Színházi Élet, 1913. december 21–28. (2. évfolyam, 43. szám)
1913-12-21 / 43. szám
SZÍNHÁZI ÉLET Nyilatkozatok a Mesterről. Újházi Edénél értjük meg igazán, mennyire tragikus minden színész művészete . Ilyen nagyszerűnek, ilyen jóságosan szépnek és fölemelőnek sohasem volna szabad elmúlnia. . .... Deothy , , feaszle. Az ő lelkén szárad, hogy szinész lettem, de az én lelkemen szárad, ha Ő elégedetlenebb velem, mint Én az ő nagyszerű színészi meg tanári művészetével és saját magammal. ^^ ^^ Mint „közönség" is mindig csodáltam Újházi Edét és együtt ünnepeltem az ünneplőkkel. Mint színigazgató is, örömest veszek részt oly ünneplésben, amely Újházi Edének szól, méltatva érdemeit, dicsőítve művészetét, példaképpen állítva oda őt új nemzedékeknek Hálásan gondolok reá, mert hiszen tagjaim közt számosan vannak, akik az ő tanítványai, és akik velem együtt tisztelik benne a — Mestert. „ . .. faludi aabor. Mit írjak Újházi Edéről, amit meg nem írtam már százszor? Hogy milyen ragyogó színész, hogy ifjú korom legszebb emlékei hozzá fűződnek, hogy a legnagyobb szivü ember ebben az országban? Mindezt — ismétlem, — száz egyszer elmondottam már magam is, elmondották mások is. A Mesterről való véleményemet nem vethetem tehát papírra és nem is beszélhetek róla senkinek. Azt teszem hát, hogy leülök a gramofon elé és beletapsolok egy órahosszat. A gramofon felveszi a tapsot és ezzel meg van örökítve az Újházi Edéről való véleményem. Faragó Jenő: Újházi Edéről írni nem lehet. Mert Újházi Ede egyike azon kevés, kiváltságos művészeknek, akiknek neve élő fogalom lett. Mit mondjunk róla? Ugyanazokat a jelzőket, ugyanazokat a dicsérő szavakat, amelyekkel a határokat és fokozatokat nem ismerő kritika nálánál annyival kisebbeket és jelentéktelenebbeket is kitüntetett? Uj A Mester és nagyváradi tanítványa. Nagyváradi vendégszereplése alkalmával készült felvétel.