Színházi Élet, 1914. május 10–17. (3. évfolyam, 19. szám)

1914-05-10 / 19. szám

3. oldal SZINUAZI ESET főzött meg három francia tisztet, akik egé­szen be voltak gyulladva önért. Hát Armand, a fess kereskedősegéd, akinek kabátzsebéből szép színes lepedő­nagyságú zsebkendő kandikál kifelé, őrül­ten bomlik a szép Cecilért, aki ezt a a bomlást élénken viszonozza. De az apa, hozományvadász Dutilleulhöz akarja kényszeríteni. Ez pedig egy hallatlan pofa. Ez a pofa olyan, mint a Pufi. Ép oly kövér, egy kicsit talán még kövérebb is, és a haja nagyszerű kopaszra van le­smirglizve, úgy hogy én teljesen megér­tem Rivarolt, a szerződésnélküli ripacsot, ha ezt a fejet előszeretettel szereti pofozni. Ez a Rivarol nagyszerű alak. Kép­zelje nénikém, egyszer egy szinielőadáson záptojással, petrezselyemmel egyetemben egy fél cipőt vágtak hozzá és ő hideg­vérrel kiáltott a közönség felé: — Mit csináljak egy fél cipővel. Ké­rem a párját. — Tudja nénikém, hogy rokonai­nak virágüzletük van és ebbe az üzletbe bejön Bernard­ur, a képkereskedő és vi­rágot vesz az anyósának. — A sárga szint utálja az anyósom. Kérek hát valami nagyon sárga virágot. És tudják mit, nem kell mindjárt elkül­deni. Hátha . .. hátha mérgelődni találna amiatt, ha késik a virág. Kedves Lénike nénike, ismerte ön Fedák Sárit? Hát Csortost? No most képzelje el Csortost mint Fedák Sárit. Ép úgy táncol, lép, riszálja magát, mint a Zsazsa. És látta ön már a Lábast? Nem azt, amelyikben főzni szoktak, hanem amelyik mindenkit megfőz. Ezt a Lábast, aki körül szívesen lábatlankodnék. Hogy tényleg lábas, sőt hogy nagyon formás­lábas, azt egy hasitott szoknyának neve­zett merész szoknyásitott hasitás árulja el. A második felvonás egy spanyol mu­zeumban játszódik le. Abban, melyről a 1. 7. Molnár (Armand). 2. Boross (Miradoux). 3. Csalai J. (Gilberte) Z. Molnár (Armand) Pécsi E. (Cécile) Magyar­ Színház. — „Léni néni." Wornitzer és Magyar felv.

Next