Szinház és Mozi, 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1955-09-09 / 36. szám

UDVARIASSÁG A kora reggeli órákban egy zeneszerző partitúrá­val állított be Liszt Ferenc­hez. A mester hálókabátban, fején sapkával fogadta. Egy karosszékbe telepedve el­kezdte olvasni a vezérköny­­vet. A zeneszerző elképedve látta, hogy egyszerre csak megemeli sapkáját és ezt a mozdulatot egyre gyakrab­ban megismétli. Megkér­dezte Lisztet: — Miért emelgeti sapká­ját? Liszt mosolyogva vála­szolt: — Udvarias ember va­gyok, régi, kedves ismerő­seimet üdvözölni szoktam. PATAK VAGY FŐTITKÁR (Emlékezetes, hogy 1939- ben megalakult a Színész­­kamara. A művészek írás­ban felhívást kaptak, hogy küldjék be négy nagyszü­lőig okmányaikat és ezzel igazolják »árja« származá­sukat. Csortos csupán a névje­gyét küldte be. Csele, a kamara főtitkára személyes levelet írt a mű­vésznek és sürgette az ok­mányokat. Csortos fitymálva forgat­ta a levelet és maga elé morogta: — Csele? Ki az a Csele? ... Tudom már. Egy patak. Ebbe fullad most bele a magyar színészet! A KALAP ÉS A SZEMÜVEG Abonyi Géza nemcsak nagy színész volt, hanem nagy színházi ugrató is. Egy nyáron olaszországi turnén vett részt Bartos Gyulával. Zavarta, hogy Bartos közös szobájukban megállás nél­kül szerepeket tanult, még éjszaka is, úgyhogy nem tu­dott aludni. Egy szép napon aztán bosszút esküdött. Dél­utánonként, amikor­­Bartos szunyókált, ellopta a szem­üvegét és a kalapját. A pápaszembe minden város­ban egynegyed dioptriával AZ ÚJ BETANULÁS Újsághír: »Az Állam­i Opera­ház új betanulásban mutatja be Bartók »Fából faragott királyfi« * című művét (Sándor Károly rajza) gyengébb üveget tétetett, a kalapja bélése alá minde­nütt egy-egy újabb szelet papírt dugott. (Bartos csak hallgatott, aztán csodálko­zott, végül egy délolasz­országi városban bevallotta: — Nem tudom, mi van velem. Úgy látszik, árt ne­kem az éghajlat. A szemem egyre romlik, a fejem egyre dagad... ÖRÖKKÉVALÓSÁG —­ Az én műveimet akkor is játszani fogják, amikor Mozartot, Bachot és Beet­hovent már rég elfeledték — szájaskodott egy ifjú titán. — Akkor igen — felelte Saphir, az ismert kritikus —, de előbb nem. NEM VOLT NEHÉZ A VÁLASZTÁS — Két dalművet írtam. Kérem, döntse el, melyik a jobb — mondotta Ponia­­tovszki herceg Liszt Ferenc­nek. És a zongorához ült és­­játszani kezdte az elsőt. Liszt egy darabig türel­mesen hallgatta, majd félbe­szakította és határozottan­­jelentette ki: — A másik jobb! 27

Next