Színház, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)
1948-06-29 / 27. szám
Medgyoszay Színház számára! Új műfajt kitalálni majdnem lehetetlen, tehát legjobbnak ilátom, ahol egyelőre nem kötök szerződést egyik műfajjal a senée felváltva adok prózát és zenét. A próza természetesen nem mehet túl a vígjáték határrán, a zenée pedig legfeljebb a zsense bohózatig terjedhet. Színészekben a tíztagú törzstársulaton kívül mindenkire számítok, aki él és színész. — Mint színpadi kiadónak,biztosan egy sereg darab van na, esztakfiókjában. — Sajnos, ez tévedés. A jó darabok nagy részét márodaadtam a többi színigazgatónak! Fellegi István: Már meszeljük a színházat A Józsefvárosi Színház igazgatását Fellegi István, az ismert rendező és a színész vette át. Felfliegi volt az első, aki a felszabadulás után előadásokat rendezett a Magyar Színházban és Újpesten. Most tökéletesen kész programmal áll már a szezon előtt. — Én kezdem elsőnek a szezont, mert már a nyáron szabadtéri játékokat rendezek a Kálvária-téren. A négyezer személyes színház építkezései máris megkezdődtek, elsőnek a Cigányprímás-t mutatjuk be, Ajtay Andorral a címszerepen. Sajó van róla, hogy Ajtay rendezi a produkciót Utána a GUI Baba és a Három a kislány kerül színre ugyancsak Ajtayval, összes a Józsefvárosiból repertoár-színház lesz. Régi nagyoperettek kerülnek felújításra, így például a Cigányszerelem, Bob herceg és az Éva. Hathetenként új magyar szerzőt mutatok be. Az első darabok között szerepel Upton Sinclair Kutató Sámuel című regénye, Bihemi Klára dramatizálásában és Baross Elemér Vadszamár című vígjátéka. — Kik lesznek a színház tagjai? — A prózai darabokat a Nemzeti Színház vándortársulata és vendégszereplők mutatják be, az operettekre pedig saját társulatom lesz. — További tervekt — Gyermekszínházat csinálok, ahol azonban nem bolondnak, hanem embernek fogjuk a gyerekeket kezelni. Ebben a sorozatban elsőnek Szvjedlov A mese című játékát mutatjuk be, felnőtt szneszekkel. Ezenkívül meglepetést is tartogatok: a színház ugyanis saját vállalkozásban bistrot rendez be. Ez egész nap nyitva lesz és a hasznot természetesen a színház céljaiira fordítjuk. Havonta népi mulatságokat rendezünk, amelyen a színház tagjain kívül, a közönség is részt vesz. Mindezt azonban még rengeteg munka előzi meg, hiszen a színházépület sincs még használható állapotban. Remélem, ebben az újjáépítési minisztérium is segítségünkre lesz. Mi mindenesetrea munkát már megkezdtük és a színház meszelését máris magunk vállaltuk. Greguss Zoltán: Azt sem tudom, melyik utcában van a színházam A Kis Színház koncessziója az egyetlen meglepetés: Greguss Zoltán kapta az engedélyt. — Engem lepett meg az egész a legjobban — válaszolja kérdésünkre kicsit nevetve, kicsit haragosan. — Relül az újságokból érrtesültem, hogy más sziránkiat kaptam, mint amelyikre pályáztam. Én határozottan, a Medgyadzayra adtam be pályázatot és nem a Kis Színházra, így tehát az egész illuzórikus. A koncessziót át sem veszem! —Mondja, Greguss úr, volt már életében a Kis Színházban. — Nem! Soha életemben. És írja mrtt, hogy azt sem tudom, melyik utcában van. Elime az egy évre kiadott színházengedélyeik tulajdonosainak elképzelései, tervei és vágyai. Reméljük sikerülni fog. • Földényi Ervin Sebestyén Mihály Felleli István Greguss Zoltán BARÁT ENDRE: Levél az új sziniévad igazgatóihoz „Igazgató: Ti ketten, kik már annyinek Bajban mentőim volatok, Honnukban jósoltok-e, társak Sikert ez új válalkozásnálsP* (Goethe) Az elmúlt sziniévad igazgatói — a Faust előjátékának