltást is hallottunk, nem tudtuk, mi az. ŐRMESTER Szegény felügyelő úr volt, ahogy rákattant a ki... FELÜGYELŐ Billentsem fenéken, őrmester, vagy befogja végre!? ŐRMESTER Befogom! FELÜGYELŐ Egyszóval, madame, a környéken az összes utcai tele­fonfülke rossz, így ha megengedné, hogy betelefonáljak az ügyelet­re? Egy pillanat az egész. MADAME (gyanakodva) Csak egy telefon?! De semmi szaglászás! (Az Őrmesterre) Ő maradjon kint! ŐRMESTER (a Felügyelőhöz)Ugye mondtam. Tessék csak telefonál­ni, majd én addig ott várom, a padon. FELÜGYELŐ (felrántja a bilincses kezét, most az Őrmester esik majd­nem hasra) És ez? ŐRMESTER Ja, persze... De azért kicsit finomabban is bánhatna a beosztottjaival! FELÜGYELŐ Egyszóval, madame, most már látja: ez volna a baleset. (Mutatja a bilincselt kezeket) Ezért kell kihívnunk az ügyeletet. Csak együtt mehetünk be önhöz. MADAME (elneveti magát) Ja­, de aranyosak! Na, jól van, jöjjenek be. A Madame imitálja, mintha kinyitná a drótvázas ajtót. A Felügyelő és az Őrmester behatol. Nem nagyon tudják leplezni, hogy vizslatnak. Gigi és Kokó felvihog, amikor meglátja a két összebilincselt férfit FELÜGYELŐ (a lányok felé biccentve) Van szerencsém, hölgyeim. ŐRMESTER (zavarban) Kisztihand. MADAME A telefon nem arra van, hanem amarra! FELÜGYELŐ Pardon. Odamennek a telefonhoz, a Madame mellettük strázsál. Az őrmester óvatosan nézegeti a lányokat Őrmester! Fogja a kagylót, amíg tárcsázok! ŐRMESTER Igenis. GIGI (Kokóhoz, suttogva.) Ezek neked valók. A perverzitás a te profilod. KOKÓ Rendőrökkel nem vagyok hajlandó! GIGI Nem te mondtad, hogy szeretnél végre találkozni egy szadoma­­zochistával? KOKÓ Én? Azt se tudom, mi az a... mit mondtál, micsodista? GIGI Olyan önkínzók, hiszen tudod, múltkor meséltem neked. Beteges hajlamúak. Bilincs, lánc, korbács s a többi. KOKÓ Ja, ezek azok? Az mulatságos lehet. Csak tudod, milyen röhögős vagyok. Kérdés, hajlandók-e fizetni akkor is, ha közben elröhögöm magam? GIGI Ne féltsd te a madame-ot. Fizetni fognak. KOKÓ Akkor vállalom. (Elkezd kokettálni az Őrmesterrel) FELÜGYELŐ Halló! Na, végre, csakhogy felveszik! Itt Trebien fel­ügyelő. Az ügyeletet kérem. KOKÓ (az Őrmesterhez) Beteges vagy, picinyem? ŐRMESTER Beteges? Egészséges vagyok, mint a bikkmakk! KOKÓ Talán engem is bilincsbe akarsz verni, mi, te kis huncut? ŐRMESTER­­, dehogy, éppenhogy most telefonálunk a kulcsért. FELÜGYELŐ Halló! Itt Trebien. Küldjenek azonnal egy gyorsjárőrt, ko­csival. (Megnézi a bilincset, elrántja az Őrmestert) A nulla, hét per nulla, nulla, hetes bilincshez hozzanak ki pótkulcsot. Meg vagyok értve? Azonnal! Jó, hozzon papírt, ceruzát, várok. KOKÓ (az Őrmesterhez) Mit akartok ti csinálni azzal a kulccsal? Azért mindent velem se lehet! ŐRMESTER Tudniillik az a helyzet, hogy bent hagytam a kulcsot. MADAME Te kis feledékeny! ŐRMESTER Nem feledékenységből, hanem akarattal. MADAME Na, jó, ha meghozzák a kulcsodat, nem bánom, velem is ki­próbálhatod ezt a figurát. FELÜGYELŐ Halló! Igen. A nulla, hét per nulla, nulla, hetes pótkulcsot. Hogy hol vagyunk? Rezervátum a Piros Lámpához. A Libidó sugár­útról az Ödipusz-komplexus tér után kell befordulni. Úgy van. Sies­senek! (Leteszi a kagylót) Asszonyom, nagyon szépen