Szinház, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-09-26 / 7. szám

A Mimáza i‘ima kisoporott ötlete ■ alólma pesti, híres pesti dizsi és tórsuhíjdon­os I‘estre, várja vi.teki rostilallan huzat s e cetből a bar­iat eu­krászduva alakitja át. A kislány a Mimáza — kiábrándu­ltan­ néz az eu­k­rászsütem­én­yre — kiderül, n­őííy sokkal többet tud az életről és a szerelemről, mint azt nővérkéje elkép­zeli. A kislányt Kertai Juli játssza, elragadó bájjal, kedves közvetlenséggel és a primadonnai szerepkör teljes ön­tudatával, a dizőz­s pedig valódi és hiteles: az éjfekete Szőniji Lenke. Halmai Imre, aki most tért haza a de­portálásból, ezer viccel tűzdeli teli a fülbemászó mu­­­si­kájú, kedve­s kis operettet, amely azonban csak nyi­tányt jelent az Arizona­­tazar, látványos és a béke­beli békét idéző natív arlistarchiájéhez, amelynek címe: Cifrixdan, a m­. ■. Itt aztán farsangi felvonu­lásban tobzódik a jókedv, tehetség, szépség. Hlalki/ Iudit, Marietta, ,­dineth Mariea, Cancan-nőrtök, remek artis­ták szára, amelyre viccpoént tesz Keleti­­László és Hal­­in­ai Imre ragyogó párjelenete. A kínai kép külön lát­ványosság. Háromórás z­súfolt és maradéktalan­­szóra­kozás az Arizona. iPyxdaw-déő Irta: MÁTRAI-BETEGH BÉLA Mid maradt? .Szu­molj. Nincs lakásod ? Kis kertedben, a Sash­egyen, a magad-kan­ált, lyujjad-ásott föld az idén Uszköt terem­ ,­ könyveidnek javarészét elhordták szelek, tolvajok. Tizenhat polc. Agy. Asztal. Két szék: ennyi a betyár-bátorod. Maradt ruhád, meg három in­ged, két lyukastalpú félcipőd, félkezedbe ha veszed mindet, futva éred a hegytetőt. Hamu lett írásod nyalábja, betűid kis városa : rom. Maradt egy amuletted, árva Krisztus-fővel a nyakadon. Szegény lettél. Bibliiban meg vannak írva ilyenek: halászok, ácsok. Mindahányan kétkezi, szegény emberek, szegény lettél, tudom, nehéz ezt elviselni a sorsodon, de könnyű lesz, ha érzed, — érezd ! — !«»gy­öküzéjü­k tartozol. Mid maradt? Számolj. Megmarad­tak a közös, jó holmik, miket a szél adott, az esők adtak, a fák, a tájak, nagy vizek. .Megmaradtak a csillagfén­yek. A föld. .Az íz, a dallamok, amiket gazdagok, szegények egyként ízlelnek, hallanak. Maradtak partok. Álmok. Vágyak. Asszony f­übben pihenés. Maradt a munka, írás. Fáradt csalódás, kezdés. Igen, és maradt a könny is és a gondok, s ha akarod, hát megmaradt az emberben szárnyakat bontott röpülő sas: az akarat. .Mi maradt még? Anyád, apád is. És tán egy lány is valahol, nyakán egy lányos, hűs kaláris, a te nyakláncoddal rokon. Ez maradt hát. Szegénynek érzed? Nem hiszem. És ha elhiszed, amit az ácsok és szegények hisznek: az Isten is tied. (1845 május) Sí ÍJ 'ír \-'~ S­í:LJ Hlatky Edit, Halmayimre h Kertay Lili, Szőnyi Lenke si n. IH' - ^M ex­

Next