Színházi Élet, 1914. április 5–12. (3. évfolyam, 14. szám)
1914-04-05 / 14. szám
SZÍnHÁZ! ÉLET 9. oldal Hogy sikerült-e valóban, eldől szombaton délután. Bizonyos, hogy nehéz dolgom lesz tapsot kapni, nevetést, kacajt kicsalni a legnehezebb publikumtól : a gyerekektől. * Kende Paulának, a Vígszinház aranyos kedélyű Póljának regényes házasságáról illik megemlékezni. Férje ugyanis egyenesen Amerikából jött érte, miután egy ízben látta és megszerette Komor Gyulának Aladár nem szamár címü bohózatos gyerekdarabjában. Hermann Raymondnak hívják az amerikait, aki egyébként Honti Nándornak, a neves illusztrátornak testvérbátyja. Azzal a határozottsággal, amely az amerikaiak sajátsága, nem sokat teketóriázott, hanem egyenesen megkérte Pali kezét. Kende Paula pedig azzal a kedvességgel, ami viszont kizárólag az ő sajátsága, odanyújtotta kezét Hermann Raymondnak. Az esküvő a Timár Liza házi főpróbájának napján történt, délben már ott volt Póli a színháznál és boldogan fogadta a gratulációkat. A kolléganők, de bizony a kollégák is összecsókolták ez alkalomból a művésznőt. — Nesze egy búcsúcsók — mondta kedélyesen Hegedűs Gyula és megcsókolta Pólit. — Nem búcsúzom — válaszolt vidáman Kende Paula — a férjem itt marad és vagy Pesten, vagy Bécsben filmgyárat csinál. — Akkor nesze egy csók a viszontlátás örömére — szólt Hegedűs és még egy csókot nyújtott át a művésznőnek. Staféta. Kende Paula Hermann Raymond