Színházi Élet, 1915. oktobber 24–31. (4. évfolyam, 8. szám)

1915-10-24 / 8. szám

19. oldal Görög Olga. A háborús szezon a budapesti közön­ség egyik legkedvesebb kedvencévé tette Görög Olgát, aki a Télikert színpadáról indított egy­­ erőteljes offenzívát a nép­szerűség ellen és azt az első roham után rögtön el is foglalta. Most már egészen népszerűen cseng a neve, és mivel most mindenki külpolitizál, aki itthon van, nagyon sokan nehezményezik, hogy a Görög még mindig nem csatlakozik a télikerti vidám magyarokhoz. Pedig két pompás dalának nagy sikere után min­den este egész sereg olyan udvarló akadna, aki diplomáciai úton szeretné lebeszélni­­ szigorú semlegességéről. A legerősebb diplomáciai rábeszélést Erdélyi Miklós a nagyváradi színigazgató folytatta, aki Görög Olgát erőnek erejé­vel vissza akarta vinni primadonnának Nagyváradra. E célból megjelent a Téli­kertben és nem akart kevesebbet, mint megszöktetni Görög Olgát, hogy a nagy­váradi publikum közóhajának eleget te­gyen. De a romantikus terv nem sikerült. A széphangú Görög Olgát minden szer­ződésnél erősebb szálak fűzik a Télikert­hez : a budapesti közönség tüntető tapsai. Most különösen Mérei Adolf és Ötvös Adorján két dalával van nagy sikere. Az egyik a ,,Bucsu" című, a másik pedig a „Tél, de szép vagy, tél . . ." című slá­ger, amelynek mind a négy strófáját más-más kosztümben énekli. Amilyen tapsok erre következnek, olyan tetszés viharából aligha kívánkozik vissza Nagy­váradra. Szüret Gödöllőn. Sok a szőllő, érett is már, szüretelhetünk hát ! — szólt Fenyvessy Emil egy szép napon, miután végigjárta gödöllői szőllőjét. És elhatározta, ha már ilyen szépen hozott ez a három hold, hát isten neki, szép kis társa­ságot hív meg szüretre. Ezt is meghívták, azt s, lassan-lassan egyre nőtt a meghívottak száma, egyik-másik beaján­lotta komáját, barátját, mert nem mindennap van szüret Fenyvessyéknél és az ilyen finom murira minden jó barátot el kell vinni. A szakácsnét is kivitték, mesésen főzött és a kitűnő bor is megfőzte a vendégeket. Ettek, ittak, közben pedig vigan folyt a szüret. De a szőllő is izlett és nem nagyon kérették magukat, hanem ugyancsak hozzáláttak a szőllő fogyasztásához. Mindenki kitűnően mulatott, a szakácsné mesés pecsenyéiről, Fenyvessy drága jó borairól még sokáig fognak beszélni a vigszinházi öltö­zők környékén. Másnap a színháznál mindenki gratulált Feny­vessynek a nagyszerű szüreti mulatsághoz. — Aztán érdemes volt, olyan nagy murit csi­nálni. Jó termésed volt? — Elég jó — feleli mosolyogva Fenyvessy — abból a szellőből, amit a vendégek meghagytak, jó sok mustot csináltunk. Összesen 41 litert . . .

Next