Színházi Élet, 1916. június 25–július 2. (5. évfolyam, 26. szám)

1916-06-25 / 26. szám

2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET A dráma. Egyfelvonásos bohózat. Irta: Karinthy Frigyes. Játszotta a Modern Színpad április és május hónapokban. Játszanak : Igazgató, titkár, színházi szolga, Mráz ur. Szin : a titkár szobája, az igazgatóé mellett. Titkár :­­az Íróasztal előtt ül, szolga oldalt egy széken, jön sietve az igazgató) Igazgató: Mondja, titkár, mikorra tűzte ki maga a „Pezsgőpuncs"-ot? Titkár: Keddre, igazgató úr. Igazgató : (hadonászva) Keddre ? Mondom ! Egy­szer nem vagyok itthon — mindent összegabalyítanak. Titkár : De igazgató úr, nem lehet előbb . .. Igazgató : Mit nem lehet előbb ! Keddre kitűzni egy slágert — hol hallotta maga azt? Titkár: De igazgató úr, — hiszen nincsenek készen . .. Igazgató : Nincsenek készen ! Hát mért nincsenek készen ? Mindent nekem kell csinálni? Két hét alatt elkészülhettek volna. Titkár: A színészek igen — de tetszik tudni, hogy a harmadik felvonást még nem kaptuk meg. Igazgató : (a szolgához) Nem kaptuk meg a har­madik felvonást ? Pomuc ! Szolga : (nem áll fel, oda se néz) Igazgató : Pomuc ! Nem hallja ? Szolga: Nélkülem is kitalálja az igazgató úr, hogy én nem fogom megírni a harma­dik felvonást. Igazgató : Ne szemtelenkedjék Pomuc. Nagyon jól tudja, miről beszélek. Magának meg volt hagyva, hogy minden reggel felmenjen a szerzőhöz és kérje a har­madik felvonást, míg meg nem kapja. Szolga : (vállat von) Igazgató : (meghajol) A méltóságos úrhoz voltam bátor beszélni. Szolga : Veszem észre. Mit váltsam a szót ? Az igazgató ur nagyon jól tudja, hogy mit mondana nekem a szerző, hogy mi csinál az igazgató úr micsalájára minden reggel, ha én felmennék hozzá! Igazgató : (titkárhoz) Én nem értem, mit jön maga mindig azzal a harmadik felvonással. Az nem kifogás Azért el lehetett volna készülni. Titkár: Kézirat nélkül ? Igazgató : Ugyan, hagyja már azt a szőrszálhaso­gatás!! Itt nem kéziratról van szó, hanem egy Bródy-slágerről — az fon­tosabb, mint a kézirat. Nem az a fon­tos, hogy megkapjuk-e a darabot, ha­nem az, hogy előadjuk. Majd meg lesz a kézirat, ne féljen semmit, maga csak adassa elő a darabot. Titkár: (kétségbeesve) Kézirat nélkül? Igazgató : (fenyegetően.) Már megint azzal a kéz­irattal kezdi ? Hát nem érti, hogy . .. Szolga : Persze, hogy nem érti. Titkár : (Pomuchot) Hallja Pomuc, maga tény­leg nagyon frech kezd lenni. Szolga : A titkár úr tényleg nem érti ezt. Nincs semmi szégyen benne — a titkár úr csak egy éve van itt, én meg tizenöt éve. Titkár : (haragosan) Nem csak a harmadik fel­vonásról van szó. A Pataky nem akarja a Nellit játszani. Igazgató : (dühösen) Micsoda beszéd az ? Muszáj neki. Az egyetlen, aki játszhatja — nincs más ! Titkár : (szétvetett tenyérrel) Mit csináljak ? Én se tudok mást. Igazgató : Mindig az utolsó percben ! Most mihez kezdjünk ? Szolga: Nellit eljátssza Domborváry. Igazgató : Pomuc, legyen szives és ne beszéljen mindenben bele. (Titkárhoz) Hm — tényleg a Domborváry játszhatná, nézze csak, most jut eszembe, tulajdonképpen sokkal inkább neki való, mint Pataky­nak — csudálom, hogy a kiosztásnál nem jutott eszembe. De Pataky nem fog duzzogni ? Szolga : Adják neki oda Birit a Darumadárból. Titkár : Hallja, Pomuc, mégis tűrhetetlen, hogy maga hogy mer beleszólni! (Igazgató­hoz) Nézze csak igazgató úr a Pataky­nak oda lehetne adni a Birit a Daru­madárból. Igazgató : Tényleg nem rossz. Hm — csakhogy baj van — akkor nem játszhatja a Szégemet. Titkár: Persze, persze. A „Más felesége" na­gyon hosszú. Igazgató : Ejnye, ejnye. Mit lehetne tenni. Titkár : Hm, fene egye meg. Igazgató : Akkor mégse lehet.. . Szolga : Hagyják ki a Szégemné szerepét, akkor mindjárt rövidebb lesz a darab és Pataky eljátszhatja Birit. Igazgató :­t (egyszerre felugranak) Hallja Pomuc ! Titkár :­­ Ez már mégis szemtelenség ! (Szünet) Titkár : Hm — nekem volna egy ötletem ! Ki lehetne hagyni Stégemné szerepét s mindjárt rövidebb lenne a darab. (Szünet)

Next