Színházi Élet, 1915. december 26–1916. január 2. (4. évfolyam, 17. szám)

1915-12-26 / 17. szám

66. oldal S/in­ÁZI ÉLET l9àtogatdsÇ.Çaldzs\J/Vlargitnàl. gy idő óta érdekes hír szállod­­aj^Váll azokban a körökben, ahol a TOKp* mozgófényképet közelebről is­­­merik az emberek. A mozivilág jgPsilF benfentesei azt a szenzációs hírt röpítették világgá, hogy Budapesten egy óriási méretű filmgyár van alakulóban, amely az egész mozipiacra rendkívüli nagy átalakító hatással lesz, nemcsak méretei­nek nagyságánál fogva, hanem azért is, mert az alakulandó nagy­vállalat vezető­sége hatalmas tőkén érzéssel és tapasztalt kívül erős hozzá­értéssel is fog a dologhoz, és a filmírótól kezdve a film­anyagig mindenből a legjobbat, a legelső­rendűt fogja felhasználni. A még benfentesebbek, a kitűnően in­formáltak még többet is tudtak ehez a hírhez hozzátenni. Meg tudták nevezni azt a titokzatos valakit, aki ilyen nagy fába vágja a fejszéjét a siker legszebb remé­nyeivel. A jól informáltak szerint ez az érdekes vállalkozó egy nemrégiben fel­tűnt szép asszony, név szerint B. Balá­zsy Margit, aki Pintér Imre „Ágyú és ha­rang" című érdekes külpolitikai filmjén Elena olasz királynőt játszotta. A „Színházi Élet", a­mely a mozi­élet minden nevezetesebb mozzanatáról legelőször szokta tájékoztatni a közön­séget, természetesen elsőrangú dolgának tartotta, hogy a hít valódiságát illetőleg a legilletékesebb helyen keressen felvilágo­sítást: felkerestük B. Balázsy Margitot. Az érdekes úriasszony elegánsan be­rendezett Reáltanoda­ utcai lakásán foga­dott bennünket. És ahogy keresztülveze­tett a szobákon át, és lekötelező nyájas­sággal kalauzolt abba az illatos szobába, ahol most az „Ágyú és harang" érdekes képei díszlenek, az jutott eszünkbe, hogy a Pintér filmdarabjában a királynőt való­ban nem is játszhatta más, mint ez az impozáns királynői termetű hölgy, aki úri­asszonyból egyszerre a legérdekesebb moziszínésznővé lett. — Mi igaz abból, nagyságos asszony, kérdeztük tőle , hogy filmgyárat akar alapítani, és hogy ez legközelebb már meg is lesz ? — Legközelebb, ez túlzás. A háború mindenféle alapítás elé akadályokat gör­dít — de azért mindjárt kijelenthetem, hogy a Színházi Élet információja ezúttal pontosan megfelel a valóságnak: csak­ugyan filmgyárat akarok alapítani. — Mennyire haladt már a tervezgetés? — Annyira, hogy tervezgetésnek már nem is lehet nevezni. A tervek már meg­vannak. Sőt meg van oldva már az ala­pítás egyik legfontosabb kérdése is : a filmgyár számára már megvan a telek. Hogy hol, azt egyelőre nem árulhatom el, de annyi bizonyos, hogy önök ideje­korán tudni fogják. — És a gyár vezetésére vonatkozólag mik a tervei? — Nagyon részletes, és mondhatnám lelkes terveim vannak. Amit én akarok, azt kevés szóval ki lehet fejezni : minden­ből elsőrangút! A kényes ízléssel és a bőkezűséggel való megválogatást már az írónál szeretném elkezdeni. Az ország legelőkelőbb íróit fogom majd felkérni, hogy írjanak magyar mozidarabot. A dara­bokhoz a színházi világ legelőkelőbb ne­veit szándékozom leszerződtetni. Az az ideálom, hogy a filmeken a legkisebb szerep is gondos és művészi alakításban kerüljön a közönség elé. Ha író és szí­nész már van, akkor díszletekről fogok gondoskodni, s az olyan felvételekhez, amelyekhez díszletet kell csináltatni, a díszleteket a legelső képzőművészekkel fogom terveztetni. Ugyancsak a legjobb és leghozzáértőbb tehetségeket akarom megnyerni a rendezés munkájára is. És ugyanezt akarom megcsinálni a filmgyár­tás technikai vonatkozásaiban is. A film- EM

Next