Színház, 2016 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2016-01-01 / 1. szám

MENEKÜLTEK Mundruczó Kornál Zuhanás az ismeretlenbe Mundruczó Kornal a Tdi utazás rendezői kérdéseiről, a menekült-krízisről és a „humanista művészetről” „...nem az a kérdés, hogy a humanitárius eszmék fognak­­e győzni vagy az önvédelmi reflexek. Hanem hogy merünk­­e tévedni. Nem tudjuk, mi folyik. Teljes az ideológiai össze­omlás. Nincs szavunk arra, ami körülvesz minket. Nem válik revelatívvá egyetlen eszmerendszer sem, legyen az akár Slavoj tizeké vagy Orbán Viktoré. Nem működik semmilyen képlet, nincs revelatív értelmezése a jelenségnek. Ellenben az a kérdés, hogy meg akarjuk-e tanulni, meg akarjuk-e is­merni a krízis által kínált ismeretlent. Mégpedig úgy, hogy először bevalljuk: nem értjük, ami történik." Két és fél éve, amikor először kezdtem foglalkozni Schubert Téli utazásával, a menekültválság még nem ért utol bennünket, noha szerintem már akkor na­gyon benne volt az európai légkörben. Gondolok pél­dául Lampedusára [utalás a szigetre érkezett menekül­tekkel szembeni kegyetlen bánásmódra - A szerk.], a francia iszlamofóbiára, és az angolok is lezárták már akkor az alagutat Anglia felé [odáig ezen az alagúton keresztül próbáltak a menekültek az országba jutni - A szerk.]: Európa számára nem volt tehát ismeretlen a krízis. Számunkra Magyarországon viszont soha nem volt jelen a bevándorlás problémája, mi mindig is egy fehér országban éltünk mindenféle behatás nélkül. Ezzel szemben gyerekkori emlékem, amikor először jártunk a szüleimmel Angliában és Franciaország­ban, hogy mennyire váratlanul ütött meg akkor engem az a színesség, amit ott tapasztaltam - ami részben persze a gyarmatosító országok sajátja. Nálunk ennek a tapasztalata teljesen hiányzik. Részben biztosan ennek köszönhetőek a menekült­krízisre adott itthoni, hisztérikus reakciók. Amikor színpadra készültem állítani a Schubert­­dalciklust, azon gondolkoztam tehát, miben mani­fesztálódik számunkra a Toli utazás magányos fiúja. Először is párba állítottuk Bartóktól A kékszakállú herceg várát a Toli utazással, ami önmagában is szo­katlan társítás, mert egy hatalmas csinnadratta és egy nagyon intim mű kontrasztja. Azonban én éppen a Kékszakállú herceg titokzatos, ismeretlen figurájá­ban találtam egy nagyon hasonló mozzanatot, mint a Toli utazás fiújában, és úgy döntöttem: a kettő lehet ugyanaz a valaki. Egy kóborló fiú, akit elűztek ott­honról, és az idős Kékszakáll, akit a jelenben a múlt traumáinak szobái vesznek körül. Schubert zenéjé­hez korábban nem volt közöm, leszámítva, hogy gye­rekkoromban a nappaliban untam, amikor a szüleim feltették a lemezt. De most minél többet hallgattam, egyre inkább értelmet nyert azáltal, hogy mögé kép­zeltem a menekültproblémát. Hiszen a menekültlét­nek van egy markáns státusa, méghozzá fizikai érte­lemben: menni kell, nem tudod, hol eszel, hol alszol. Ez egy nehéz és kétséges lét, ahol az idő kérdése az Szemenyei János a Téli utazásban (BM) Elhangzott az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete Még mit nem?! című színházi műhelybeszélgetések foglalkozásán a menekültválságról. (A műhelyt vezeti: Ady Mára, Darida Veronika, Herczog Noémi és Tompa Andrea.) Szerkesztette: Herczog Noémi.

Next