Színház, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)

1948-03-30 / 14. szám

Minden álmom naívsága­tett Vadonatúj primadonnát avatott a Magyar Színház a múlt héten bemutatott Strauss-operettjében. Soha nem hallott nevet hirdetnek az öles plakátok, Vally Gabriellát, mint a Strauss­­keringő énekes pacsirtáját. Meglátogattuk őt az egyik előadás­­szünetében az öltözőjében. Fiatal, rendkívül csinos, kipirult, ifjú hölgy igazgatja magán a sminket tükrei és virágai között. Bol­­dogan felel minden kérdésünkre, csak úgy árad belőle a szó : — Minden álmom valóság lett. Sőt azt mondhatnám, az, ami most történt velem, sokkal szebb, mint ahogy elképzeltem­. Csupa hála a szívem, mert amit a Magyar Színház igazgatósága, Gá­spár Margit és a színház főrendezőije, Szabolcs Ernő velem tettek, az meghazudtol minden olyan hiedelmet, amely szerint a kulisszák világa intrikákkal van tele. — M­s a kollégák ? — Ha szabad kollégának neveznem b­ajor Gizit és J­adu­­merszky Margitot, akkor újra c­sak a legszebbeket mondhatom. Í­gy segítettek rajtam, mint egy kis csibén szokás, hogy húsvéti hasonlattal éljek. Minden instrukciójuk aranyat ért. Igyekeztem is megfogadni tanácsaikat, még a legkisebb nüanszban is. Talán nem dicsekszem, ha elmondom, hogy Bajor Gizi szerint a próbák elejétől a premierig rendkívül tanulékonynak bizonyultam. —­­Mit csinált eddig ? — Énekelni tanultam. Hat éven kere­sztül dolgoztam és ebben a legtöbbet mesteremnek és egyben férjemnek, Iirnesto Weilernek köszönhetem. Ernesto úr, a férj és énekmester szerényen húzódik meg az egyik sarokban, őt sem kápráztatja el a siker. .Mintha azt mondaná nyugodt tekintetével, hogy „tovább dolgozni, egyre többel, mert ez a művészet útja”. — Milyen az új primadonna otthon­a! — kérdezzük mind­­kettőjüktől egyszerre. Most már meg­szólal a férj is. — Kitűnő asszony. Tessék róla meggyőződni. . . l’•■.s ezzel megkínál bennünket egy szelet csokoládés diós tik­l­isal. Tényleg, nagyon jó,­­szin­te kedvünk­­ulni.i megtan­sulni. De Vally Gabriella .szerényen elhárítja ezt a dicsőséget és inkább a m­űvészetről beszél . — ,azt tessék megírni, hogy főleg nívóra törekszem. Opera­­énekesnő akarok lenni s ha operettet énekelek, az­­Strauss vagy Cehár legyen. A hangom Urai szoprán és az olasz énekkultúra segítségével, amelyet énekmesterem ismertetett meg velem, ma­­gasabbrendű célok felé törekszem. Mielőtt elbúcsúznánk, még egyszer kéri, hogy főként elége­dettségét írjuk meg. Semmiféle panaszra nincs oka, sőt, ha a benne ujjongó boldogság énekké válna, betöltené nemcsak a szín­házat, de az egész­­várost. Fiatalság, szépség, siker, boldogság — mein l­iebchen­, was wilst du mehr ? .­. K. mondja VALLY GABRIELLA a Magyrar Színház új primadonnája O^pthzili/xinJhox:Friss ibolyánessék! Tavasziasabb elmei alig adhatott volna a színhi­z ennek az­áj produkciójának, amelyet nyilván a kabaré­ .tzomik­éri,ságárii vah'i tekintettel, látványos revűne­k minősített. Valójában mégis inkább kabaré ez, majd­nem azt mondanám: centenáris kabaré, mert nemcsak az imént lezajlott márciusi ünnepségek hangjából idéz egy csipetnjt, hanem a kabaré hőskorából is előkotorja valahonnét a lomtárból Coste „Görbe bögre” című kisaperettjét. Szívesen meg­­állapítom, hogy a francia muzsika tündéri szellemessége úgy tör át a dohos szövegen, mint ahogy a májusi friss légáramlat ömlik be egy évtizedek óta először kit­árt ablakon, s és ebben a varázslatban részes Németh Marika is, aki egy első­­filmes csikó zabolátlan bájával és tavaszi jókedvével tölti meg a színpadot. S ha nem is a kabaré pliocén­ korszakából, de elég távoli múltjából kerül­ elő Vadnai László „Őfensége szobája” című kis tréfája, szinte igazolásául annak a tételnek, hogy semmi sincs olyan gyors hervadásra mérve, mint egy valamikor eredetinek látszó színpadi ötlet. Szerencsére K­áday Imrének, Feleky­­Sárinak és Solthy Györgynek kedvessége sokat simtt a helyzeten. Igazi revü ezzel szemben Fényes ,Szabolcs „Spanyol para­­frázis''-a, amely képben,­ színben, hangulatban és muzsikában egyaránt pompás, továbbá a B­ársony Dénes „Sláger-cuvalence " és Gershwin: „Rhapsodie in Hlae'' láncfantáziája. Helyszűke miat csak a szereplők névsorát adhatom, a dicséretet gondolja hozzá az olvasó. A Parafrázist táncolják:­­Alfonso, Farkas Vera, Vértes Klári, Tarján Panni, Garay Sándor, Plogár Richard, a Rhapso­­dia, Pásztor Vera, Sailay Zoltán, Vashegyi Ernő és a színház balettkara. Hangos sikere van a két Latabárnak, Keleti Károlynak. Komoly sikere Dayka­­Margitnak, Leholay­­árpádnak és Pécsi Sándornak. h. i.

Next