Színházi Élet, 1914. március 22–29. (3. évfolyam, 12. szám)
1914-03-22 / 12. szám
2. oldal SZINUAZI ESET ha úgynevezett „virágos" jókedv uralta a premiert. Gajáry Ödön, Az Újság mindenható atyja, Mikszáth Kálmán egykoron való legjobb barátja, aki annyi nagy politikai csata izgalmain ment keresztül, most jobban drukkolt, mint egy diák a matúra előtt. Hogyne, hiszen a Pista matúrájáról volt szó. Hanem amikor dübörögve összecsapódtak a tengerek s a közönség lelkesen ismételtetett minden melódiát, méltatlankodva szólt : — Ejnye, hát nincsen virág? Valóban kevésnek bizonyult a rengeteg virág, bár egy buzgó statisztikus kiszámította, hogy a csokrok és koszorúk értéke, amiket a premier estéjén a színpadra föladtak, meghaladta a négyezer koronát. * Szomory Dezső viszont, aki Emil öccséért drukkolt, bár rengeteg módon idejére mennek a dolgok, ezúttal veszedelmesen nyugodt volt. — Szomory vér nem válhat vízzé — mondta mosolyogva, — hála istennek, tudunk valamit. A barátok és ismerősök jelenetről jelenetre fokozottabb örömmel siettek gratulálni a szerző bátyjának. Valaki tréfásan megjegyezte : — Milyen kár, hogy nem vagytok többen Szomoryak. Ha egyszer nekifognátok, Budapest összes színházait elláthatnátok slágerdarabokkal. A Mária Antónia illusztris szerzője nem szólt, csak mosolygott. Valószínűleg azt gondolta, hogy van a dologban valami. * Akarnak önök slágereímeket hallani? Ilyenkor az ember úgy tesz, mint amikor a víz alól kibukik és féllábon kitáncolja füléből a vizet. Mikor kijöttünk a Népoperából, éppen a „Nem vagyok én shocking lady" kezdetű pajkos számot dúdoltuk, de mert mellettünk valaki a „Méz, méz, méz" című csodaszép keringőt fütyörészte, mi is átpártoltunk e finomságokban gazdag melódiához. Igen ám, de ezenközben egy nagyobb társaság a „Böském, én kis üdvöském"-et dalolta, míg pár lépéssel továbbmenet a „Víz, viz, viz"-pártiak dominálták a teret. Itt-ott, elvétve, nyilván komolyabb és alaposabb zenei képzettségű urak a Böském belépőjét rekonstruálaták emlékezetből, voltak, akik „Férj és feleség" keringő andalító muzsikáját próbálták visszaadni, némelyek az ima csipke finomságú melódiáját szürcsölték. Ahány számot említettünk itt, ugyanannyi sláger van a darabban, sőt több is. Mert ki győzné sorjában elmondani mindazt, ami még ott zsong a fülében. Majd Berky Lili és Gózon Gyula. Népopera — „Böském". Alexv Mv.