Színház, 2016 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1. szám
MENEKÜLTEK Mundruczó Kornál Zuhanás az ismeretlenbe Mundruczó Kornal a Tdi utazás rendezői kérdéseiről, a menekült-krízisről és a „humanista művészetről” „...nem az a kérdés, hogy a humanitárius eszmék fognake győzni vagy az önvédelmi reflexek. Hanem hogy merünke tévedni. Nem tudjuk, mi folyik. Teljes az ideológiai összeomlás. Nincs szavunk arra, ami körülvesz minket. Nem válik revelatívvá egyetlen eszmerendszer sem, legyen az akár Slavoj tizeké vagy Orbán Viktoré. Nem működik semmilyen képlet, nincs revelatív értelmezése a jelenségnek. Ellenben az a kérdés, hogy meg akarjuk-e tanulni, meg akarjuk-e ismerni a krízis által kínált ismeretlent. Mégpedig úgy, hogy először bevalljuk: nem értjük, ami történik." Két és fél éve, amikor először kezdtem foglalkozni Schubert Téli utazásával, a menekültválság még nem ért utol bennünket, noha szerintem már akkor nagyon benne volt az európai légkörben. Gondolok például Lampedusára [utalás a szigetre érkezett menekültekkel szembeni kegyetlen bánásmódra - A szerk.], a francia iszlamofóbiára, és az angolok is lezárták már akkor az alagutat Anglia felé [odáig ezen az alagúton keresztül próbáltak a menekültek az országba jutni - A szerk.]: Európa számára nem volt tehát ismeretlen a krízis. Számunkra Magyarországon viszont soha nem volt jelen a bevándorlás problémája, mi mindig is egy fehér országban éltünk mindenféle behatás nélkül. Ezzel szemben gyerekkori emlékem, amikor először jártunk a szüleimmel Angliában és Franciaországban, hogy mennyire váratlanul ütött meg akkor engem az a színesség, amit ott tapasztaltam - ami részben persze a gyarmatosító országok sajátja. Nálunk ennek a tapasztalata teljesen hiányzik. Részben biztosan ennek köszönhetőek a menekültkrízisre adott itthoni, hisztérikus reakciók. Amikor színpadra készültem állítani a Schubertdalciklust, azon gondolkoztam tehát, miben manifesztálódik számunkra a Toli utazás magányos fiúja. Először is párba állítottuk Bartóktól A kékszakállú herceg várát a Toli utazással, ami önmagában is szokatlan társítás, mert egy hatalmas csinnadratta és egy nagyon intim mű kontrasztja. Azonban én éppen a Kékszakállú herceg titokzatos, ismeretlen figurájában találtam egy nagyon hasonló mozzanatot, mint a Toli utazás fiújában, és úgy döntöttem: a kettő lehet ugyanaz a valaki. Egy kóborló fiú, akit elűztek otthonról, és az idős Kékszakáll, akit a jelenben a múlt traumáinak szobái vesznek körül. Schubert zenéjéhez korábban nem volt közöm, leszámítva, hogy gyerekkoromban a nappaliban untam, amikor a szüleim feltették a lemezt. De most minél többet hallgattam, egyre inkább értelmet nyert azáltal, hogy mögé képzeltem a menekültproblémát. Hiszen a menekültlétnek van egy markáns státusa, méghozzá fizikai értelemben: menni kell, nem tudod, hol eszel, hol alszol. Ez egy nehéz és kétséges lét, ahol az idő kérdése az Szemenyei János a Téli utazásban (BM) Elhangzott az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete Még mit nem?! című színházi műhelybeszélgetések foglalkozásán a menekültválságról. (A műhelyt vezeti: Ady Mára, Darida Veronika, Herczog Noémi és Tompa Andrea.) Szerkesztette: Herczog Noémi.