Színházi Élet, 1914. június 21–28. (3. évfolyam, 25. szám)

1914-06-21 / 25. szám

PALMA KAUCSUK SAROK L SZINUAZI ESET I 8. oldal Kolozsvár, a mozi-gócpont­ premierje. Molnár Arankáról. — A „Szervusz Pest!" — Látogatás Fényes Annuskánál. A napokban lenéztünk Kolozsvárra. Mátyás király városában egyébről sem beszélnek, mint Janovics direktor új tervéről, a „Bánk bán"-nak mozidarabbá alakításáról. Színházi emberek egyébről sem beszélnek, mint hogy: — Jászai Mari játsza Gertrudot. A filmen csodásabb mint a színpadon. A színházban is vendégszerepel. A „Tolonc"-ban lép fel. — A Bánk bánt Szakács Andor, Peturt Fekete Mihály játsza. Mindkettő kitűnő. — A direktor Biberachja mindenütt nagy feltűnést kelt majd. — A Kino-Riport operatőrje kitűnően dolgo­zik. És Kertész Mihály bátran felveheti a versenyt bármely külföldi rendezővel. — Hja, jó helyen járt iskolába. A Nordisk­nél.. . Kávéházban, kaszinóban, séta közben ilyeneket hall az ember Kolozsvárott. Janovics direktor megismétli a csodákat. Ő volt az, aki egy vidéki városban olyan színházi életet teremtett, hogy az ország állandóan élénk figyelemmel kiséri a kolozsvári színházat és most ő az, aki legnagyobb erél­lyel dolgozik az iga­zán művészi, magyar film megalkotásán. * Külföldi metropolisokban dívik már régóta, hogy a színházigazgatók nem szerződtetnek állandó együttest, csupán egyes darabokra mindig más és más ta­gokat. Ennek a szokásnak több haszna van; mindenekfelett nincsen szerződés­szegés egyik részről sem ; azután meg hogy szabad keze van úgy a direktornak, mint a színésznek ; a direktor jobban fizethet és a színész többet kereshet. . . Budapesten ebben az irányban legfeljebb kísérletekre akadunk, de erre sem direk­tori részről, hanem színészi részről, holott az állandó szerződés híjján levő állapot a színészre nézve a legkockázatosabb. Egyes szerepekre szerződni csupán­­— ezt csakis az merheti, aki a színészet elite gárdájához tartozik . . . A budapesti bátrak közül való a szép­ségéről is híres Molnár Aranka, akit a Vígszínház színpada nevelt azzá, ami. Volt mersze kilépni a Vígszinházi fényes gárdából, mely ugy van mint az égbol­tozat: ha lehull is róla egy csillag, azért a ragyogása a régi marad. De mi lesz a csillagból további, magányos utján? . . . Ezt a kérdést bizonyára fölvetette magá­ban Molnár Aranka, amikor otthagyta a Vígszínházat. Ami erre neki bátorságot adott, nemcsak vígszínházi sikerei voltak (Tatárjárás, Papa, Tanítónő, Támlásszék 10.) hanem az a teljeser­ példátlan siker is, amit a tavalyi nyáron a Masamód címszerepével aratott. Tavaly nyáron az illusztris Góth-pár azzal állított be Kre­csányihoz, hogy ők eljátszanák Tolsztoj Élő halott-ját, de a maga eredeti alak­jában, ahogy Reinhardt is játsza, Góth vállalta a fordítás és a rendezés mun­káját is. Csupán egy kikötése volt, hogy a darabra nézve Krecsányi hat előadást garantáljon. A budai direktor azonban ebbe a feltételbe nem ment bele és ez a kétségkívül szenzációs premiere elmaradt. De Krecsányinak a prózadarabokkal szem­ben táplált pesszimizmusára még azon a nyáron rácáfolt Molnár Aranka, aki a œmmoLA^ Jà

Next