Színházi Élet, 1913. február 23. – március 2. (2. évfolyam, 8. szám)
1913-02-23 / 8. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET volt Gál Gyula Caesar szerepében. Minden gesztusa, minden szava a fölény és humor derűs egybevegyüléséből oldódott föl. Nagyszerűen éreztette az elmúlás árnyát, mely már ott lebeg a híres hadvezér fölött: az öregség sápadt cserkoszoruja ! És Váradi Aranka mint Cleopatra ! Egy gyermek először a sphinx keblei között, amint szunyád a halkneszü éjszakában s Caesart bácsinak szólitja ! S a második felvonás nagy jelenetében Tatateotával , mikor megnő és büszke lesz, még túlnő szinte Caesaron is. Fényes volt Fái Szeréna a fődajka szerepében. Áldozatot hozott e büszke nő a színháznak, mikor élethűvé formálta az alakot. Somlai és Pethes Caesar környezetét egészítették ki férfias és józan emberábrázolásukkal. A kis Ptolemäus (Deák A.) köré csoportosult Hajdú, Lugosi és Bartos egyptomi alakja. Rajnai egy l'art pour l'art kereskedő alakját játszotta meg kecses könnyedséggel. Belzanort, a testőrök kapitányát Mihályfi, Cleopatra hölgyei közül Mátrai Erzsi és Kelemen Mária tünt fel. A rendezés mindenben híven követte Shaw intencióit, aki így írja elő a díszletet: „A csillagok és a felhőtlen égbolt mai kortársaink, csakhogy huszadfél századdal fiatalabbak, mint ma, bár ez egy csöppet sem látszik meg rajtuk." Nos, a csillagos ég ragyogott Egyptom fölött. A világítók kitettek magukért, a díszletek archaikusan stilizáltak, minden Shaw intenciói szerint történt s a színház meg lehet elégedve az előadással. Nemzeti Szinház. — Caesar és Cleopatra: Apollodorus (Rajnai) Cleopatra (Váradi A.) Caesar (Gál) Ruffio (Somlai)