Színház, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-08-05 / 32. szám
iUUai ellmondta a jj^/xJunJhA'xj^-rvak KÜLFÖLDI UTJÁNAK ÉLMÉNYEIT, EREDMÉNYEIT ÉS TANULSÁGAAIT Hellian Jenő, mint a luattyai szellemi élet lelkiismeretes natrvkövete, néhány hónapi külföldi kiküldetés után írissességéhez illő, rattyogó testi kondiccióban hazaérkezett s most Andrássy úti lakásának napos dolgozószobájában, — ahogy Anatole France mondaná. ..«a könyvek városában“ — fogadta a Színház munkatársát. S ahogy ceruza alá mondja külföldi útjának legérdekesebb élményeit és tanulságait, a riporter hálásan állapítja meg, hogy az interjú alanya levett a válláról minden szerkesztési gondot, mert az úti napló mellett egy kész és minden izében átgondolt tanulmányt kaviitt, ahol a tgazelő még aszavak rendjére és a szondatszerkesztők eleganciájára is ügyelt,semmit sem bízván serényen jegyző hallgatójára. Még közbevetett kérdésekre sem volt szükség Egyenes szárú pipájából nagyokat szippantva s néha egy szó, vagy egy jelző kifejezőerejét mérlegelve folyamatossal mondta el mindazt, ami itt következik: — Ez a külföldi utam, amelyet tíz év választ el a megelőzőtől, számomra a sok kellemes tapasztalat között azzal a hiányérzéssel végződött, hogy sehol sem tudtam színházba menni, sehol sem láttam szirházi előadást, sem Zürichben, sem Párisban. Londonban is csak egyetlenegyszer. Zürichben elmulasztottam* Znekmayer darabját. ,.A sátán generánisa‘-t, amely az elmúlt év legnagyobb sikere volt mindenütt. Párisban a színházak legnagyobb része nyári szünetet tartott már, csak az Ágnes Capra színház, amely alig nagyobb egy kis kabarénál, játssza változatlan nagy sikerrel a „Liliom“-ot, teljesen újszerű rendezésben és előadásban. Sokszor fogják még játszani. — Párisban nem tudtam megnézni René Claire filmjét, a Hallgatni arany“-t sem, noha három bemutató mozi jássza, de a jegyekért mindenüt óriási tömeg ált sort, így lehetetlen volt bejutnom. Csak a Lengyel—Lubitsch-filmet, a ..Lenni vagy nem lenni“-t láttam. Ez is rendkívül nagy siker, elmés és mulatságos. De eljutottam a Bolios Bergeres-be, amelynek revüjét a kodbon Budapesten járt Gyarmathy Miklós rendezte és tervezte. Hallatlanul tehetséges, ügyes és szép prukció, a fiatal magyar rendezőnek igen nagy sikere van. — Páris színifpjai ma nyitva állnak a világ minden színdarabjója számára. Igen nagy az érdeklődés a maagyar színdarabok iránt is, amelyeknek még a múltból nagyon jó a hírük. Ugyanez vonatkozik Londonra és Zürichre is. Soha ilyen jó alkalma a magyar drámairodalomnak nem volt arra, hogy értékeit külföldön elhelyezze, éppen ezért komolyan kell a magyar drámairodalom sorsával foglalkozni és mindent elkell követni, hogy darabjaink kikerüljenek a külföldre. De ahhoz, hogy darabjainkat a külföldön játsszák- elkerülhetetlenül szükséges, hogy azokat előbb Budapesten is bemutassák. Meg kell értetni a pesti színigazgatókat, hogy ha a külföldön ekkora érdeklődés mutatkozik darabjaink iránt, akkor ez az érdeklődés nem alaptalan szerelem, hanem józan üzleti megfontolás eredménye. A külföldi író sem ír kizárólag sikereket. Eppett úgy próbál, vergődik, éppen olyan tanácstalan, mint a magyar író. Sehol"sem alakult ki az a nyugodt atoszféra, amelyben az író kényelmesen és biztos kézzel dolgozhat. — Vonatkozik ez az irodalom minden ágára, elsősorban a regényre. Pártebam is, Londonban is vannak magyar könyvkiadók, akik magyar regényt szeretnének az idegen könyvpiacon elhelyezni. A kiadó helyzete odakint éppen olyan ingatag, mint nálunk; nincs papír és a könyvek isappant drágák. A jó könyv mégis elképzelhetetlenül nagy példányszámban fogy. Gara Lászlónak, a Párisban élő kitűnő fiatal magyar írónak „Saint Bonaface“ című regénye cg.... szavazat híján irodalmi díjat nyert, ^ Indig Ottó pedig egy gyermek regényével tényleg megnyert egy ötvenezer frankos irodalmi díjat. Indig sok sikeres filmet ír és az ősszel saját vállalkozásában mutatja be egyparti színházban a .,Torockói menyasszony“-t. . — A magyar írók külföldi érvényesülésének egyik legrégibb és legtehetségesebb támogatója Adorján Andor. Ő fordította a „Liliom"-ot. Ugyancsak ő fordította az én ,,Egy hér“ című darabomat is. — Londonban, amint említettem már, egyetlenegyszer rolant azínházban. A Sommerset Maugham egyik novedájából készült J'une című vígjátékot láttam, főszereplője Yvonne Arnaud, francia színésznő. A különben jelentéktelen és gyenge kis vígjáték kizárólag az ő személyes sikere. Rendkívül elmés és újmulatságos, igen népszerű színésznő, de ilyen sok van Londonban is, Párisban is. Bajor Gizi azonban egyetlenegy sincs. — Nagyon sok régi ismerőssel találkoztam mindenütt, örültek nekem, kedvesek, előzékenyek voltak. Lagmeghatóbb és legbarátibb találkozásom Korda Sándorral, Sir Alexander Kordával é S öccsével Korda Vincével volt. Korda akkor érkezett haza Amerikából. Ahogy a repülőgépnél leszállt, rögtön felhívott. Feleségemmel együtt nála vacsoráztunk és késő éjszakáig beszélgettünk budapesti barátairók Noha huszonhét év óta él távol Magyarországtól, gyengéden ésszeretettel érdeklődik mindenki iránt, akivel annak idején pályáját megkezdte. Sokat kellett neki mesélnem Kálmán Jenőről és híres kutyájáról is, amely később itatála után regényhőssé avanzsált. ■ Kordának annak idején nem engedték meg, hogy megcsinálja a magyar filmet így hát kénytelen volt az angol filmgyártást megcsinálni. De ez nem gátolta meg abban, hogy meg maradjon magyarnak. Példátlan jósággal segít és támogatminden lua (o az ügyet. Most, amikor hazajöttem és látom azt az áldatlan harcot. Iialus Junáí feleségével ieglétogazta Korda Sándor defifinius fémgyárát. Ir. Vigyázd .Vladá? Stella .Adorján. Korda Sándor, Heltai Jenő. Itellahné. Korda Vlme