köszönöm. MADAME Nincs mit. Szófián szünet. Csak Kokó vihorászik FELÜGYELŐ Bocsásson meg, asszonyom, ha megengedi... MADAME Még egy telefon? Tessék. De aztán... FELÜGYELŐ Nem. Nem még egy telefon, hanem ha megengedi, megkérdezném: nem tudnak véletlenül két fiatal... MADAME Nem tudunk! FELÜGYELŐ Honnét tudja, mit akarok kérdezni? MADAME Tudom! És nem tudok semmit! ŐRMESTER Ha egyszer tudja, akkor hogyhogy nem tud semmit? (A Felügyelőhöz) Ez jó keresztkérdés volt, nem? FELÜGYELŐ (megsemmisítő pillantás után) Madame Dezsava, mi csak arra kérjük önt, ha netán mégis eszébe jutna, ez itt a főkapitány­ság telefonszáma. A Felügyelő gyors mozdulattal névjegyet nyújt a Madame felé, meg­rántja a Kokó szemlélésében elmélyült Őrmestert, aki hasra esik KOKÓ (Gigihez) Ezek a beteges hajlamúak, ezek mind ilyen szenve­délyesek? ŐRMESTER (méltatlankodva)Hogy azt az édes jó keresztanyját a fel­ügyelő úrnak! FELÜGYELŐ (fenyegetően) Tessék?! ŐRMESTER (megjuhászodva)Őt kellene megkérdezni, a felügyelő úr édes jó keresztanyját, hátha látta azt a párocskát... MADAME Mondják, miért üldözik ezeket tulajdonképpen ? Mi bajuk ve­lük? ŐRMESTER (fecsegően) Államellenes szervezkedés. Tetszik tudni, mennyire mély értelme van a mi állami köszöntésünknek, mármint annak, hogy „Elfojtás, gátlás, neurózis!” Ugyanis az a helyzet, hogy aki nem éli ki a vágyait... FELÜGYELŐ Őrmester, ne tartson itt most szemináriumot, különösen maga! ŐRMESTER Ezt hogy tetszik érteni? Én minden áldott nap rendesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva... FELÜGYELŐ Elég! Madame, körözési parancsot adtak ki két szerel­mes fiatal ellen. Az a helyzet, hogy csak szeretik egymást, álmata­gon, olyanok, mint a részegek, és közben egyre gyűlik bennük a fe­szültség, nem hajlandók levezetni, hogy lefeküdnének végre egy­mással vagy mi a szösz — egyszóval rendkívül veszélyes társadalmi gyújtóanyag a magatartásuk, deviáns elemek, ugyebár, minden­áron a másságukat akarják hangsúlyozni a mi egészségesen kiélt társadalmunkban, ezért aztán elő kellene őket állítani, de olyan rava­szul bujkálnak, mindig kicsúsznak a hatóság markából, a végén még kiadnak valami szamizdat röpiratot a tiszta és örök szerelemről, jár­­ványszerűen elterjed a szexuálneurózis, márpedig akkor összeom­lással fenyeget a mi nagyszerűen felépített... MADAME Maguk ennyire rettegnek egy fiatal, ártatlan párocskától? FELÜGYELŐ Ez az ártatlanság, éppen ez az a pont... MADAME (dühösen) Tudja, mit mondok? Remélem, nem tudják el­kapni őket! FELÜGYELŐ Ezt én meg se hallottam, madame! ŐRMESTER (magyaráz) A madame azt mondta, hogy reméli, nem tudjuk elkapni őket. FELÜGYELŐ Őrmester, nem vagyok süket! ŐRMESTER (sértetten) A felügyelő úr mondta, hogy meg se hallotta, amit a madame mondott. FELÜGYELŐ (fojtott indulattal a Madame-nak) Nem akarok panasz­kodni, asszonyom, de én ilyen emberanyaggal dolgozom. Intelligen­­ciaszint nulla. Csoda, ha egy sima körözést sem tudunk abszolválni? ŐRMESTER (atyáskodva) Ne keseredjen el, felügyelő úr, mi ketten majd abszolváljuk. (Megveregeti a Felügyelő vállát) Nem szarunk be, Józsi! FELÜGYELŐ (sápadtan) Kaphatnék egy pohár vizet, asszonyom? ŐRMESTER (miközben a Madame hozza a vizet) Ennyire mellre tér-

Next