Színházi Élet, 1915. december 26–1916. január 2. (4. évfolyam, 17. szám)
1915-12-26 / 17. szám
66. oldal S/inÁZI ÉLET l9àtogatdsÇ.Çaldzs\J/Vlargitnàl. gy idő óta érdekes hír szállodaj^Váll azokban a körökben, ahol a TOKp* mozgófényképet közelebről ismerik az emberek. A mozivilág jgPsilF benfentesei azt a szenzációs hírt röpítették világgá, hogy Budapesten egy óriási méretű filmgyár van alakulóban, amely az egész mozipiacra rendkívüli nagy átalakító hatással lesz, nemcsak méreteinek nagyságánál fogva, hanem azért is, mert az alakulandó nagyvállalat vezetősége hatalmas tőkén érzéssel és tapasztalt kívül erős hozzáértéssel is fog a dologhoz, és a filmírótól kezdve a filmanyagig mindenből a legjobbat, a legelsőrendűt fogja felhasználni. A még benfentesebbek, a kitűnően informáltak még többet is tudtak ehez a hírhez hozzátenni. Meg tudták nevezni azt a titokzatos valakit, aki ilyen nagy fába vágja a fejszéjét a siker legszebb reményeivel. A jól informáltak szerint ez az érdekes vállalkozó egy nemrégiben feltűnt szép asszony, név szerint B. Balázsy Margit, aki Pintér Imre „Ágyú és harang" című érdekes külpolitikai filmjén Elena olasz királynőt játszotta. A „Színházi Élet", amely a moziélet minden nevezetesebb mozzanatáról legelőször szokta tájékoztatni a közönséget, természetesen elsőrangú dolgának tartotta, hogy a hít valódiságát illetőleg a legilletékesebb helyen keressen felvilágosítást: felkerestük B. Balázsy Margitot. Az érdekes úriasszony elegánsan berendezett Reáltanoda utcai lakásán fogadott bennünket. És ahogy keresztülvezetett a szobákon át, és lekötelező nyájassággal kalauzolt abba az illatos szobába, ahol most az „Ágyú és harang" érdekes képei díszlenek, az jutott eszünkbe, hogy a Pintér filmdarabjában a királynőt valóban nem is játszhatta más, mint ez az impozáns királynői termetű hölgy, aki úriasszonyból egyszerre a legérdekesebb moziszínésznővé lett. — Mi igaz abból, nagyságos asszony, kérdeztük tőle , hogy filmgyárat akar alapítani, és hogy ez legközelebb már meg is lesz ? — Legközelebb, ez túlzás. A háború mindenféle alapítás elé akadályokat gördít — de azért mindjárt kijelenthetem, hogy a Színházi Élet információja ezúttal pontosan megfelel a valóságnak: csakugyan filmgyárat akarok alapítani. — Mennyire haladt már a tervezgetés? — Annyira, hogy tervezgetésnek már nem is lehet nevezni. A tervek már megvannak. Sőt meg van oldva már az alapítás egyik legfontosabb kérdése is : a filmgyár számára már megvan a telek. Hogy hol, azt egyelőre nem árulhatom el, de annyi bizonyos, hogy önök idejekorán tudni fogják. — És a gyár vezetésére vonatkozólag mik a tervei? — Nagyon részletes, és mondhatnám lelkes terveim vannak. Amit én akarok, azt kevés szóval ki lehet fejezni : mindenből elsőrangút! A kényes ízléssel és a bőkezűséggel való megválogatást már az írónál szeretném elkezdeni. Az ország legelőkelőbb íróit fogom majd felkérni, hogy írjanak magyar mozidarabot. A darabokhoz a színházi világ legelőkelőbb neveit szándékozom leszerződtetni. Az az ideálom, hogy a filmeken a legkisebb szerep is gondos és művészi alakításban kerüljön a közönség elé. Ha író és színész már van, akkor díszletekről fogok gondoskodni, s az olyan felvételekhez, amelyekhez díszletet kell csináltatni, a díszleteket a legelső képzőművészekkel fogom terveztetni. Ugyancsak a legjobb és leghozzáértőbb tehetségeket akarom megnyerni a rendezés munkájára is. És ugyanezt akarom megcsinálni a filmgyártás technikai vonatkozásaiban is. A film- EM