Színház, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-01 / 1. szám
színpadra élemedik ez a kétféle, egymást kiegészítő, komplex és a mai szemléletben is érvényes emberség, ezzel a legnagyobb dicséretet mondtam ki és ha lennének talán a részletekre és módszerekre vonatkozó észrevételeim, ezekre ilyen rövid beszámolóban nincs idő, nem is lényegesek és nem is tudom hitelesen megállapítani, hogy mennyiben következnek az apró hiányok azokból a nehézségekből, amelyeket a rendező virtuóz elgondolása vetett útjukba. Tömörebben koncentrált, egymásból közvetlenül fejlődő folyamatokban, ha két izzó drámai góc közé nem, ékre, löknének csillapító közjátékok, bizonyára kifejlődnének azok a feszültségek is, amelyek hiányát most némely ellankadásokban érezni véljük. Eddig tart, amivel Major Tamás rendezői elgondolásában nem egyezünk, ezután jön az egész előadás, amely jólesen nemzetiszínházi. Ez a shakespeare-i együttes, ami a legmagasabb rendű színházi képlet, fiatalok leles együttese. Major Tamás műve, mely maradandó és a jövő gazdag lehetőségeit tartalmazza. Azon kezdem, hogy az előadás stílusa szempontjából dramaturgiai jellegű kifogásaim is érvénytelenek. Amit Major Tamás akart, azt szükségképpen való leghatározottabb formájában valósította meg együtt Oláh Gusztávval, akinek színpadi konstrukciói és szuggesztív képei a rendező és a szcenikus ritka összhangjából keletkeztek. Itt említem Nagyajtai Teréz jelmezeit, amelyek az Oláh Gusztáv diktálta stílushoz igazodnak tehetségesen. Az együttes általános stjlusa az a realizmus, amit a shakespeare-i dinamika lendít túl a valóság méretein, pontosan anyagira, amennyit korunk valóságérzése megenged. Minden szereplőről nem beszélhetünk külön. Gábor Miklós „kölyökcézárja" öntudatos, friss, nemes, emberségesen célratörő fiatalember, s ezt azért kell mégis kiemelni a többi jó teljesítmény közül, mert egy meredeken felfelé ívelő színészpálya jelentős állomását jelöli. Gyökeresen, mélyen emberi Kőmives Sándor Lepidusa, megrázón éli végig Görbe János Enobarbus párhuzamos kis tragédiáját, keletiesen érzéki színek színezik a hűség alapszövetét Orhy Magda (Charmian) és Tóth Éva (írás) alakításaiban. Rokonszenves erő lelkesíti át Básthi Lajos Pompejusát, férfias líra tüzel Horváth Ferencárosában és a többi is mind visz egyéni vonásokat Major Tamás együttesének zárt kompozíciójába, maga Major Tamás is, aki a Hírmondót játssza, oroszos önmegtagadással a közös cél áhitatos szolgálatában. Ami esetleg fogyaték, azt nem érdemes észrevenni, az együttes elfedi a hiányokat. A csupa mai ember, ahogy azokat Shakespeare látta előre századokkal előbb, együttesük azon az elven épült, amit a rendező dramaturgi minőségében elhanyagolt; a maradandó lényeg formálódik meg ebben a pontosan stilizált emberségben. Márkus László Komivcs Sándor, Ujlaky László, Gábor Miklós Caesar és Cleopatra (Bajor Gizi és Gábor Miklós) Nemzeti Színház : Antonius és Cleopatra (Kumán felvételei) Cleopatra a tengerre küldi harcolni a seregeket (Bajor Gizi)