Színház, 1997 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
Budapesti Nemzeti Bizottság Ötös Bizottságának március 5-i határozata, amely kötelezte a színházépületek tulajdonosait, hogy a már kiadott engedélyek birtokosaival kössenek bérleti szerződést. Ez a határozat a Magyar Művészeti Tanács kebelén belül működő Színművészeti Szaktanács javaslatára született, mely ekkor azonos volt a színházak reformját kidolgozó Ötös Bizottsággal. Az ügyintézés a polgármesteri hivatal színházakkal is foglalkozó XI. ügyosztályán és a Nemzeti Bizottságban lassabban haladt, mint a színházi élet újjászervezése. A hivatal március 9-én Wertheimer beadványával kapcsolatban állásfoglalást kért a Nemzeti Bizottságtól, de erre csak március 28-i keltezésű válasz érkezett: az érdekelt színigazgatók és Wertheimer Elemér keresik a békés megegyezés lehetőségét. Hogy ekkor létrejött-e megegyezés vagy nem, és ha igen, akkor mit tartalmazott, illetve hogy a Magyar Színház épületével kapcsolatban az „érdekelt színigazgatón” Major Tamást vagy Both Bélát kell-e érteni, azt egyelőre nem tudjuk. A XI. ügyosztály április 20-án lezárta a Wertheimer-ügyet. A legtöbb frissen kinevezett igazgató áprilisra rendezte újjá vagy szervezte meg társulatát, javíttatta ki az ostromkárokat, és kezdhette meg a rendszeres előadásokat. A Nemzeti Bizottság februári rendelkezéséhez képest ekkorra azonban egy kissé módosult a színházi helyzet. Várkonyi április elsején Művész Színház néven az Andrássy Színház épületében nyitott színházat. Both Béla társulata Szabad Színház néven játszott a volt Erzsébetvárosi Színházban, s innen július 21-én beköltöztek a Magyar Színházba. Az 1945 áprilisában irattárba utalt Wertheimer-ügyet két hónap múlva újra elő kellett venni. Wertheimer levele most is a főváros polgármesterének szólt, aki ekkor Vas Zoltán volt. ◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET ► vette tőlem hosszú évekig én vezettem, ismét szabadon rendelkezhessem. Beadványomra választ máig nem kaptam. Ellenben a Nemzeti Bizottság ötös tanácsa az engedélyeket - legnagyobb meglepetésemre - teljesen érthetetlenül nem nekem a színház jogos tulajdonosának, hanem másoknak adta meg 1946 június 30.-ig. Nem nekem adta, akitől a működési engedélyt 1941-ben megvonták már, nem nekem, akit a VII. ker. rendőrség a zsidótörvény kijátszása és be nem tartása miatt jogerősen elítélt, nem nekem, akit az Értelmiségi Kormánybiztos ugyanebből az okból az Ügyészségen föl is jelentett. Olyanoknak Egy csók és más semmi: Honthy Hanna és Törzs Jenő a Magyar Színház előadásában adta az engedélyt, akik 1944-ben is zavartalanul működtek még. Ezzel a rendelettel, amely tökéletes mása a Bárdossy-féle rendeletnek, óriási sérelem esett rajtam. Én nem azért fektettem be fáradságos, küzdelmes, hosszú munka minden eredményét, a magam és családom egész vagyonát színházaimba, hogy azokat másoknak bérbe adjam, hanem kizárólag azért, hogy magam igazgassam és vezessem őket és a felszabadulás után tovább folytassam azt a művészi munkát, amelyet - sokszor a legnagyobb nehézségek és a legsúlyosabb áldozatok árán is - éveken át végeztem. Idestova harminc év óta vagyok budapesti színigazgató. Ezalatt az idő alatt öt tönkrement, csődbejutott színházat mentettem meg az elpusztulástól és - ami a színházi világban majdnem példa nélkül való eset - soha senkinek adósa nem maradtam. A Magyar Színházat a legnagyobb dekonjunktúra alatt vettem át és tíz évig igazgattam. Az Andrássy /jelenleg Művész Színházat öt évig. Nem vitatható, köztudomású tény az, hogy ezalatt az idő alatt mindkét színház az ország legkitűnőbb és legnívósabb színházai közé tartozott. Az üldöztetés évei alatt 1941 -től 1945-ig tűrtem, szenvedtem és vártam abban a biztos reményben és megingathatatlan meggyőződésben, hogy itt a felszabadulás órája és jogtalanul, törvényellenesen elvett színházaimat végre viszszakapom. 1945-ben sajnos, megismétlődött az, ami 1941-ben történt velem. Nem az én feladatom, hogy saját magamról és eddigi kulturális és művészi munkámról véleményt mondjak, de egész pályafutásom a nyilvánosság előtt folyt le és ma mindenki tudja már, hogy sem az elmúlt rezsim, sem a ma színházai nem produkáltak olyan művészi, értékes előadásokat még, vagy legalább is nagyon keveset, amilyenekben színházaim az én vezetésem alatt bővelkedtek. Mélyen tisztelt Polgármester Úr! Mivel tudomásomra jutott, hogy színházaim jelenlegi engedélyesei 1946 június 30.-ával lejáró engedélyüket már most további két évvel meg akarják hosszabbíttatni és ezzel végleg meg akarnak fosztani attól a lehetőségtől, hogy saját tulajdonomat képező Mélyen tisztelt Polgármester Úr! Még 1945 február 21.-én, a 220050/XI. iktatószám alatt beadvánnyal fordultam Budapest akkori polgármesteréhez és abban, mint a Magyar Színház és Andrássy Színház tulajdonosa arra kértem, hogy színházaimmal, amelyeket 1941-ig amíg a Bárdossy-kormány erőszakosan el nem