Szinház és Mozi, 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1955-05-27 / 21. szám
ÉLETEM TÖRTÉNETE visszaemlékezés sokszor hamis. Régi nagy események az idő távlatában parányinak tűnnek, apró, kedves mozzanatokról, szép élményekről könnyen megfeledkezünk. Így az emberi élet története bizony néha szegényes, túlságosan egyszerű lesz. Úgy gondolom, ez vonatkozik saját pályafutásomra is. Érettségi után beiratkoztam a Színművészeti Akadémiára, amelyet a háborús évek kezdetén, 1940-ben végeztem el. Néhány hónap múlva filmszerepekre hívtak meg: Szigligeti »Cigány«-ában játszottam főszerepet, majd később más produkciókban kisebb-nagyobb alakításokkal vettem részt. Azonban alig indultam el a pályán, behívtak katonának. 1944 novemberében megszöktem, minta »Budapesti tavasz«-ban — amelyben az én naplóm egyes részleteit, gondolatait is felhasználták — s Máriássy Félixszel, a film rendezőjével együtt bujkáltunk. A felszabadulás után kezdődött tulajdonképpen az igazi életem. A Nemzeti Színházhoz kerültem, s első szerepem Ottó volt a »Bánk bán«-ban. Néhány hét múlva az akkori Művész Színház vendégszereplésre kért fel. Cocteau »Rettenetes szülők« című darabjában játszottam. Sikerem volt, talán életem első nagy sikere. A Nemzetiben egyre jelentősebb szerepeket kaptam, Shaw-darabokban, a »Tanner John«-ban, a »Szent Johanná«-ban, a »Szerelmi házasság«-ban, majd Shakespeare és Schiller műveiben léptem színpadra. Minden egyes szerepem előbbre vitt, segített kibontakoztatni képességeimet, lépcsőt jelentett fejlődésemben. Nagyon sokat köszönhetek Bajor Gizinek, Rátkai Mártonnak, SorrayArtúrnak, a többi kollegának, s a kiváló rendezőknek. Nagy iskola volt számomra a Nemzeti Színház. 1952-ben egy magyar küldöttséggel a Szovjetunióban jártam. Élményeim nagyszerűségét talán azzal tudom a legjobban kifejezni, ha elmondom: a moszkvai Művész Színházban láttam életem legjobb előadásait. Csehov és Osztrovszkij drámáinak tökéletes megjelenítését sohasem fogom elfelejteni. 1953-ban Kossuthdíjjal tüntettek ki a »Feledhetetlen 1919« című darabban a Sztálin alakításomért, amely legemlékezetesebb szerepeim közé tartozik. Egy év múlva a Madách Színházhoz szerződtem, s ma is tagja vagyok. Új »munkahelyemen« Rómeóval kezdtem. Úgy érzem, ez a szerepem jelenleg pályám csúcspontja — s ezzel azt hiszem, mindent elmondtam. Jelenleg a Madách Kamaraszínházban Seribe »Egy pohár víz« és Halász Péter »Vihar után« című darabjában lépek fel estéről estére. Színházi munkám mellett a felszabadulás után folytattam a filmezést. A »Valahol Európában”-nal kezdtem, majd a »Mágnás Miska« címszerepe, a »Különös házasság«, az »Erkel«, az »Állami áruház« következett s végül a »Budapesti tavasz« zárja be a sort. Szeretem a filmet, s úgy gondolom, volt már néhány jó alakításom a vásznon is. Ennek ellenére azt hiszem, hogy az igazi nagy filmszerepemet még nem kaptam meg. Erre nagyon várok. Szabad időmet feleségemmel, Ruttkay Évával és kislányommal töltöm, sokat olvasok és régi szenvedélyemnek, a képzőművészetnek hódolok.