Szinház, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-11-14 / 14. szám

Az arcképet soki­ig néztem akkor, az ismeretlen férfi képmását, a puhán szétömlő vonásokat, a szabályosan fésült ősz szakáll rámájában. Első pillantásra nem volt rajta semmi különös. Jólfésült idős úriember, nyil­ván előkelő közh­ivatalnok, talán egye­temi professzor. De a fekete hát­tér mél­ységjeiben fény villant föl, mintha lidérces láng bolyongana az ősz fej­e­ föjjöll — lehet, hogy a ke­zemben m­agasra emelt gyertya lángja lobogott v­issza az örvénylő, sötét mélységbeli - és akkor m­ár egészen má­snak láttam az ősz férfi arcképét. Téredező szeme, nyugtalani tekintete hevesen m­egdobbantotta a szívemet. Éreztem, hog­y nem öregembert áb­rázol a festmény, nyugtalan, ki nem elégü­lt, idegfeszültségek között ver­gődő, gátlások rabságában görnyedő, korán vénült férfi megrázó portré­jára meredek rá. „Ki ez a fehérsza­kállas ember?" — kérdeztem házi­­gazdámat, mialatt az ezüst gyertya­­tarlót letettem a kandalló párturnyá­­ra: a fényt, mellyel a kísértetiesen sápadt arcba belevilágitottam az imént, ,,Iljics Péter,,, — felelte az én orosz barátom — nem ism­eri. A nagy zeneszerző, Csajkovszkij ,, ." így láttam őt először, mikor még vajmi keveset tudtam életéről és mu­zsikájáról. És tegnap este, a nagy Csajkovszkij-opera, a „Pique Dame" előadásán, mindjárt az első, jelenés­ben, az elaggott „moszkvai Vénusz", a titokzatos „pikk dáma" mered rá ilyen megdöbbenten a dráma hősére, a végzet emberére és azt kérdi: „Ki ez a sápadt férfi?" Ez a sápadt férfi maga Illics Pé­ter, a szerző. Ezzel nem azt akarom mondani: Csajkovszkij egy átélt drá­mát mesél nekünk színpompás ze­nei nyelvén, Csajkov­szkij is, mint minden mű­vész, örökké a maga belső életrajzát, lelki és ideg-autobiográfiá­­ját írja műveiben és ti­er mami, a dé­monoktól megszállt, kettéhasadt lelkű orosz Tannhäuser az ő legbensőbb énjének mása, megdöbbentő zenei önarckép. A megszállott, rémektől űzött, a szenvedélyektől tépett, az idegfeszültségektől remegő, a fan­­tom­októl lakott lélek vallomása, ön­­gyötrése és­­ felszabadulása ez a grandiózus operaszínpadi figura. Csajkovszkij nem élt valóságos éle­tet, nem élte a fiatal férfi természe­tes életét. Habigába görnyesztette tes­tét, vérét, vágyait, hogy vad­ érzéki tombolásait, minden mámorát és ér­zését zenében, csupán zenében élje ki. Hermann alakja és a „Pique Dame" drámai témája Puskin novel­lájából való ugyan, de Hermann az opera színpadán egészen m­ás jellem, a történet is új változatokban jelenik meg Csajkovszkij muzsikájában. Ez a Hermann nem a Puskin Szergejevics Sándor szülötte, inkább a Csajkov­szkij Híres Péteré! A schizofrénia zenei ábrázolása tö­­kéletes, Csajkovszkij zenéjének roman­tikus lobogása. Urától túláradó kép­zeletének hősége elragadó. A káprá­zatosan hangszerelt zenekar pompá­ja vagy áriák drámai ár­apu­lvás festi alá, e­ statikus kitörések színpadi pr­­lmájait kíséri. A bőséges dallamlele­­mé­ny, a témagazdagság, a drámai építkezés szépsége gyötrelnes lázáil­­mokat fejez ki. A színpadi alakok a zenei jellemzésnek a remekei. Hermann­, a