Színházi Élet, 1915. november 7–14. (4. évfolyam, 10. szám)

1915-11-07 / 10. szám

2. oldal SZiNHÁZI ÉLET mégis megtörténik: Lorenzo da Montone rájön, hogy a felesége megcsalja. A vár­kapitánytól még azt is megtudja, hogy az a bizonyos harmadik titkos rejtekúton jár be az asszonyhoz. A condottiere vallatóra fogja az asszonyt. De hiába. Isotta néma, mint a sír. Lorenzo dacosan és sötéten indul táborba. A bosszú kezdődő művét jó kezekben tudja. Matteo, a kapitány megígérte neki, hogy estére kézre adja a csábítót. Isotta retteg, mikor egyedül marad. Tudósítani akarja Gianettót, hogy az éle­tét veszedelem fenyegeti. De ekkor rémül­ten látja, hogy senki sem mehet ki a vár­ból. Még ő maga is csak úgy, ha a kapi­tány csatlósai kisérik. Az asszony rettegve belenyugszik a fogoly állapotba és abba a hinzó bizonytalanságba, hogy a kedvese meg fog-e menekülni. Ekkor fordulat történik. Isotta meg­tudja, hogy olyan embert ártanak a ked­vesének, akit ő nem is ismer. Öreg cse­lédje, Barbara elmondja neki, hogy egy Renato nevű ifjú olthatatlanul szerelmes Isottába. A vár Mária-kápolnájában van a Szent Szűz szobra, amelyet Isottáról farag­tak. Az ifjú már hónapok óta mindennap fehér rózsát rak a szobor lábaihoz, hátha az imádott asszony megérti a gyngéd vallomást. Isotta egy pillanat alatt készen van a tervvel. Feláldozza ezt az ismeretlen ifjút és így megmenti Gianettót. Csakugyan ugy intézi a dolgot, hogy a szerelmes Renato bejöjjön hozzá a kápolnából a várba. Most szemtől-szemben áll azzal az ifjúval, aki imádja őt s akit fel fog áldozni szeretője kedvéért. Renato olyan rajongó, tiszta és szerelmes, olyan megragadóan forró és annyira szűzies, hogy Isotta egyre jobban érdeklődik iránta. Az ifjú kiönti a szivét előtte s az asszonyt meghatja ez az ember­feletti erejű, mégis tiszta szerelem. Hirte­len ráeszmél Gianettóval való viszonyának földi és bűnös voltára. Most már érzi, hogy Gianetto akár vesszen is el, de ezt a szerelmes ifjút meg kell mentenie. El­dobja első tervét és meggyőzi Matteót, a várkapitányt, hogy Renato ártatlan. De a dolog nem megy ilyen könnyen. Matteo belemegy abba, hogy Renato nem a szerető. De akkor követeli az igazit. Isotta időt akar nyerni. Most már Gianet­tót is kiadná, csak előbb Renatót küld­hesse ki a várból a szabadulásba. De most már Renato nem megy. A szerelme nem engedi. Olthatatlan lángo­lása odaforrasztja az imádott asszonyhoz, akinek fel akarja áldozni magát, mert érzi, hogy itt életre-halálra folyik a végzetes játék. És most már Isotta is ott marasz­taná a fiút, jöjjön, aminek jönnie kell. De nem meri, piros rózsát talált a kápol­nában, pedig Renato fehéret tett oda. Ezt a csodát a Szent Szűz művelte, hogy a bűnére figyelmeztesse őt. És most kiderül, hogy a piros rózsa mindig piros volt. De nem Renato tette oda, hanem földi és érzéki szenvedélyé­nek jeleképpen Gianetto. Isotta nem keres többé kifogást. Mámorosan hull a szerel­mes Renato karjaiba, aki még nem csókolt asszonyt. És a legcsodálatosabb, legforróbb sze­relem hajnalán Isotta mindenre el van szánva. Ki fogja adni Gianettót, hogy Renato megmaradjon neki. Meg is adja a toronyból a rendes fáklyajelet, amelyre Gianettónak jönnie kell. Majd jön és éle­tével fizet. Csakhogy Gianetto nem jön. Mert bizony még előtte való reggel titokban megházasodott és elment. És Renato sem akar elmenni a várból. Az első csók má­morító varázsa ott tartja szerelmese mel­lett. Az első csók hadd legyen az utolsó, így is történik. A condottiere meglő a táborból és megöleti felesége kedvesét, Renatót. Isotta pedig utána hal egy éj­szaka támadt, de egy életre szóló szerel­mének. Elbeszélésnek leírva is pompás, nemes, izgató és forró történet. Mennyivel jobban kell hatnia ennek a gyönyörű mesének a szinpadon, ahol a keretet a renaissance pazarul pompázó díszletei és ruhái adják, a szerepekbe pedig a művészei adnak életet. Nemzeti-színház Hevesi Sándor évekig volt a Nemzeti-színház rendezője és most megint az: jól ismeri a színház művészi erőit. És az előadásról nem is kell mást mondani, mint két igen nagy nevet. Isottát Márkus Emma, Renatót Beregi Oszkár játssza. HIRDESSÜNK A „SZÍNHÁZI ÉLET"BEN.

Next