Színházi Élet, 1916. január 16–23. (5. évfolyam, 3. szám)
1916-01-16 / 3. szám
V. évfolyam: 1916. január 16-tól január 23-ig. 3. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egészévre 10.— kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— « A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Egyes számára : Budapesten 24 fillér. Vidéken és a Máv. pályaudvarain 30 fill. SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet körút 22. Telefon 34—97. A Candida instrukciói K ell-e magyarázni a közönségnek, hogy mi az instrukció? Az, aki nem foglalkozik bővebben színházi műszavakkal és a színházat csak az esti előadás alatt a nézőtéren élvezi, aztán folytatja polgári életét, könnyen zavarba jöhet, ha az „instrukció" teljesen szabatos és pontos meghatározását kérdik tőle. Az elmélet szürke dolog s hogy tovább mehessünk, röviden segít egy egyszerű kis példa. íme, egy elképzelt darab kéziratának egy mondata: Géza (veszi a kalapját): Isten vele, asszonyom. (Csendesen, mosolyogva balra indul. Az ajtóból még visszanéz, aztán a bal második ajtón el.) Ebből az instrukció a zárójelbe tett szerzői oktatás. Egész egyszerűen : a szerep mondatait hallja, az instrukciót pedig látja a közönség. Az a szó, hogy instrukció, igen nagyot és sokat jelent a színházi világban. Az elemi instrukciók természetesen ilyenek : „Leül." „Dühösen befut a terrászról a színre." „Megfogja a gróf kezét." És egyéb ilyen utatások. De ezek a hétköznapi részei egy olyan területnek, ahol igen érdekes és nem mindennapi dolgok is akadnak. Ősrégi legendák és tréfák szólnak érdekes és furcsa instrukciókról. Az a sablonos instrukció, hogy „el a balfenéken", teljesen átment már a polgári nyelvbe is, de aki használja, nem okvetlenül tudja, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy a szereplőnek a színpad hátsó, szemben álló falán, baloldalt levő ajtón vagy utcán kell távoznia. Híres instrukció gyanánt emlegetik máig is a Nemzeti Színháznál azt a szerzői utasítást, amelyet valaha régen egy el nem fogadott, lehetetlen vígjátékba írt a szerzője. Az instrukciója ez volt: (Mikor a függöny felmegy Újházi, Vízvári és Fáy Szeréna éppen lábfürdőt vesznek egy dézsában. Mivel a víz forró sziszegve ki-kirángatják lábaikat, csakugyan Jegyzet: A Víznek nem kell olyan forrónak lenni.) Még kitűnőbb volt az az instrukció, amelyet egy félreismert vidéki zseni darabjában fedeztek fel ugyancsak a Nemzeti Színház el nem fogadott darabjai között A szerző ezzel az instrukcióval szolgált az első felvonás közepén . (Ezalatt borbélylegények sétálnak fel s alá a színpadon és sikerült élceket mondanak.) Minden színházmenti embert nagyon érdekelnek az instrukciókkal összefüggő kuriózumok. Most, hogy a Candida megy a Vígszínházban, a próbákon a színház apraja-nagyja élvezte a Shaw-instrukciókat. Köztudomású ugyanis, hogy Shaw a legfantasztikusabb és legparadoxabb színpadi író az instrukcióiban is, tehát még azokban a mondatokban is, amelyeket a közönség nem hall. Néha olyan utasitá-