Színházi Élet, 1912. december 22–29. (1. évfolyam, 4. szám)

1912-12-22 / 4. szám

I. évfolyam. 1912. december 22-től 29-ig. 4. szám. Hirdetések díj­szabás szerint. Előfizetési árak: Budapest és vidékre Egész évre 10 kor. Félévre 5 . Negyedévre 3 . Egyes szám ára Budapesten 20 f. A Máv. pályaudvarain és a vidéken 24 fill. S­zim­fai ÉLET -5 terhe»szin: cinczje Sdittior ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes buda­pesti színházak egész heti SZINLAPJÁVAL és a darabok .... TARTALMÁVAL .... Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal : Eötvös­ utca 31. Telefon 133—98. Mit nem tervez a jövőre? Abban a lázas igyekezetben, a­mely ilyenkor, karácsonyi számra a körkérdések kitalálása körül folyik, mi sem maradhattunk tétlenül. Valamiről mindig be kell számolni a közönségnek és jobban veszi ki magát, ha a tervek, remények, célok, miegyebek az illetékesek ajkairól hangzanak el, mintha mi vállalkozunk a reprodukáló sze­repre. Igen ám, csakhogy mit mond­janak az illetékesek ? Mert ugye­bár, önt, tisztelt közönség, már kissé elkényeztették a karácsonyi körkérdésekkel. Mihelyt azt látja, hogy valamely kérdés ezzel kez­dődik : mik a tervei a jövőre vo­natkozólag, — akkor Ön, tisztelt közönség, lebiggyeszti a szája szélét és azt mondja: jaj, de buta! Buta pedig azért, mert olyan valaki még nem született erre a világra, aki lezárván egy esztendőt, ne törné áj terveken a fejét. Buta másodsorban azért, mert az „em­ber tervez, Isten végez" című alap­elvnél fogva egészen meddő munkát végez az, aki a mások terveit csiklandozza ki. Hálátlan mester­ség ez, mert az újságíró a kö­zönség előtt szinte erkölcsi bűntár­sává lesz annak, aki valamiféle bejelentett tervet nem valósit meg. A „Szinházi Élet" tehát ezúttal részint a körkérdések iránt való hagyományos tiszteletből, részint azért, hogy a közönségnek is olyas­mit nyújtson, amiért nem jár ki bosszankodás, sőt talán némi kel­lemes kiváncsiság, egyszerűen meg­fordította az obligát kérdést és ezzel a váratlan fordulattal döb­bentette meg a színházigazgatókat : • Mit nem tervez a jövőre ? Mert erre a ravasz kérdésre csak látszólagosan egyszerű a felelet. Ha azt válaszolja a kérdezett, hogy mindennek az ellenkezőjét, amit tervezek, ezzel még nem vagyunk készen. Akkor már a közönség, amely a kérdés első formájától riadtan fordult volna el, így repli­kázik : —­ Jó, jó, de hát mit tervez ? És így egy csapásra két legyet sikerül leütnünk. Részben felejtet­tük a sablont, részben pedig min­den valószínűség szerint mégis csak

Next