Színházi Élet, 1913. december 7–14. (2. évfolyam, 41. szám)

1913-12-07 / 41. szám

II. évfolyam. 1913- december 7-től december 14-ig. 41. szám. Előfizetési árak : Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 -Negyedévre 2.40 . Egyes szám ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvardin 30 fill. SZINHMI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR. Erzsébet-körut 36. Telefon 89—78. R. Gombaszöghy Frida. Elmondja: Bród­y Sándor. Ebben az elhagyatott és művészietlen, sőt tervtelen nagy városban öröm, hogy ilyen erős akaratú, művészi tervekkel teli színigazgató van, mint amilyen Beöthy. Mert akinek az akarata erős, ahhoz a szerencse is hozzászegődik. Szerencse! Nincs szerencse, kihasznált véletlen és jó szem vart. A színi­akadémia vizsgáján meglát Beöthy egy fiatal nőt. Más direk­torok is látják, de ő hozza el Gombaszögi Fridát, leszerződteti, darabot keres a számára, szerepet ad neki és kiáll közénk és nekivörösödve, lebilincselő elokvenciával győz bennünket. — Rachel óta ilyen nem volt ! Még nem Rachel, de ennek a fiatal nőnek a pályája kiszámíthatatlanul nagynak ígérkezik. Föltűnő, de nem tipikus, hanem egyéni szépség. Karcsú, mint a párduc és mintha ennek a nemes állatnak a természetéből volna benne valami. Halkan, lassan, csaknem észrevétlen, lesből támad az idegekre. Hogy a szivekkel is tud-e manipulálni, ez a jövő kérdése, de nem kérdéses. Neki, bizonyos, hogy nagy és meleg szive van, amely sötét szinü hangjában folyton benne rezg. Azt mondták nekem, hogy valami nyelvhibája van és hogy annak idejében Tóth Imre — aki mindnyájunk között legtöbbet ért a dologhoz — ezért nem szerződtette, bár igen szerette volna. Lehet, hogy volt valami kis hibája, ma nincs, csak egy bájos sajá­tossága, a­hogy az „s"-t elsusogja. Érzéki, vérforraló, pedig szinte gyerekesen naiv hang ez, divatba fog ez jönni, uri dámák úgy fogják az „s" betűt elcsúsztatni, a­hogy bíbor nyelvével most ő. Egyébként gyönyörűen beszél, szárnya van a szavának és hallgatni ma már úgy tud, mint a nagy színésznők. Feledhetetlen és egy rend­kívüli művészi pálya kezdetének éreztem azt a jelenetet, amikor Gombaszögi Frida — kár, hogy ilyen hideg keresztneve van — hallgatja a színészt, amint ez az érzéki szerelemről tart brilliáns előadást. A leány kissé meghajolva, egy kevéssé tartózko­dóan ül a férfitől meglehetősen távol. Egy hang nélkül, felső testének ösztönszerű apró mozdulataival és világító arcával fejezi ki izgatott, vad, a tárgyban és a sze­mélyben való bódult elmerülését. Erős fehér kezével egy-egy figurát csinál, szeme elborul, a vér föl és alá lüktet finom bőre alatt. A festék nem látszik e nőn és

Next