Színház és Filmművészet, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
művésze, Silvain szeptemberben európai körútra indul és Budapestre is el akar látogatni. (Silvain tényleg el is jött az év folyamán és a Király Színházban Lebonnard apó címszerepét játszotta el.) Sarah Bernhardt hazajött londoni diadalútjáról, most nyaral, de ismét férfiszerepre készül a Prince harmant címszerepében, továbbá a fia darabjának női főszerepére. Az ősz folyamán Sarah, mint ahogyan Ady jelezte, szintén eljött Budapestre s novemberben a Tosca, a Kaméliás hölgy és a Sasfiók címszerepeit játszotta el. A B. H. augusztus 10-i számában »Sarah legújabb pere« címen utal arra, hogy a nagy színésznő nem a legbékésebb természetű lény. Most egy gyereklánnyal, Jagierska Susanne-nal keveredett perbe. A kislányt szerződtette egy gyerekszerepre a Varennes előadásaihoz, de aztán nem léptette fel. Sarah elvesztette a pert, 250 frank kárpótlás megtérítésére ítélték. A nagy színésznő éveken át Párisban és később Budapesten is foglalkoztatta Adyt, újra meg újra írt arról, hogy kap-e becsületrendet, vagy nem; értékelése Ady kedélyhangulata szerint igen gyakran változik. Nagyon jellemző erre, hogy valószínűleg még Párisból írta s közvetlenül visszaérkezése után 1905 január 5-én jelent meg róla a »Szilágy« című hazájabeli kis lapban egy rendkívül mérges cikke. Mérges: ez egyáltalán nem megfelelő jelző; inkább azt lehetne mondani Adyval, hogy »telefröccsenti tintalével«, csakhogy milyen messziről! A Szilágyságból Párisba! Az ok az, hogy Sarah nem fogadta és jelentkező levelére nem is válaszolt. Ezért: »Mit akar ez a vén boszorkány a színpadon? Ha én mondanám ezt, agyonütnétek, persze, érte. Nem is mondom.. Pedig ez az igazság.« Az egész kis cikk egy lélekzetre kiadott káromkodás. Igaza van-e vagy sem annak, aki haragszik, az más kérdés. Semmiesetre sincs igaza Adynak abban, hogy a nagy Sarah nem tudta, milyen országban van Budapest. Ady maga állapítja meg, hogy »az utolsó két században sokszor járt ott és rakott zsebre becsületes magyar összegeket«. Sarah Bernhardt egyébként is kellőképpen informálva volt Magyarországról. Mintegy két évtizeddel Ady előtt Párisban járt — és szintén Páris szerelmese volt — egy fiatalon elhunyt nagy és különös tehetségű írónk, Justh Zsigmond. Nevét Ady több cikkében említi. Nem olvasta azonban, mert nem is olvashatta naplóját, hiszen ez csak jóval Ady halála után került nyilvánosságra. Sarah Bernhardt akkor még szép és kívánatos volt. Justh Zsigmond rajongott érte, szalonjában egy ideig mindennapos vendég, klasszikus darabokat és magyar dalokat zongorázott nála. Persze az évek elszaladtak és az is lehet, hogy a század elején már nem sokat mondott a nagy művésznőnek a magyar név. Ady egyébként hamarosan megbékült. A Budapesti Napló 1906 június 27-i számában így ünnepli az Amerikából Párisba visszatért Saraht: »A kupéból egy aggastyán karján szállt ki. Ez aggastyán — a fia. Ma már a Bois-ban kocsizott és lekaptam a kalapom előtte. Ez a nő a legfranciásabb nő Párisban. Ha fiam volna, boldog volnék, hogy ha Sarah-ba bolondulnék.« A B. H. augusztus 28-i számában »A párisi színházak szezonja« című cikk: »Szezon újulást régen nem vártak úgy Párisban, mint az idén. Csupa szenzációkat sejtető akkordokkal zárult a múlt szezon.« Foglalkozik aztán azzal a kérdéssel, hogy valóban van-e alakulóban színházi tröszt... »A tröszt-kérdés egyik fele az, a hogy a francia szerzők egyesületének tűrhetetlen nagy hatalma van a maga színdarab monopóliumával a színházak fölött... A másik fele ... a pénz, a nervus rerum. Az orfeumok egyre jobban híznak a színházak rovására ...« Beszámol ezután arról, hogy Anatole France, Hervieu stb. megszólal az új szezonban is. Prévost, Mirbeau, Brieux, Porto- Riche stb. két, három, sőt még több darabbal szerepelnek a színházak ígéreteiben. Politikai, még inkább társadalmi problémák elő-elő fognak törni... »Olyan időket élünk — jelentette ki például Hervieu —, hogy komolyabb talentumok nem elégedhetnek meg örökösen szerelmi problémákkal foglalkozni, de hozzá kell szólniok a modern élet nagy problémáihoz.« Porto-Riche a »Théatre d’amour« vezérének vallja magát... Egy darabja kedvéért Réjane asszony visszatér a Vaudeville-be. Az Operában Mozart Don Juan-ja és Wagner Tristan és Isolde-ja nyitja meg a szezont. Az Odeon is hatalmas 582