Színházi Élet, 1914. május 10–17. (3. évfolyam, 19. szám)
1914-05-10 / 19. szám
III. évfolyam. 1914. május 10-től május 17-ig. 19. szám. Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 . Negyedévre 2.40 . SZINHÁZI ÉLET MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 36. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Társszerkesztő : KORDA SÁNDOR. Egyes számára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Telefon 89—78. Ibsen a Nemzeti Színházban. filsen Henrik nem csak a nagy norvég költő, hanem több annál. Nem „J| egy nemzet”, hanem közös nagy kincse az egész világirodalomnak, sokkal inkább, mint bárki. Csodálatosan nagyszerű az, amit produkált, s ennek a grandiozitásnak tulajdonítható, hogy ő az a kivételes zseni, akit a saját kora is elismert és igaz értéke szerint becsült meg. Az igazi zseni alkotásai azonban nem egy évtized számára valók, hanem bármily irányú legyen is az utána következő évtizedek vagy évszázadok izlése, ez a megváltozott izlés mindig a maga módja szerint valónak fogja találni az igazi zseni alkotásait. A zseni alkotása nem évül el s minden új kor új ízlése új szépségeket talál benne a maga megváltozott szempontjából. Ez Ibsen drámáinak sorsa. S a mai romantikusabb hajlandóságú ízlés épp olyan érdeklődéssel nézi és csodálja az ibseni drámát, mint az a realista és naturalista világ, amelyben megszületett. Szinte klasszikussá lett már s csupán külső kényszerűségeken múlik, hogy nálunk nem szerepel állandóan műsoron darabjainak legtöbbje, mint ahogy szerepel külföldön. Ez a külső kényszerűség Nemzeti szinház épületében van. A Nemzeti szinház feladata, hogy Ibsent kultiválja, de az ideiglenes hajlék, amelyben most játszik a szinház, nagy méreteinél fogva nem alkalmas arra, hogy a norvég óriás intimebb játékhelyet kivánó társadalmi drámái hatásosan foglalhassanak helyet benne. Ez az oka, hogy a Nemzeti szinház esztendők óta csak elvétve játszik Ibsen-t. Most azonban Tóth Imre megtalálta a módját, hogy e nagy és szép feladatnak legalább egy részét teljesíthesse. Ha a szinház nem játszhatja a norvég költő társadalmi drámáit, legalább a néhány történelmi drámájából választotta ki a legszebbet, legmélyebbet és leghatásosabbat, a „Trónkövetelők"-et, s ezt állítja be most minden nagyszerű és előkelő eszközeivel színpadjára. Ez a történelmi tragédia Ibsen legelső alkotásai közül való, s bár a költő forradalmi jelentősége a drámában ebben a tragédiában még nem domborodik ki teljesen, jellemző nagy értékei ott élnek már minden egyes scénájában e megrázó és hatalmas tragédiának. A darab saját hazája történetből veszi tárgyát s a tizenharmadik század első felében játszik, amikor tudvalevőleg a legerősebb honviszályok és pártharcok dúlják fel Norvégiát. Ebben a harcban találja meg a maga két hősét, akiknek összeütközéséből nem történelmi, hanem igazi emberi tragédiát csinál, mely minden ilyen külső szimptómától megfosztva is általános és mindenkit közelről érdeklő. Ibsen e hatalmas alkotásának színrehozásáért a legnagyobb elismerés illeti a Nemzeti színházat, mely a legjobb erőit viszi majd harcba a jó ügyért. Kürti József és Bakó játsszák a főszerepet s mellettük és segítségükre olyan erők állnak, mint Jászai Mari, Beregi, Gál,Cs. Alszeghy Irma, Paulay Erzsi és Ivánfi Jenő, aki mint rendező, mélységes tudással és nagy ambícióval dolgozik e hatalmas feladaton.