Színház És Társaság, 1926 (10. évfolyam, 1-20. szám)
1926-02-28 / 2. szám
64 oldal Színház és Társaság az igazgatóság az igen szép, de kevésbbé tehetséges művésznőtől visszavette a szerepet azzal az ígérettel, hogy a harmadik előadásra ismét visszakapja. * A sértett művészi önérzet feljajdult Évában. Ilyen csapást nem bir meg. Zalai kisírt szemekkel találta azon a napon: — Ki bántott?!! — mennydörögte villámló szemekkel. — A nyomorultak visszavették a szerepet és Rezes Jucinak adták — zokogta Éva. — Kifütyültetem !... Úgy éljek ! Én Zalai Ádám! A művésznő letörölte könnyeit. Egy ideig hallgatott, aztán így szólt: — A botrány nem vezet célhoz. Reklám a darabnak. Mentői jobban fütyülnek, mentői hangosabban abcugolnak és mentői több záptojást használnak el, annál jobban tódul a közönség a színházba. A botrány izgat, az izgalmat szereti és kedveli a tömeg. Ne tt Falk Rózsi,jó a szatmári színház primadonnája, aki az „ Anna bál“ főszerepében hatalmas sikert aratott. Ádám ne ! Csak botrányt ne ! Nem, reklámirozunk ... — Valamit mégis kigondolunk, — mondotta Zalai. — Ne gondolj semmit. Bizd rám ... N. Éva másnap megjelent az igazgatónál, aki ez alkalommal alaposan meggyőződött arról, hogy a legbájosabb művésznő szájacskája sem arra való csupán, hogy édesen csevegjen vele és elbájulóan csicseregjen, hanem arra is alkalmas, hogy a keresztvizet lemossa arról, akit mosdat. A vége az lett a dolognak, hogy a szerződést felbontották. Éva elszerződött, ami egészen lesújtotta Zalait. Válniok kellett. Ádám sápadt, szomorú arccal tekintett Évára, akinek ajkai úgy remegtek, mint aki közel áll a síráshoz. — Úgy érzem, — mondta Zalai — hogy az erőm fogy, a szívem vérzik. És Istenem !... El fogok vérezni. Kolozsváriak, átutazók, idegenek, általában mindenki tudja, hogy Kolozsvár legjobb étterme a "KÖZPONTI" Szilágyi Gyula szakszerű, gondos vezetésében. Az étterem magyar, román, francia konyhája elsőrangú, faiborai kitűnőek, étlapja változatos, kiszolgálása figyelmes és előzékeny. A legjobb tízórai és uzsonnázó helyiség a CENTRAL BÜFFE