Színház, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)

1948-01-01 / 1. szám

„PETER GRIMES“: halásztragédia az Operaház színpadán Ifjú ember és­­ angol a ,,Peter Grimes” szerzője. És ez sokat megmagyaráz. Az ifjúság vakmerőségével visz a nagy szcénákhoz, vad bonyodalmakhoz, patetikusan hömpölygő akciókhoz szokott operaszínpadra egy szürke, jelentéktelen, ösz­­tövér kis történetet és — mint régi normann hajósok utódához illik ! — új földek felfedezésére indul: angol létére operát ír, holott Harry Purcell óta, tehát mintegy három évszázada nem termett igazi opera az angol földön ! Crabbe százhúsz esztendős költeménye igézte meg a képzeletét, Crabbe tiszteletes úr saját­ságosan komor, ködös poémája, amely egy óceánparti halászfalu lakóiról szól. Ezt a jelentéktelen miniatűr-társadalmat merész kézzel ragadja meg Benjamin Britten és a köznapi históriácská­­ból zordon sorstragédiát tud fölnagyítani, a hétköznapinál hét­köznapibb falusi sablon-alakokból érdekes és nyugtalanító jelllemképeket. A szerelmi ambícióból pénzsóvárrá lett, halász magányba zár­kózott, tragikus és démonoktól űzött színpadi hőssé lesz, a fontoskodó, min­den lében kanál vénasszony a végzet feketefátyolos wagneri istennője !... Olykor mintha Dickens valamelyik kisvárosi regényének alakjait látnók a színpadon, de atlanti köddel bevonva. Az unalmasságig szürke akció mögött félelmetesen tágul ki a második sík: a misztikum világa ! Britten muzsikája tökéletesen illusztrálja a környezetet, a cselekményt és az alakokat, a tengermorajt, a kavicsok görgését, a ködöt, a tereferét, a súgás-búgást, az ármányt és az egyes szereplők karakterét. Gazdag, színpompás, me­rész és valóban drámai légnyomást árasztó zene, amely egy nagy tehetség ma még egyenetlen, különböző stílusokat eklektikus módon összekötő, reminiszcenciákkal küzködő alkotása ugyan, de súlyos mondanivalók, mély költőiség, robbanó drámai vérmérséklet kifejezője és­­ ékesszóló kifejezője . A hangszerelés elmésségét, jellemző erejét, színpompáját, bravúrját külön kell említeni. Az előadás? Operaházunknak ismét ki­­­emelkedő munkája! Ferencsik János a Britten-muzsika minden rejtőző szépségét, a zengő hangóceán mélyére elbújt gyöngyszemét felhozza és elénk veti. Mesteri munka, amely egyensúlyt teremt az olykor túlságosan uralomra törő zenekar és az elsápadó színpad, majd a hirtelen öntudatra ébredő színpad és az elhalványodó zenekaa kö­zött . Oláh Gusztáv, a rendező és Fülöp Zoltán, a színpadképek művésze mint két varázsló idéz elénk egy messze világot: az óceán­parti angol halászvároska képe ez, sürgő-forgó alakjaival, egy-egy régi angol, vagy hollandi mester képének eleven mása. Márk Tiva­dar jelmezei pedig ódon angol metszetekről idetévedt szerencsés szín­foltok : az énekesek külsőre is egy dickensi világ hús-vér alakjait elevenítik meg ! A tömeg, ez a súgóbúgó, örvénylő, ármánykodó, gyűlölködő, összecsapódó, majd szétrebbenő sokaság, a rendező tündöklő tehetségét hirdeti. A színpad tagoltsága a város sürgő­­forgó életének és egy felfokozott drámaiságnak a kifejezésére ad módot. Pless László karigazgató és az énekkar művészei zeneileg és drámailag rendkívülit