Színházi Élet, 1914. május 10–17. (3. évfolyam, 19. szám)

1914-05-10 / 19. szám

III. évfolyam. 1914. május 10-től május 17-ig. 19. szám. Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 . Negyedévre 2.40 . SZINHÁZI ÉLET MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 36. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Társszerkesztő : KORDA SÁNDOR. Egyes szám­ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Telefon 89—78. Ibsen a Nemzeti Színházban. filsen Henrik nem csak a nagy nor­­­vég költő, hanem több annál. Nem „J| egy nemzet”, hanem közös nagy kincse az egész világirodalomnak, sokkal inkább, mint bárki. Csodálatosan nagyszerű az, amit produkált, s ennek a grandiozitásnak tulajdonítható, hogy ő az a kivételes zseni, akit a saját kora is elismert és igaz értéke szerint becsült meg. Az igazi zseni alkotásai azonban nem egy évtized számára valók, hanem bármily irányú legyen is az utána követ­kező évtizedek vagy évszázadok izlése, ez a megváltozott izlés mindig a maga módja szerint valónak fogja találni az igazi zseni alkotásait. A zseni alkotása nem évül el s minden új kor új ízlése új szépségeket talál benne a maga megváltozott szem­pontjából. Ez Ibsen drámáinak sorsa. S a mai romantikusabb hajlandóságú ízlés épp olyan érdeklődéssel nézi és csodálja az ibseni drámát, mint az a realista és naturalista világ, amelyben megszületett. Szinte klasszikussá lett már s csupán külső kényszerűségeken múlik, hogy ná­lunk nem szerepel állandóan műsoron darabjainak legtöbbje, mint ahogy szere­pel külföldön. Ez a külső kényszerűség Nemzeti szinház épületében van. A Nem­zeti szinház feladata, hogy Ibsent kulti­válja, de az ideiglenes hajlék, amelyben most játszik a szinház, nagy méreteinél fogva nem alkalmas arra, hogy a norvég óriás intimebb játékhelyet kivánó társa­dalmi drámái hatásosan foglalhassanak helyet benne. Ez az oka, hogy a Nemzeti szinház esztendők óta csak elvétve játszik Ibsen-t. Most azonban Tóth Imre meg­találta a módját, hogy e nagy és szép feladatnak legalább egy részét teljesít­hesse. Ha a szinház nem játszhatja a norvég költő társadalmi drámáit, legalább a néhány történelmi drámájából válasz­totta ki a legszebbet, legmélyebbet és leghatásosabbat, a „Trónkövetelők"-et, s ezt állítja be most minden nagyszerű és előkelő eszközeivel színpadjára. Ez a tör­ténelmi tragédia Ibsen legelső alkotásai közül való, s bár a költő forradalmi je­lentősége a drámában ebben a tragédiá­­­ban még nem domborodik ki teljesen, jellemző nagy értékei ott élnek már min­den egyes scénájában e megrázó és ha­talmas tragédiának. A darab saját hazája történe­tből veszi tárgyát s a tizenharma­dik század első felében játszik, amikor tudvalevőleg a legerősebb honviszályok és pártharcok dúlják fel Norvégiát. Ebben a harcban találja meg a maga két hősét, akiknek összeütközéséből nem történelmi, hanem igazi emberi tragédiát csinál, mely minden ilyen külső szimptómától meg­fosztva is általános és mindenkit közelről érdeklő. Ibsen e hatalmas alkotásának színrehozásáért a legnagyobb elismerés illeti a Nemzeti színházat, mely a legjobb erőit viszi majd harcba a jó ügyért. Kürti József és Bakó játsszák a főszerepet s­­ mellettük és segítségükre olyan erők áll­nak, mint Jászai Mari, Beregi, Gál,Cs. Al­szeghy Irma, Paulay Erzsi és Ivánfi Jenő, aki mint rendező, mélységes tudással és nagy ambícióval dolgozik e hatalmas fel­adaton.

Next