Színház, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-02-12 / 7. szám

Nem az időjáráson... Nem a pénztárcáján... Nem a foglalkozásán... Nem is a ráérő idején... hanem kizárólag a HENDEX kézfinomítón múlik, hogy jól ápolt, bársonyos tapintású kezei legyenek A Hendex ugyanis új hatóanyagával egyetlen nap alatt bársonyosan puhává teszi a széltől kiszáradt, hidegtől kirepedezett vagy a házimunkától igénybevett kezet. Használata különösen azoknak ajánlatos, akiknek keze fogyásra vagy vörösségre hajlamos! A szép kéz hódít —a csúnya kiábrándít ! Hódítson ön is a kezével, a lehetőség adva van ! Ezt a lehetőséget jelenti minden nőnek csodálatos hatásával egyetlen üveg Hendex ! Kapható minden drogériában és illatszertárban. — Próbaüveg 30 használatra 7.80, nagy üveg 140 használatra 15.90 Magyarországi főraktár sír. Blitz-drogéria, Hajósy Zs.u. 23. N ezzel — és ne elégedjen meg azzal, hogy most még fiatal és csinos. A napok múlnak, s az idő minden szépséget kikezd. Hívja segítségül ön is a világhírű Parcel szépségápolást. A Pared AMERICAN SKIN FOOD bőrtápláló króm arcát mindig megőrzi a fiatalságnak. E tartós fiatalság pedig elvezeti önt a siker ésboldogulás útjára. Ezért ragaszkodjon hozzá és használja állandóan Parcolbevált szépségápoló krémét és púderét, melyek különleges és kiváló hatóanyagok felhasználásával készülnek. Ha a hír marad a Parcol készítményekhez, a szépség is hű marad Önhöz. .Fordítottai: Steller Adorján A pesti színlapokon az utolsó negyedszázadban sűrűn találkozunk ezzel a három stereotip szóval: „Fordította Stella Adorján." Ma már azt is tudjuk, hányszor. Pontosan százhuszonötször, I mert mint kiderült, a Pesti Színház"új Priestley-darabját, a „Váratlan vendég"-et beleszámítva, eddig százhuszonöt fordítása került előadásra a fővárosban és az ország vidéki színpadain. Igazán tekintélyes szám ez: Stella Adorján, aki ezenkívül sikeres szerző, sokoldalú újságíró és humorista is, joggal elvárhatja, hogy az ünnepi alkalomból külön és részletesen foglalkozzunk vele, elvégre a szakember előtt sem érdektelen, hogyan lesz valakiből fordító. Sürgősen felvetettük hát neki a kérdést. — Huszonötesztendővel ezelőtt — mondja Stella, — boldog emlékezetű Faludy Jenő felszólított, hogy fordítsak le a Magyar Színháznak egy francia darabot. Bevallottam, hogy nem tudok franciául. Erre felémerte a telefont, beszélt bizonyos Henri Angel úrral, akit a legjobb francia tanárnak ismerték abban az időben Budapesten és azonnal szerződtette mellém hat hónapra francia tanár- nak. Közölte velem, hogy a fia, Falud! Jancsi is Ancelnál tanul és igyekeztek őt túlszárnyalni. Ezt meg is ígértem, később azonban egyszer Amseitől megkérdeztem, igaz-e, hogy a magyarok közül Apponyi Albert beszél a legtökéletesebben franciául ! Mire azt válaszolta: „Hol van Apponyi Falud! Jánostól! Ő a legtökéletesebb francia egész Budapesten.“ Erre elhatároztam, hogy Falud! Jancsit nem pipálom le a francia nyelvben, így is történt. — Mi volt az első fordításai — A „Le monsieur des heures“ című francia bohózat. Az ötórai vendég címmel játszották a Magyarban, Csontossal, Törzzsel, Makay Margittal. Olyan régen volt, hogy Törzs egy 22 éves, kezdő, ifjú költőt játszott benne. — Mi volt a legnagyobb fordítój ■sikere? — Verneuil vígjátéka, „Az ügyvéd és a férje“ Honthyval. — Legnagyobb bukása? — Charles Méré „Music Hall“ című darabja, ugyancsak Honthyval. — Milyen nyelvből fordít? — Faludi Jenő után Miklós Andor járult hozzá