Színházi Élet, 1913. április 12–19. (2. évfolyam, 15. szám)
1913-04-12 / 15. szám
2. oldal végtelenül éles megfigyelő tehetségét és született drámaíró voltát bizonyítja — írja a cikk — különösen, amikor a második felvonás végén mintha csakugyan végigsöpörne a színpadon gyilkos erejével a taifun. Ez az a nyomasztó, örök rettegést okozó érzés, amely a Taifun alatt minden idegent elfog és lebilincsel, megmarad egészen az előadás végéig. A dráma nem merül ki a második felvonás nagy jelenete után, sőt egyre fokozódik, egyre lendül, míg aztán egy megbékítő ívben önmagától aláhull. Beszél azután a cikk Mr. Laurence Irving-ről, aki Takeroma (az angol színlapon így szerepel) alakjában mesteri és minden müanszában kidolgozott alakítást produkált, továbbá Miss Mabel Hackney-ról, aki Helene hisztérikus alakját viszi színpadra bravúros készséggel, míg mellettük nagyszerűen állják meg helyüket Mr. Leon Quartemain és Mr. Leon Lion. A bizarr keleti téma teljesen lebilincseli London közönségét, amely estéről-estére ostromot intéz a Haymarket-színház pénztára ellen. így szól a cikk, amely több felvételt mutat be a Tiphoon londoni előadásáról. Ezek közül egyet mi is bemutatunk a közönségnek. Csortos — operettben, HSp igenis operettben, énekes és táncos szerepben. Nekünk , budapestieknek ez meglepetés és újság. Hozzászoktunk, hogy Csortos művészetét komoly vagy vidám drámai szerepekben csodáljuk és ezekben lelkesedjünk érte. Meglepődötten vesszük hát tudomásul a legújabb híradást hogy Csortos Gyula legközelebb egy operett főszerepében fog mint énekes és táncos művész bemutatkozni még pedig a Király Színházban. A „Puppchen" című német operettről van szó, amelyet Harsányi Zsolt fordított magyarra „Buksi" címen. S hogy az érdekességből még bővebben fusson az utószezoni újdonságban, ez a főszereplő nemcsak énekel és táncol, hanem a rövidnadrágos fiú. Ez csak elég érdekesség egy szerepre. Egyébként a Nemzeti Színház tájékán épen most hallottuk, hogy nem is olyan nagyon csodálatos és meglepő dolog az, hogy Csortos énekelni és táncolni fog, mert első komoly színpadi szereplése táncos szerep volt. Még színész-is iskolái növendék korában fölléptették a Nemzeti Színházban egy kis szerepben. A „Sursum corda" című darabban játszott egy fiatalembert, aki néhány mondatot beszél és azonkívül egy keringőt táncol a darab hősnőjével. Hát ez persze csak olyan jámbor tréfálkozás — de bizonyos, hogy Csor •••••••••••••••iimimi VIII., BAROSS-UTCA 87.