Szinház, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-09-26 / 7. szám
A Mimáza i‘ima kisoporott ötlete ■ alólma pesti, híres pesti dizsi és tórsuhíjdonos I‘estre, várja vi.teki rostilallan huzat s e cetből a bariat eukrászduva alakitja át. A kislány a Mimáza — kiábrándultan néz az eukrászsüteményre — kiderül, nőííy sokkal többet tud az életről és a szerelemről, mint azt nővérkéje elképzeli. A kislányt Kertai Juli játssza, elragadó bájjal, kedves közvetlenséggel és a primadonnai szerepkör teljes öntudatával, a dizőzs pedig valódi és hiteles: az éjfekete Szőniji Lenke. Halmai Imre, aki most tért haza a deportálásból, ezer viccel tűzdeli teli a fülbemászó musikájú, kedves kis operettet, amely azonban csak nyitányt jelent az Arizonatazar, látványos és a békebeli békét idéző natív arlistarchiájéhez, amelynek címe: Cifrixdan, a m. ■. Itt aztán farsangi felvonulásban tobzódik a jókedv, tehetség, szépség. Hlalki/ Iudit, Marietta, ,dineth Mariea, Cancan-nőrtök, remek artisták szára, amelyre viccpoént tesz KeletiLászló és Halinai Imre ragyogó párjelenete. A kínai kép külön látványosság. Háromórás zsúfolt és maradéktalanszórakozás az Arizona. iPyxdaw-déő Irta: MÁTRAI-BETEGH BÉLA Mid maradt? .Szumolj. Nincs lakásod ? Kis kertedben, a Sashegyen, a magad-kanált, lyujjad-ásott föld az idén Uszköt terem , könyveidnek javarészét elhordták szelek, tolvajok. Tizenhat polc. Agy. Asztal. Két szék: ennyi a betyár-bátorod. Maradt ruhád, meg három inged, két lyukastalpú félcipőd, félkezedbe ha veszed mindet, futva éred a hegytetőt. Hamu lett írásod nyalábja, betűid kis városa : rom. Maradt egy amuletted, árva Krisztus-fővel a nyakadon. Szegény lettél. Bibliiban meg vannak írva ilyenek: halászok, ácsok. Mindahányan kétkezi, szegény emberek, szegény lettél, tudom, nehéz ezt elviselni a sorsodon, de könnyű lesz, ha érzed, — érezd ! — !«»gyöküzéjük tartozol. Mid maradt? Számolj. Megmaradtak a közös, jó holmik, miket a szél adott, az esők adtak, a fák, a tájak, nagy vizek. .Megmaradtak a csillagfények. A föld. .Az íz, a dallamok, amiket gazdagok, szegények egyként ízlelnek, hallanak. Maradtak partok. Álmok. Vágyak. Asszony fübben pihenés. Maradt a munka, írás. Fáradt csalódás, kezdés. Igen, és maradt a könny is és a gondok, s ha akarod, hát megmaradt az emberben szárnyakat bontott röpülő sas: az akarat. .Mi maradt még? Anyád, apád is. És tán egy lány is valahol, nyakán egy lányos, hűs kaláris, a te nyakláncoddal rokon. Ez maradt hát. Szegénynek érzed? Nem hiszem. És ha elhiszed, amit az ácsok és szegények hisznek: az Isten is tied. (1845 május) Sí ÍJ 'ír \-'~ Sí:LJ Hlatky Edit, Halmayimre h Kertay Lili, Szőnyi Lenke si n. IH' - ^M ex