Színházi Élet, 1915. október 10–17. (4. évfolyam, 6. szám)
1915-10-10 / 6. szám
SZINUAZI ESET 70M3I Harctéri gondok. — Szerkesztői üzenet. — Dr. Kovásznai Gábor. Remélhetőleg nem fogja rossz néven venni, hogy hozzánk intézett kérdéseire a nyilvánosság előtt felelünk. De nem lehet leküzdeni egykönnyen az örömet, amelyet afelett érzünk, hogy a lövészárokban valakinek kedve és ideje lehet visszagondolni az itthonhagyott szép és kedves dolgokra. Itt küldjük önnek a harctérre a „Színházi Élet"-et azzal az őszinte kívánsággal, hogy ezeknél a gondoknál a lövészárokban soha nagyobb gondja ne legyen. Egyszersmind sietünk felelni a kérdéseire: Petrás Sári most jött haza Bécsen keresztül Schweizből, a Bristolban lakik és a Királyban fog fellépni. Lontay Annie most nem játszik sehol és csendesen éldegél Főherceg Sándor u. 27. sz. alatti lakásában. Hétfőn, mint rendesen, Zugligeti megjelent a szerkesztőségben. A kalapját hanyagul rátette arra a pohár sörre, amelyet a segédszerkesztő hozatott magának. — Uraim, — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. — Költő vagyok ! — Nem. — véltük mi — inkább a sorsharag, amely a költővel egy anyaméhben született és minden hétfőn meglátogat bennünket. — Most ne tréfáljunk. — mondta — csináltam egy ódát a Katona József szobrának leleplezéséhez. Ott el fogom szavalni. Az első közlés díját, mint D'Annunzio a quartoi beszéddel tette, illő összegért átengedem önöknek. — Pardon, tudtunkkal Katona Józsefnek nincs szobra. Nem is készül. — Elég disznóság, —vélte Zugligeti — ez jellemzi Magyarországot. Elvégre a Bánk bán költőjéhek igazán kellene Budapesten egy szobor. Én a leleplezési ódát már meg is csináltam. Önök csináljanak szobrot. Önök, egy színházi lap, — ez az önök kötelessége. Tessék gyüjtést indítani. — Most másra kell a közönség pénze, nem szoborra. — Na kérem, helyben vagyunk. Ide akartam kilyukadni. Egy ötletet hoztam önöknek arra nézve, hogy kell ezt a szobrot egy krajcár költség és fáradság nélkül leleplezni. — Nos? — Nagyon egyszerű.Telefonozni kell Fényes Lászlónak. Ő úgy leleplezi, hogy olyan még nem volt. Zugligetit felszólítottuk, hogy távozzék. — Hát legalább vegyék meg az ódát. Már kész van. — Hol van? — Készen van a fejemben. Már csak le kell írni. Rögtön leírom, ha kell. — Tudja, mit, kap egy koronát, ha nem írja le. — Gyerünk ! — mondta Zugligetit szigoruan. A koronát átvette és zsebretette Aztán feltette a kalapját az ódájára. Ekkor előkerült az elveszettnek hitt sör. Zugligeti szigorúan megitta és méltóságteljesen távozott. / j