Színház, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)

1948-05-11 / 20. szám

II „Simone Boccanegra“ új Hszereplőkkel Vasárnap este a fölújított „Simone Boccanegra“ muzsikáját fiatal ker­­mester, Varga Pál elevenítette meg. A hangszíneknek ez a gazdag fan­táziával megáldott szerelmese, a nagy és bő muzsikustemperamentumok közé tartozik. Eleven életté forróso­dik benne Verdi elemi erejű drámai­­sága, fellobognak a partitúra káprá­zatos színei és ugyanakkor megvilá­gosodnak a drámai mondanivalók is Az instrumentális hatásokat felfo­kozza, kivirágoztatja, de — soha, egy pillanatra sem felejti el, hogy — énekeseket kísér a zenekara! A címszerep új megszemélyesítője, Jámbor László, a legszebb pillana­tokat szerezte számunkra! A plebe­­jus-doge nemes rezignációját, fér­fias melanc­hóliáját, bölcs méltósá­got sugárzó alakját dúsan zengő baritonjának borongó csellóbfogásá­­val idézte elénk s e megindító Verdi­­alak lelki portréját gazdagon színez­te. A finoman rajzolt frázisok remek­lésével a belső izgalom megrázó ké­pét s az emberi tragikum elemi erejű kifejezését tudta visszaadni Az éneknek és az alakításnak, a kifeje­zésnek és az átélésnek klasszikus összhangja az, amivel­­a fiatal mű­vész megajándékozott bennünket ez estén! Vargha Lívia szárnyaló szop­ránjának éterikus tisztasága és szik­rázó csillagfénye alakításának meg­indító bájossága és nőiessége, drá­maisága és meggyőző ereje elragadó. Az új Adomo, Simándy József, szép színű tenorjának hajlékony instru­mentumát egyre fejlődő formaérzék­kel hajlítja az érzelmek és szenve­délyek, a gondolatok és lelkiállapo­tok ideális kifejező eszközévé. A há­rom új főszereplőről kell most szó­­lanunk, ez a tisztünk, ez a felada­tunk, de nem tudunk ellentállni a kísértésnek, hogy az együttes régi ékességéről, a hozzánk visszatért Székely Mihályról meg ne emlékez­zünk! Basszusának zengése mint bű­vös kupola borul fölélik, hatalmába ejt és megigéz! Ám ez a tündöklő férfihang egy pillanatig sem tetsze­leg önmaga szépségében, a művész nem al­acson­yodik virtuózzá. Fiesco komor drámai profilját oly erőtelje­sen és beszédesen rajzolja elénk az énekművészet és alakítás eszközeivel, ahogyan költők álmait és álomalak­jait még kevesen keltették életre, akár a próza realitásában, akár az operaszínpad zengő teljességében! Fodor János világraszóló szépségű baritonja, ez a titokzatos varázsú istenadomány, ez estén újra elkáp­ráztatott bennünket. A szenvedély démonaitól megszállott s a gonoszság örvényeibe szédülő Paolo sötéten szí­nezett, nyugtalan alakját per­ig su­­gallatos erővel idézte elénk az ének­nek és az alakításnak, a döbbenetes emberábrázolá­snak és a zengő kifeje­zésnek ez a mestere! B. I. VIZVÁRY MARISKA ÖTVENÉVES JUBILEUMA Ri­tkán látott bensőséges ünnep­ség keretében ülte meg vasárnap este a Nemzeti Színház és közön­sége Vizváry Mariska ötvenéves színészi jubileumát. Megható lát­­­vány volt az ünnepi fényárban úszó színpad jobbszélére állított emelvényen Vizváry Mariska, őszen és mégis fiatalon, körülötte félkörben mindenki, aki csak szá­mít a színház tájékán, csillogó szemekkel, könnyes derűvel. A kultuszkormány üdvözletét Bóka László államtitkár tolmácsolta, majd Major Tamás igazgató a színház, Bajor Gizi és Bartos Gyula a kollégák, Jákó Pál a szí­­nészszakszervezet, Kelle Pál a kritikusok, Földes Imre a szín­padi szerzők nevében köszöntötte az ünnepelttel A műszakiak­, a nyugdíjas színészek, a Színművé­szeti Főiskola szónokai után dr Szalnoky Viktor az Opera­­és a Nemzeti Színház, örökös tagjai nevében fejezte ki jókívánságait. A megható ünnepség után Viz­váry Marikka nagyatyjának, Szi­­gethy Józsefnek „Rang és mód“ című darabját mutatták be ünnepi előadásban. Különösen az öreg házaspárt játszó Vizváry Maris­kának és Bartos Gyulának volt nagy sikere. Rajtuk kívül Major Tamás, Ujlaky László, Lukács Margit, Or­­y Magda, Tompa Sán­dor, Bihary József, Gőzön Gyula és Létay Klári alakítottak egy (Weltes felv.) » *VI*tri­y Mariska és Birtos Gyula » „Rang és mié" főszerepeiben A jubiláns virágai közt egy­­fém­es, birsalma illatú karakte figurát

Next