Színház És Társaság, 1921 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1921-01-01 / 1. szám

_______3 oldal. Színház és Társaság nevezett képszerű­ségre. A művé­sziest nem áldozza föl a fényké­pész naturalista kopirozásáért. Mikor Leonardo, da Vinci a Giocondáján dolgozott, keserűen konstatálta, hogy az ő óriási tu­dása és készségei sem képesek az élet rejtélyeit, a természet szin­­misztériumait megfogni és rögzí­teni. Soha sem is­­készült el a Mona Lisa; ma is befejezetlen. A bölcs görögök a művészetet mint túlvilági,­ földöntúli múzsát, istennőt tisztelték Örök, megfoghatlan, ember­fölötti. Semmi sem jellemzi Ács igazi művész­ lelkét, erejét job­ban, mint a hatalmas etápok, erős lépések, mikkel tör előre, de minden lépés a férfias, meglett művészember é­s útja fölfelé vezet. Dadayra szintén áll ez. A ta­valyi és a mostani Daday közt igen örvendetes fejlődés-fokozat észlelhető. Ha itt-ott bágyadtak is még a színei és kezelése sem teljesen kiforrott még, s ha a le­vegőset némelykor a hamuszínnel véli is elérni, határozott tehetség sugárzik elő képeiből. A kontrasz­tokkal már nehezebben birkózik meg és a nap éles fénye s a félhomály levegő-áradata még problémák számára. De nem mind megoldhatatlanok. Lelkes híve a színes (nem tarka!) képnek, a hangulatnak. Keresi a hatást és egy pár utcarészen meg is oldotta csinosan. Fiatal erő, ami az ő energiájával hatalmasat fejlődhet. Csoport­képei — kissé túl — gyorsan készültek. Néhányan ér­zik, hogy a műteremben képze­letből lettek kiegészítve. A nagy reggeli cigány muzsikus s képjén, talán kissé sok is a hideg, jégszínü zöldből; a ködös lila, kékes hajnali pára, s a távoli ólmos pi­­ adás színei­be oda kívánkoznak. Dehát a kritikus ne akarjon irányítani. Impresszionista képek­ről csak impressziókat lehet irni, de én tudom, hogy a jövőbeli Daday, maga is sokat máskép fog megfesteni. Éppen azért mert a képeiből határozottan kisugár­zik a fejlődésre való tehetség. A másik kiállítás a Pap Domok­os, Szopós, Deák és Thó­dé. Ezek közül csak Deák professzionista, Pap, Szopós és Tóth rajztanárok. Ez persze nem jelenti azt, hogy rajztanár nem lehet művész. De viszont a hivatás és foglalkozás sablonjait, iskola­izét nehéz le­vetni. Itt is érzik ez. Tóth ceruza rajzai igen jó gra­fikai munkák és szinte kár, hogy nem csakis ezt kultiválja, mert a ceruzának is voltak világhírű nagy művészei, mint nálunk is Juhász Árpád. A Szopós rajzai habár technikában régiesek, stíljük nem a mai, pregnáns, impressziós — mint pl. a Tóthé vagy Papé és Koósé — mégis sikerültek, csi­nosak. Creme-ZDor a legjobb a o iKeserve m pezsgő o

Next