nyelvtudásom fejlesztéséhez. Mint hírlapírót Londonba és Parisba küldött. Megtanultam angolul és franciául. Németül és románul tudtam, az olaszt is elsajátítottam. Ebből az öt nyelvből fordítok. — Mi volt a leggyorsabb fordítása? — A rekordot Niccodeminek egy darabjával tartom. Hét óra alatt fordítottam le a Belvárosi Színház számára. Két és fél óra alatt megbukott. — Részesül-e a fordító írói elismerésben? — Ha nagyon tolakszik. Külföldön adaptálónak nevezi magát és elfoglalja a szerző helyét. Nálunk is akadt már kolléga, aki mint fordító a premieren szmokingban meghajolt. Ezt túlzásnak tartom. Természetesen elismerést már én is kaptam. Ambrus Zoltán, Márkus László, Kárpáti Aurél, Egyed Zoltán sokszor dicsérték a fordításaimat, azonkívül más szigorú kritikusok is. Hivatalos elismerést csak a franciáktól kaptam. (Mutatja az írást, amelyben Maugras francia követ 1939-ben Harsányi Zsoltnak, a szerzők elnökének javaslatára „a francia kultúra terjesztése terén szerzett érdemeit, állapítja meg francia darabok hűséges és irodalmi fordításával".) Becsületrendre is felterjesztettek a háború alatt, de aztán bementek a németek Párisba és, úgy látszik, a francia kultuszminisztériumnak más dolga akadt. Nagyon jól esett a „Váratlan vendég“ premierjén, hogy Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes és Ries István igazságügyminiszter melegen gratulálták és megköszönték, hogy a szociális tartalmú darabot hűségesen tolmácsoltam a magyar tömegeknek. — Mondjon valami mulatságos epizódot a fordító életéből. — Faluldi Sándor, aki, akárcsak a fivére, egyik jótevőm vett ifjúkoromban, hivatott egyszer és átadott egy darabot, hogy sürgősen fordítsam le. Belepillantottam és csodálkozva így szóltam: „De hiszen ez magyarul van!“ Mire felejthetetlen barátom mosolyogva így szólt: „A szerző is azt hiszi. Ültesd csak át érthető magyar nyelvre.“ — Ismeri a külföldi írókat, akiknek a művéből fordított? — Sokat közülük. Mulatságos kalandom volt Noel Coward-dal, a nagy angol íróval. Korda Sándor házában mellette ültem egy vacsorán. Fogalmam sem volt, kihez van szerencséim és kedélyesen beszélgettünk. Amikor megtudtam, hogy mi, csoda nagy személyiség, büszkén meséltem el, hogy én fordítottam magyarra két darabját. Erre dühbe gurult és szemrehányásokat tett, mondván, hogy egy vas tantiemet sem kapott Budapestről. Egész este’ murizott velem. — ön szerint mi a kötelessége a jó fordítónak? — Hogy érthető nyelven közölje a magyar közönséggel az író gondolatát. Ne ijedjen meg némi változtatástól. El kell mondanom, hogy a „Váratlan vendég“ főpróbáján egyik illusztris kollégám kifogásolta, hogy az egyik szereplő azt mondja a lányra, hogy „hisztérikus“. Megmagyarázta, hogy „hisztériás“ a helyes kifejezés. Vitatkozni nem akartam vele és megfogadtam, hogy amennyiben a darab a Korányi delinkán is színrekerül, okvetlenül a helyes orvosi kifejezést fogom alkalmazni. Viszont a darab hóde egy félművest textiles, szerintem budapesti színpadon nyugodtan mondhatja egy nőre, hogy hisztérikus. — Mik a legközelebbi fordításai? — Noél Coward „Vidám kísértet“ (Várkonyi fizetni fogja a tantiemet). Aztán Somogyi Kálmán megbízásából most fordítom Létraznak egy vadonúj bohózatát. Jób Dániellel is tárgyaltunk Leopold Marohand vígjátékának fordításáról. — Mint színpadi, szerző, tanult valamit a sok fordításból? — Hogyne. A 125 fordítás tanulmányozása után a társam Békeffi István már tökéletesen elsajátította a darabszerkesztés technikáját.