Színházi Élet, 1990 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1990-10-09 / 20. szám
50 ÉVE 1940 mind anyagi szempontból ki fogja elégíteni mindazokat, akik várakozással néznek az új igazgató, Kern Aurél működése elé." - október 9-én, szerdán este megnyitották a Belvárosi Híradó Filmszínházat. Egy éven belül ez már a második híradómozi Budapesten, amelynek szükségességét az események felgyorsulásával indokolták. „A közönség érdeklődése - hangzott a hivatalos magyarázat - egyre inkább a filmriportok, az aktuális filmek felé fordul.” Ha a naptárra pillantunk s a felgyorsuló európai eseményekre gondolunk, ez ésszerűnek látszik. Mégis: a belváros vadonatúj, reggel 9 órától este 9 óráig üzemelő nonstop mozija, amelyet előszeretettel reklámoztak „nyugat-európai értelemben vett kényelmes, ízléses és pompásan temperált levegőjű” filmszínháznak, létrejöttét egy sötét manipulációnak köszönhette. A Petőfi Sándor utcai Belvárosi Színházat ugyanis, amelynek helyén a Belvárosi Híradó megnyílt, a szó szoros értelmében elkótyavetyélték. Patkós Györgynek hívták a tettest, kevéssel ezelőtt távolították el a Nemzeti Színházból, ahol művészeti titkárként a szélsőjobboldal beépített embere volt. Czakó Pál kollégájával, a másik művészeti titkárral együtt megpróbálták megbuktatni Németh Antal igazgatót, aki azonban ebben az esetben erősebbnek és erélyesebbnek is bizonyult náluk. A két titkárnak távoznia kellett, de a Színművészeti Kamara segédletével mindketten hamarosan fontos, vezető szerephez jutottak Patkós György a Petőfi Sándor utcai Belvárosi Színház élére került, ahol Bárdos Artur húsz esztendős örökségét kellett átvennie. A botcsinálta igazgató képtelen volt megbirkózni a feladattal és a gondjaira bízott anyagi és erkölcsi tőkét hamar eltékozolta. 1940 nyarán egy huszárvágással mintha jó üzletet csinált volna: a Belvárosi Színházat elcserélte a Madách téren még épülő bérházban lévő, mozi céljaira szánt helyiséggel, méghozzá oly módon, hogy „még egy kis pénzt is kapott, hogy ott gond nélkül kezdhesse jövő évi szezonját”. Egyed Zoltán leplezte le Kiss Ferenchez, a Színészkamara elnökéhez intézett nyílt levelében ezt a színfalak mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával létrejött tranzakciót. „Nem tudom, van-e összefüggés a régi Belvárosi Színház tervezett megszüntetése és a fiatal Patkós György igazgatói működésének mérlege között - noha a napilapok fentebb említett közleményeiből világosan olvasható a célzás, hogy a szezon folyamán súlyos terheket vállalt Belvárosi Színháznak jövő szezonja érdekében nagy szüksége volna arra a kis tőkére, amelyet a Madách Színház helyiségének bérlőtulajdonosai jótékony pluszként a Belvárosi Színház helyiségéért való csere fejében felajánlottak de ez már mégiscsak kissé sok volna a jóból, hogy a fiatal Belvárosi színigazgató egy évi gazdálkodás után a magyar művészi közvélemény és a színházba járó közönségnek egyszerűen fittyet hányva, senkit meg nem kérdezve, egyszerűen elcsendzseljen egy mégiscsak nagy múltú, mégiscsak tradíciókkal bíró, elragadó, finom és otthonos színházhelyiséget, egy még be sem melegített, forgácshulladék szagú, vadidegen helyiséggel.” Kiss Ferenc válaszlevelében korrigálni kényszerül korábbi döntését: „A Belvárosi Színháznak a Kamara volt az édesapja s az igazgató hűtlen, hálátlan gyermeke. Bárhogy is forduljon a sors kereke, megbűnhődik érte. Keményen megbűnhődik. Én is megbűnhődöm, mert őt javasoltam a magyar, keresztény színházi kultúra e nagyon fontos őrhelyére.” SZÍNHÁZI ÉLET 53