művelnek : ez a kórus főszereplője a zenedrámának, százarcú, százjellemű, százakaratú tömeg, amely azonban mégis — egyetlen egy! Udvardy, a címszereplő már első megszólalásával teljes arcért ad Péterről, a halászról és megüti azt a titokzatos, révedező hangot, amely a tragédia és a rej­telem közelségét hirdeti . Palánkay Klára a kisváros vésztjósló és vészthozó Szibillájának sötét denevér-alakját lenyűgözően áb­rázolja. Báthy Anna nemesen játszik és finoman énekel. Losonczy egy nyers, de nemeslelkű tengerész éles profilját rajzolja elénk életteljesen, Németh Anna hangja szépen zeng, Gábory Magda- Mátyás Mária, Fehér, Kálmán, Angyal-Nagy, Mateczky, valamint egészen parányi szerepében Sugár Dezső és Szomolányi János kiváló jellemző tehetségnek bizonyul és szerencsésen illeszkedik bele a rendező, Oláh Gusztáv mesterművébe , az együttesbe­­ (Utóiratnak csak ennyit: Lányi Viktor és Staics István fordítása igen szép !)­­. ^ FOLYAM­I SZÁM 1948 JANUÁR 1-TÓL JANUÁR till írja : Balassa Imre Korunk egyik legkülönb magyar­ját, világraszóló zeneköltőnket, Ko­dály Zoltánt köszöntöttük a szép hangversenyen, mikor a Székesfővá­rosi Zenekar és a Budapesti Kórus a szerző vezényletével zendítette meg a „Psalmus Hungaricus“-t. Kodály maga vezényelte gyönyörű ,,Con­­certo“-ját is,­ míg Somogyi László Ko­­dály-dalok mesteri kíséretével szer­zett szép perceket a hallgatóknak. Két Kodály-dalt, Berzsenyi és Ady szövegére, Jámbor László szólaltatott meg, zengőn és költőien! A Vígopera Verdi „Traviatá“ját adta elő. Endre Bélának ezúttal szerencsésebb estéje volt, kevésb­é nehézkesen vezényelt, a Verdi-muzsika regényes és lírai teatralitását is jobban megközelítette, mint a mozarti idealizmus világát vagy Donizetti ,A dullam^bidogságát. Iván Margit üde, világos színű szop­ránja szép jövőt jósol, különösen ak­kor, ha a tehetséges fiatal énekesnő a legato titkaival is megismerkedik! Turay Sándor ezm­es, zengő és ki­egyenlített tenorja, jó muzikalitása és természetes dallamformáló tehet­sége kellemes meglepetés! Mindszenti Ödön öreg Germont-ja szép alakítás. Szécsi Ferenc rendezése hibátlan, Bartay Éva a táncok betanításával jeleskedett. Beethoven fenséges „Missa Solemnis“-ét a leghivatottabb, Bárdos Lajos szelleme és mesterkeze zendítette meg! Különösen a ,,Bene­­dictus“ lebomlása és az ,,Agnus Dei” mennyeket kereső átszellemült só­haja ragadta meg a lelket, de az egész előadás igézően szép és ma­gasztosan beethoveni volt! Elena Ni­­colaidi a „Carmen“ címszerepében és a „Troubadour“ Azucenájában gyö­nyörködtette Operaháziunk közönsé­gét bársonyos, puha, szépen kiegyen­lített hangjával, dallamformáló mű­vészetének finomságaival és éneké­nek kifejezésbeli gazdagságával. Föl­melegedni azonban nem tudunk, egy pillanatra sem, Elena Nicolaici alakí­tván Margit és Turay Sándor fájától! Az átélés­­őszintesége hiány­zik alakításából. Nem drámai tem­peramentum. De — igen jó énekes­nő! Bisztriczky Tibor hosszú idő után először lépett a pódiumra. A tehet­séges fiatal hegedűművész vonóveze­tésének biztonsága, stílustudása, fel­fogásbéli választékossága és zenei gondolkodásmódjának leszűrtsége va­lóban ritka erény!­ zmn­em

Next