Színházi Élet, 1913. december 21–28. (2. évfolyam, 43. szám)

1913-12-21 / 43. szám

SZÍNHÁZI ÉLET Nyilatkozatok a Mesterről. Újházi Edénél értjük meg igazán, men­­nyire tragikus minden színész művészete . Ilyen nagyszerűnek, ilyen jóságosan szép­nek és fölemelőnek sohasem volna szabad elmúlnia. . .... Deothy , , feaszle. Az ő lelkén szárad, hogy szinész let­tem, de az én lelkemen szárad, ha Ő elé­gedetlenebb velem, mint Én az ő nagy­szerű színészi meg tanári művészetével és saját magammal. ^^ ^^ Mint „közönség" is mindig csodáltam Újházi Edét és együtt ünnepeltem az ün­neplőkkel. Mint színigazgató is, örömest veszek részt oly ünneplésben, amely Új­házi Edének szól, méltatva érdemeit, di­csőítve művészetét, példaképpen állítva oda őt új nemzedékeknek Hálásan gon­dolok reá, mert hiszen tagjaim közt szá­mosan vannak, akik az ő tanítványai, és akik velem együtt tisztelik benne a — Mestert. „ . .. faludi­­ aabor. Mit írjak Újházi Edéről, amit meg nem írtam már százszor? Hogy milyen ragyogó színész, hogy ifjú korom legszebb emlé­kei hozzá fűződnek, hogy a legnagyobb szivü ember ebben az országban? Mind­ezt — ismétlem, — száz egyszer elmon­dottam már magam is, elmondották mások is. A Mesterről való véleményemet nem vethetem tehát papírra és nem is beszél­hetek róla senkinek. Azt teszem hát, hogy leülök a gramofon elé és bele­tapsolok egy órahosszat. A gramofon felveszi a tapsot és ezzel meg van örökítve az Újházi Edéről v­aló véleményem. Faragó Jenő: Újházi Edéről írni nem lehet. Mert Újházi Ede egyike azon kevés, kiváltságos művészeknek, akiknek neve élő fogalom lett. Mit mondjunk róla? Ugyanazokat a jelzőket, ugyanazokat a dicsérő szavakat, amelyekkel a határokat és fokozat­­okat nem ismerő kritika nálánál annyival kisebbeket és jelentéktelenebbeket is kitüntetett? Uj­ A Mester és nagyváradi tanítványa. Nagyváradi vendégszereplése alkalmával készült felvétel.

Next