világ operairodalmá­nak egyik legnagyobb és legfárasz­tóbb tenorszerepét Udvardy Tibor személyesíti meg. Tökéletesen életre kelti Hermann megszállottságát, a dé­monoktól űzött fiatal férfi pusztító szenvedélyességét. Prózai színpadon könnyű feladat az elme elferdülést áb­rázolni, annál nehezebb, majdnem re­­ménytelen kísérlet ez: énekben és énekkel . Operaszínpadon, Udvardy mesteri képét adja a lelki kettéha­­sadtságnak. A frázisformálás és a ki­fejezés részletfinomságaival gyönyör­­ködtet bennünket. A hallgató min­den idegében érzi, hogy ez az ének­­beszéd nem eznmagáért való szépség, hanem lelki és idegállapotokat fejez ki. A fiatal énekes pályafutásának mesterműve ez az alakítási Orosz Júlia verőfényes, csillogó, érzéki szépségű, tömör és mégis hajlékony szopránja a legfinomabb instrumen­tumok közül való: ezen a hangsze­ren érzékeny lélek és képzelet játszik. Liza szenvedőn szép, szerelmesen sze­mérmes, tragikus és poétikus alakját az átélés mélységeiből hozza elénk. Megkapón ábrázolja a drámai folya­matot, melynek során e félénk, szű­zies lény felg­yullad a szerelem tűz­varázsában, majd a lobogva égő em­berfáklya aláhanyatlik a megsemmi­sülésbe. Basilides Mária az agg grófnőt, a „pikk dámát" dém­onikus fényekben, lenyűgöző t­okszerűség­­gel ábrázolja: a színpadi játéknak és éneknek egyaránt remekét adja! Mi­helyt megjelenik már­is atmoszférát, áraszt maga körül. Külön miniatűr alkotás a kis francia rhatison meg­szólaltatása, mikor halála előtt föl­idézi ifjúságának az emlékét. Bűbá­jos és borzongató az ének, sejtelmes és vészt jósló. Németh Anna nemes orgánumpár­­bájos előadását. Pali­s alakításának és énekének előkelő no­­bilitását. Jámbor rokonszenves egyéniségét és zengő baritonját na­gyon meg kell jegyeznünk, de­ őszinte dicséret illeti V­ir­á­g­h Ilonát is, aki­nek kis szólamában tömör, telt orgá­­num szólal meg és Sugár Dezsőt, aki rövid, de exponált szólamát művészettel formálja meg. A közjá­tékban Endre Borbála érzéki szép­ségű hangjában gyönyörködtünk. Az operát K­o­mo­r Vilmos lant­tol­ja be és vezényli. A kiváló zenész a Csajkovszkij muzsika minden va­rázsát, színpadi erejét, lírai bőségét és drámai mozgalmasságát vissza­adja zenekarában és a színpadon. Oláh Gusztáv színpadképei káprá­zatosan szépek. A barokkba egy fi­nom művész keze keveri bele az orosz „couleur locale"-t. Minden egyes je­lenet hangulatot árasztó és valóság­gal muzsikáló festmény: az ősz pont­­pnjában aranyló park, a bizánci ra­­gyogású csarnok, a grófnő rejtelmes hálószobája, a kaszárnyakapu látomá­­sos öble s a Néva-part fagyos lehe­­letű éjszakai víziója. A rendezés ugyancsak Oláh Gusztáv műve, moz­galmasságot vi­sz a színpadra, tökéle­­tesen megelevenítve a zenét. Márk Tivadar film­ezei stílusosak és m­űvé­sziek, I­­li­n­y­i Viktor fordítása pe­dig Urai és drámai­­szépségű igazi énekszöveg: méltó az áriákhoz. Magyar operaszinpadra először halljuk a „Pique Dame"-t. Sokszor fogjuk még hallani. Balassa Imre /. PIQUE DAME Grafio^xHf­&er­uiate. cut 0.field&­an LEVEL Udvardy Tibor «• Orosx Júlia Bordir Bell« Savilide« Mária (Etcher fiily.)

Next