színigazgatójához hasonlóan — sokszor szóltak már az Íróhoz, a Színészhez. Azokhoz, akik a ,jbajban“, ha nem is éppen „mentők“, de tagadhatatlannul segítőtársak voltak. Az íróhoz intézett felhívásuk legtöbbször így hangzott: magyardairabokat várunk! Nemcsak várták, de valósággal követelték ez újságok hasábjain, a rádión keresztül a magyar szindarabokat — és meg is kaptákazokat. Jót, rosszat vegyesen, de mindenesetre eleget ahhoz, hogy akár három mezonra való műsoranyagot kiválogathattak belőlük. Színigazgatóink közül többen még ennél is tovább mentek: programmba vették a magyar azíndarabokat, hirdették, dicsérték, csak éppen — néhány kivételtől eltekintve nem hozták színre. Csodáljattásiképpen a programmnaíre azt a részt, mely külföldi darabok'at 'hirdetett, majdnem hiánytalanul teljesítették, — a magyar darabok 'legtöbbje azonban a legjobb esetben áttolódott a következő szezonra. Ha egy külföldi darab megbukott — mert ilyen is történi, — ez az esemény nem indította a színidirektorokatarra az elhatározásra, hogy a többi külföldi darabot levegyék a műsorról. Viszont egy magyar színmű sikertelensége szinte gyászba borítota a színházi világot aaz igazgallókait egyegész szezonra elrettentette atól, hogy ismét magyar művet vegyenek elő. Ezzel szemben joggal várhattuk volna, hogy egy-egy magyar siker után — mert Ryen is volt, — ismét magyar színművel próbálkozzanak. De (akárhogyan is történt eddig, — most itt az idő és alkalom arra, hogy jóvátegyék a mulasztást, a magyar írók mellőzését. A „bajban“ társakat valóban társul kell fogadni Meg kell hívni a színpad fogadótermébe (azokat is, akik még csak most kezdenekbarátkozni a színpadi irás fortélyaival, de akik mégis élő és hiteles alakokat tudnak formálni, akik vérbő, lüktető cselekményben, művészi keretben félreérthetetlen, kemény mondanivalóikkal akarnak üzenni a magyar demokrácia dolgozóinak. Az új színiévad igazgatói ne csak lelkes nyilattkonitaikban követeljék a magyar darabokat, ne csak rádióankéteken biztassák, ösztökéljék az íróikat. Tárják ki eléjük a párnáis ajtókat! íróasztaluk ne legyen bástya, mely mögött megközelíthetetlen trónszéken ülnek. Ne történhessék meg, hogy érdemes, tehetséges írók kedvük vesztve, elkeseredve, megszégyenülten távozzanak az előszobából, mert az igazgató ismételten „nem ér rá'*' fogadni őket. Befcsüljék és szeressék az írókat! Ha színházuk felé közelítenek, fogadják őket tárt ikarral, menjenek is eléjük néhány lépéssell... És olvassanak már végre igazgató urak! Minden más olvasnivallójuk mellett szindarab-kiteiratot is. "Es merjenek ítélni, ne tétovázzanak tfélévestb. Tiráljáák el maguk is a benyújtott darabokat. Biztassák, bátorítsák a szerkőt V'Sgy szidják, de foglalkozzanak vele és művével. És döntsenek. Dobják vissza a rosszat, fogadják el a jót, Vgy dolgogassák át, ha kell (s ha meg tudják győzni az írót igazukról). Addig vesződjenek a színdarabbal és szerzőjével, mig a művet szinpaidkészen át nem vehetik, mig értékeit nem bontja le mesterségbeli tévedés, elhibázott szerkesztés. I ■ Hia pedig elfogadták .. legyen' hiteles a szavuk s szentírás az aláírásuk a szerződés papírján ... Mi, akik megismertük a dolgozó tömegeik kultúrszomját, egyre fokozódó érdeklődésüket, mellyel a színház felé fordulnak, — sikert jósolunk az „■új vállalkozásnak“. De ez a siker csak akkorlehet igazán hasznos és a bailandás valódi alkotóeleme, ha a magyar író lelke, hite, hangja, gondolatainak ereje, jövőt formáló művészete is helyet kaphat a színházi világ relilerdtorfényű küzdőterén ...