Színházi Élet, 1913. június 21–28. (2. évfolyam, 25. szám)
1913-06-21 / 25. szám
3. oldal SZINHÁZI ÉLET Stoll főrendező Entzensdorfba megy a bátyja kastélyába. Papp Miska a feleségével P. Tárnoky Gizellával nagyobb kirándulást tesz Erdély bérces vidékein, azután Korondon telepszik meg. Márkus László nem volna boldog, ha nem dolgozhatna. Azért nem is megy messzebb Balaton Kenesénél. Soós Margit Tirolba távozik, nyilván, mert az alpesi faluban megirigyelte a tiroliak vidám, sörszagú életét. Gombaszögi Frida a tengernyi sikert Via-Reggion pihenti ki, ahol a természetben találja meg mindazt a sok babért, amelyet művészetéért megérdemel. Vincze karmester feleségével együtt Spanyolországot keresi fel. Nyárai Tóni eljátsza a vidéken legkedvesebb szerepeit, a Cigányprímást és a Sabin nők elrablását, azután Gleichenbergbe megy. Békési karmester sógorához megy egy Gyula melletti pusztára. Szirmai Imre, bár ősztől fogva már a Népopera kötelékébe tartozik, ezúttal utoljára mint a Magyar Színház tagja megy szabadságra. És hogy joggal hivatkozhassék a Magyar Színházra, még a fizetését is innét kapja, igaz, hogy csak a fél fizetését. Ám azért valahogy kijön belőle, hiszen nem csinál nagy utat, mindössze Berlint, Londont, Ostendét és a Lidót keresi föl. Király Ernő még leénekli az énekelni valóit a vidéki színházaknál, aztán siet a felesége, Solti Hermin után, aki már kint is van Karlsbadban. Nádor Jenő, a nemrég feltűnt és közkedvelt fiatal bonviván Abbáziában fog nyaralni. Raskó a feleségével együtt Balaton-Lellét keresi föl. Latabár a családjával Riminibe megy. Dobi háromheti kabarétúra után hatheti sörkúrára megy Münchenbe. Dobos Margit, a bájos és tehetséges Dobos Margit Karinthiába utazik. Közelebbi adattal nem szolgált, de bizonyos, hogy e sorok megjelenése után egész Karinthia lázasan fog tipelni, melyik helységét tiszteli meg látogatásával a művésznő? Tanainé Halmi Margit ez idén Bodendorfba utazik. A gyönyörűen beszélő művésznő bizonyára sok lelkes hivet fog szerezni a szép magyar szónak. Szilassy Etel h árom éven keresztül a debreceniek dédelgetett primadonnája volt Szilasi Etel. Közben megpróbálkozott a kabaréval is és a könnyű múzsa szolgálatában ragyogtatta pazar képességeit. Mint kabaré-direktor és mint fő-attrakciója tulajdon társulatának, szédületes sikereket ért el és neve szinte egyedülálló a vidéken működő primadonnák között, mert neki csak imádói vannak s a kritika gáncsos szava még sohasem sebezte meg. Most abban a szerepben mutatkozott be a budapesti közönségnek, amely legbiztosabb fokmérője tehetségének. A Cigányprímás Sári-ja a skála, amely alá sorra odaálltak a vidék primadonnái és a legfőbb sorozó bizottság, a közönség mondta ki rájuk, hogy tauglich, vagy untauglich. Hát persze, hogy Szilasi Etel tauglich lett, ami annyit jelent, hogy a budapesti publikum szive-